Mi a tétje a magyarországi választásoknak az erdélyi magyarságra nézve?

Egy hete néha-néha beáll egy órácskára egy konstans gyomorideg. Izgulok, néha szerintem jobban, mint a román elnökválasztásokkor. Pedig tudatosan figyelek. Figyeltem. Két hét van a választásokig, a fókusz kicsúszott az irányításom alól, és már csak kapkodom a fejem. Ja, meg napi szinten jönnek olyan hírek, amilyenekből egy is elég évente.  

Sziasztok, ez itt a Tilos a bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok, és nem ígérem, hogy a magyarországi választási kampánynak ezen a pontján képes leszek zajt csökkenteni, mindössze arra teszek próbálkozást, hogy egy kis rendet tegyek a saját fejemben. Ezt hoztam nektek is mára. 

Politikusaink átmentek szavazólap-kitöltő influenszerbe

Elég nehéz nem látni, hogy lassan a görcs rángatja már őket, annyira meg akarják mutatni nekünk azt, hogy hogyan ne hozzunk össze ismét 50.000 érvénytelen szavazatot. Éppen ezért már ott is tartunk, hogy az ad hoc módon, a Piri néni nappalijában és az RMDSZ irodákban működő Eurotrans Alapítványnál segítenek nekünk kitölteni is a szavazólapot, nehogy azon múljon bármi, hogy véletlenül a román személyink adatait adjuk meg az azonosító lapon és nem a magyart. Tudathasadásos adminisztratív állapot, mit is mondhatnék?

Nyilván, amikor egy politikai párt ilyet csinál – amelynek nem mellesleg az elnöke már hónapok óta kürtöli világgá, hogy ő a Főnire szavaz – jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy vajon a szavazólap kitöltésében is segédkeznek-e? Még akkor is, ha alapvetően nem feltételezem, hogy igen, és remélem, tényleg így is van, értenünk kellene, hogy ez miért nincs rendjén. A szabályozó mechanizmusok nélkül 

kénytelenek vagyunk a szavuknak hinni, 

és hát annak egyre nehezebb. Egy olyan kontextusban, amelyben az RMDSZ mindenét feltette erre a meccsre, ráadásul a népszerűsége a béka segge alatt van, egyértelműen látszik, hogy mekkora tétje van annak az RMDSZ-es Fidesz-katonák számára, hogy a magyar kormánypártok ismét nyerjenek. Egyébként, ha tennél azért, hogy tiszták legyenek a választások, akkor csatlakozz az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom akciójához, amely keretében választási megfigyelést szervezünk. 

Jómagam a kolozsvári konzulátusról vettem ki a levélcsomagot a tegnap, a hölgy kicsit megrökönyödött, amikor mondtam neki, hogy csak elvinni szeretném. Majd úgy kezdte elmagyarázni nekem, hogy nagyon figyeljek oda a kitöltésnél, mintha debil lennék. Miközben ez zajlott, a hátam mögött egy hölgynek segítettek is kitölteni. És ez egy külképviselet. Itt még volt biztonsági őr meg szavazófülke. De nincs rálátásunk arra, hogy mi zajlik máshol. 

Zéró tolerancia mindenkivel, aki nem ért egyet

Morning sunshines, a romániai pártok közül az RMDSZ mellett az AUR támogatja még Orbán Viktor rendszerét, az az AUR, amelyinek a jelöltjét egy éve Orbán Viktor is támogatta az államelnök választásokkor. Hát nem romi?

Mikor váltunk ilyen fanatikusokká erdélyi magyarként? Amikor felmerül a román szélsőjobb és a Fidesz közötti kapcsolat, akkor a mi fejünkben hogy nem születik meg az átvitel? Hogy van az, hogy nem látjuk, a magyarellenes román nackók pont ugyanazokat mondják és csinálják a román parlamentben, mint amit a magyar nackók, tehát a Fidesz és a szélső nackó szatellit pártja, a Mi Hazánk.

Én teljes mértékben megértem, hogy a kisebbségi létnek megvannak a nehézségei, lévén én is itt élek, de mérhetetlen szomorúsággal tölt el az, hogy azt látom, az erdélyi magyar közösségünk arra a szintre jutott, amin a jelszó ennyi: 0 tolerancia mindenkivel, aki nem Orbán-támogató. Ennél már csak az az idegesítőbb, amikor súlyos dolgokat relativizálnak az emberek. Például így: mindenhol szar, ha összehasonlítanánk látnánk, ideális helyzetek nincsenek.

Változás szerencsére, némi van. 

Legalábbis az én buborékomban. Az elmúlt hetekben többen vállalták fel nyilvánosan azt, hogy már nem tudnak és nem is akarnak a Fidesszel menni, nem fognak rájuk szavazni, sőt voltak, akik odáig is elmentek merészségben, hogy vállalták a Tisza-szimpátiájukat is. Az ilyen kiállásokat a kommentmező irdatlanul megtorolta. 

Barátságok szűnnek meg a Meta felületein, mert egyik valami teljesen mást lát és érzékel a világból, mint a másik. Ijesztő látni. Ijesztő látni azt az indulatot és agressziót is, ami ezeken a mezőkön elszabadult. Egymás ellenségeivé váltunk. 

Egyik nem érti, hogy ha a magyar kormánynak köszönhetjük az óvodáinkat és iskoláinkat, a felújított templomainkat, a sok kultúrintézményt, a sok támogatást, akkor miért nem feltétel nélküli a teljes erdélyi magyarság részéről érkező támogatás. 

A másik nem érti, hogy ha a pénzek egy részét vissza kellett küldeni Budapestre, ha van kegyelmi botrány, Szőlő utca, MNB botrány, ha Matolcsyék éppen Dubajba menekítik az ország vagyonát, ha van Szabó Bence, oroszoknak kémkedés, és mindezt az RMDSZ támogatja, akkor hogy állhat még bárki is mellettük?

