Minden van, csak sehogy sem áll össze
Gondoltam, előre megírom, hogy miről beszélgetett Lóci s Szinusz a hétvégén a III.KözTér Napok alkalmával. Mondom, honnan jött az ötlet.
Mi lenne, ha az uborkaszezon lejárta előtt még egy utolsót szusszannánk, és egy könnyed publicisztikában értekeznénk a zebrákkról, vagy mi több, egyenesen a zebrákról és a néptáncról?
Az is megfordult a fejemben, hogy ismét elővehetném a kereskedelmi tévés csinadratták világát, s jól megmondhatnám, hogy mindig van lejjebb. Aztán hamar eszembe jut: meg van kötve a kezem – s ha mostanra elfelejtettétek volna, hogy miért is, akkor itt egy gyors emlékeztető: eddig még nem estem ki az X-Faktorból.
Azon is gondolkodtam, hogyan tudnám megkönnyíteni a munkát, s végre-valahára egy hét erejéig nem hurcolni a belem magam után. Szerencsémre a magyar média (ATV) már hétfő reggel a segítségemre sietett, s példát statuálva megmutatta, nem kell, hogy mindenről napokkal később beszámolni. Meg lehet írni egy beszéd lényegét úgy is, hogy az még nem hangzott el. Hát, ha én ezt tudtam volna.
Na de, akkor legyen ez!
Előre megírom, hogy mit mondott Lóci és Szinusz a hétvégén a III. KözTér Napok alkalmával, s miket vizionáltak az ősz beköszöntével a tulipános kisvárosról.
