Mi történik a hibáztatás után?
Sziasztok! Itt az uh.ro hétvégi hírlevele, benne az elmúlt hét legizgibb, legfontosabb és legbotrányosabb témájával.
Az életünket visszanézve remélhetőleg nem azt fogjuk kívánni, hogy bárcsak több időt töltöttünk volna mások hibáztatásával, bár a kulturálisan és gazdaságilag is támogatott infantilizmus korában még ez is elképzelhető.
Egy olyan kultúra részei és termékei vagyunk, amely az éretlenség állapotában akar tartani bennünket a különféle holmik széles tárházával, és a különféle versenyhelyzetek révén.
Szinte minden arra ösztönöz, hogy felelőtlenek legyünk.
Amikor nem vállalunk felelősséget sem magunkért, sem másokért, akkor annak a jogát követeljük, hogy gyereksorban maradjunk, amennyire csak lehet. Mert a gyerekekről gondoskodnak. A gyerekekre odafigyelnek.
Kivéve, amikor nem.
Éppen ezért egy gyerekes kultúrában – ahol a fiatalokat szinte fetisizálják – könnyű másokat hibáztatni a saját hanyatlásainkért.
Persze, akár fel is nőhetnénk.
Csak sajnos könnyebb neheztelni és másokat hibáztatni. Sokkal nehezebb egyszerre felnőttként viselkedni és játékosnak maradni, ugyanakkor az elutasítás, szenvedés, szépség és kétség magasabb fokozatait is elfogadni.
De van, akinek sikerül.
Ez a cikk a hírlevél-olvasóinknak ingyen jár! De hatalmas hírünk van: te is közéjük tartozhatsz. Iratkozz fel ingyen, és máris olvashatod!