Legyalulták az erdélyi magyar nyilvánosságot

Tizenhat év telt el úgy, hogy Orbán Viktor volt a letéteményese ennek a fals nemzeti egységnek, ami épp akkor fullad bele az adminisztrációba, amikor azt gondolnánk, hogy legnagyobb tétje van. (Reméljük, ez nem lesz így.) Ez idő alatt pedig sok mindent elértek, többek között azt, hogy két héttel a választások előtt a Székelyhonon és a Krónikán egy nyamvadt cikk sem jelenik meg  a botrányosabbnál botrányosabb ügyekről, amelyek Magyarországon zajlanak éppen, amikbe egy jogállamban belebukna egy kormány. 

Amúgy meg ajánlom mindenki figyelmébe az Orbán Erdélye sorozatunk legújabb részét, amiben pont az elmúlt 16 év sajtóviszonyait tárgyaljuk. Azt megelőzően pedig sorra vettük, hogy hogyan uralta le és cseszte szét az Orbán-rendszer a kulturális szféránkat, előtte pedig megnéztük azt, hogy hogyan kötelezte le a lelkészeinket és papjainkat. Csámcsognivaló anyagok, ajánlom mindenkinek. 

Legyalulták az erdélyi magyar nyilvánosságot a mínusz egyes szintre, ha valaki felmegy a Médiatér újságainak az oldalára, egy másik világban találja magát. Ebben a világban él az erdélyi magyarság egy része. Meg az M1, a Duna, Nógrádi György és Bayer Zsolt mocskában. Ez jutott nekünk 2026-ra.

Népszerűség- és kontrollvesztett diktátor

Péntek este aztán csúfos vége lett Orbán győri országjárásának. A miniszterelnök rekedt hangon és hadonászó mutatóujjal ordítozott az ellentüntetőknek, azt kiabálva nekik, hogy az „ukránok szekerét toljátok”. A magyar és a nemzetközi sajtó is Ceaușecu utolsó beszédével hasonlította össze a péntek esti produkciót, a kontrollvesztett vezetőt látta az egész világ. Noha az RMDSZ tett azért, hogy innen már senki se dezertálhasson, jeleit azért az ilyesminek láttuk mostanáig is, és kíváncsi vagyok a következő két hétre. A megélhetési politikusok mindig is jók voltak a helyezkedésben. 

A héten jött ki a Medián legújabb felmérése, ami szerint a biztos pártválasztók között 58%-on áll a Tisza, a Fidesz 35%-on. 46%-os a Tisza támogatottsága a teljes népesség körében. 4%-on van a Mi Hazánk, amivel egy kétpárti parlamentet vetít elő a közvélemény-kutató cég. 

Én tudom, hogy nem hiszünk ezeknek. Sok a rossz tapasztalat itthonról is, és 4 évvel ezelőttről is. Én is szkeptikus vagyok. 

Európa vagy Oroszország?

De azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy politikai elemzők most arról beszélnek, hogy a magyar választások tétje az, hogy Magyarország Európához vagy Oroszországhoz fog tartozni. Van, aki akkora tétet tulajdonít április 12-nek, mint amekkora tétje volt a választásoknak 1990-ben. 

Azt is tudom, hogy sikeresen elhitették velünk, hogy az Unió rossz, ahol nem mellesleg a héten a két RMDSZ-es EP-képviselő megszavazta a szélsőjobboldallal karöltve, hogy az EU is hozzon létre deportációs programot az illegális bevándorlóknak, vagyis megcsinálják amerikai mintára az uniós ICE-t. Winkler még azt is megszavazta, szerencsére eredménytelenül, hogy az EU kötelezze a közösségi média felületeket arra, hogy a magánüzeneteinket kiadják politikai megrendelésre. 

Szóval van baj az EU-ban, az biztos, de hogy Kelemen Hunor szavaival éljek: „keletről még soha semmi jó nem jött.” És ebben egyetértünk. 

A mi kis erdélyi magyar viszonylatunkban 

én azt gondolom, hogy ennek a választásnak az a tétje, hogy az RMDSZ tovább nyerészkedik-e a Fidesszel karöltve, hogy tovább építik-e ezt az autokratikus rendszert, amiben mímelik a demokráciát, vagy egy esetleges kormányváltás meg tudja állítani ezt a folyamatot. 

És ha ez be is következik, és az RMDSZ leszáll végre a magas lováról, amiről azt hirdeti nekünk, hogy egyedül ő képes megvédeni minket, mi majd mit kezdünk ezzel a helyzettel? 

Az erdélyi magyarságnak nem ártana végre egy rendes hidegvizes zuhany, mert ahogy nézem, a januári adóemelések nem voltak elégségesek. Értem, hogy leépítették az oktatási rendszerünket, hogy több a funkcionális analfabéta és az iskolaelhagyó, mint a sikeresen leérettségiző diák, 

de akkor ezt nézzük karba tett kézzel?

Nagy vétkes ebben a helyzetben az RMDSZ, persze. Sokat beszélünk róla, hiszen nem lehet eleget. De azon vajon gondolkodunk-e, hogy mi mennyire vagyunk vétkesek?

Hol van az erdélyi magyarok ágenciája, a sorsunkat a kezünkben tartó szándéka? Miért akarunk mindenáron a kitartottjai lenni egy hatalomnak? Ha egyfeszt verjük a asztalt a transzilvanizmusunkkal, akkor miért csinálunk mindent ezzel ellentétesen? 

Ezekkel a gondolkodni valókkal hagylak titeket mára, ez volt a Tilos a bé, én Kiss Anna voltam, bírjuk még idegekkel! Sziasztok.