Nagy úr a cipő

Mint egykor az átkosban. Sorban állnak, türelmesen vagy türelmetlenül, végül boldogan távoznak.

Párbeszéd 1989-ből, egy udvarhelyi élelmiszerüzlet előtt, a másodpercek alatt összefutott SOR végéről:

- Mit osztnak, tessék mondani?

- Mi se tudjuk, édes fiam...

Akkoriban az ember reflexből egyszer beállt a sor végére, utána kezdett kérdezősködni, hogy mit lehet venni. Manapság - ahogy a mai nap fotója is mutatja - cipőért, mégpedig használt cipőért állnak sorba az emberek, a város egyik fő utcáján, vagy fő (gazdasági) "ütőerén", ahogy elöljáróink szoktak kérkedni vele. De vajon azzal szoktak-e kérkedni, hogy nálunkfelé az emberek ilyen mértékben rá vannak utalva a használt cipők vásárlására?