Mennyit lehet még lenyomni a kisemberek torkán?

„Udvarhelyt valami átok nyomja, hogy nem haladunk úgy, mint amennyi potenciál van ebben a városban. De továbbra is azt mondom, ha jól együttműködünk, akkor azért ebből lesz valami” – mondta Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója az intézmény sajtótájékoztatóján, ahol nehézségek dacára több előadás közelgő bemutatójáról beszéltek.

Nehezített pálya

A színházba járó városlakók – vagy az egyszerűen csak nyitott szemmel sétálók – biztosan tudják: a Művelődési Ház felújítás alatt áll. Lakói alternatív helyszíneken próbálják kihúzni és valamilyen módon életben tartani Udvarhely kulturális életét addig, míg a munkálatok elkészülnek. Hogy ez meddig fog tartani? Egyelőre biztos választ senkitől nem hallottunk, egy évről beszélt sokáig a polgármesteri hivatal, de a február 2-i, hétfői sajtótájékoztatón Nagy Pál azt mondta, egyelőre a következő szezont sem oda tervezik.

Öröm az ürömben, hogy időközben végeztek a Stúdió Mozi épületének felújításával – az ezzel kapcsolatos részletekről egy külön anyagban számolunk majd be –, így bővült a színház által belakható helyek száma. Nem is szöszöltek sokáig: februárban két új színházi előadást mutatnak be, lesz vendégelőadás, és a gyerekek is kapnak egy új darabot.

Újra színház látszatja van

– A startvonalon állunk, ezért ilyen a helyzet, csak mi nem férünk a bőrünkbe, mert alig várjuk, hogy ezt a két-három hónapos csúszást behozzuk, rengeteg feladat áll előttünk. Ez az új épület, a Néptáncműhely új épülete olyan, mint amikor elindult a vonat, s közben ugrálunk fel rá – nincs idő itt várni, hogy újból megáll egy állomáson. Nemsokára a néptáncműhely is birtokba veszi, úgyhogy nagyon remélem, hogy sikerül az évad végéig utolérni magunkat – mondta Nagy Pál, utalva arra, hogy még azért zajlanak a munkálatok, a háttérben épp abba maradt a fúrás, a színpad függönyének vezérlése pedig még finomhangolásra szorul, közben pedig nagyon sűrű az épület programja, kérték is mindenki türelmét.

„A februári programunk már egészen úgy néz ki, mintha egy színháznak a programja lenne. Úgyhogy van bennünk öröm, van várakozás is, de szerintem a nézők részéről nagyobb a várakozás, főleg a bérletes nézőink részéről – az ő türelmüket is eléggé próbára tettük, sajnos beláthatatlan okok miatt. A legrosszabb az, amikor magyarázkodni kell, és tulajdonképpen magad sem tudod, hogy miért. Úgyhogy nem magyarázkodtunk” – mondta Barabás Árpád, művészeti vezető.

A kialakult – házatlan – helyzetben ugyanis kevesebb volt az előadás. Most, hogy a Siculus Ifjúsági Házon kívül a Mozi is rendelkezésre áll, be fog sűrűsödni a naptárjuk, hogy behozzák a lemaradásukat, illetve a Mozi napirendje is zsúfolt lesz, mert más intézmények, előadások is várták az indulását. Ami tovább nehezíti a színház helyzetét, hiszen a díszlet sem maradhat egyik előadástól a másikig a színpadon, ha az kell valakinek, de tele a raktárjuk, illetve próbaterem híján is van a társulat.

– Továbbra is hiány az, hogy nekünk legyen egy bázisunk. Egy olyan hely, ami próbahely elsősorban, hogy legalább a produkciók elkészülte ne forogjon veszélyben, mert ugyanott próbálni, ahol az ember játszik is, ahol előadások lesznek, ez egy kicsit necces. Továbbra is keressük azt a helyszínt, vagy hát azokat a helyszíneket, ahol a próbák zavartalanul folyhatnak, nem túl nagy sikerrel. Lépten-nyomon beleütközünk valamibe, elsősorban anyagiakba, ezeket a helyeket mind ki kell fizetni, mert semmit nem adnak ingyen. Ráadásul nem is sok olyan helyszín van, ami megfelel minimálisan a mi céljainknak, pedig ezek egyáltalán nem nagy igények. Ez egy tízszer tízes terem, picit talán nagyobb, női és férfi mosdóval és 20 fokkal – ilyeneket keresünk, ha valaki tud ilyet, akkor szívesen látjuk az ajánlatot – mesélt a nehézségekről a művészeti igazgató.

Rendkívüli helyzet sűrű hónapot szül?

A megcsúszott munkálatok és a helyszínhiány miatt a társulatnak két bemutatója is februárra került. Az egyik a Woyzeck, a másik A Koponya – a Barabás által mondottak alapján mindkettő aktuális az udvarhelyi közönség számára.

Kezdjük a Woyzeckkel, ami Georg Büchner szerzeménye, a rendező Kiss Csaba. A darab megírásának kiindulópontja egy újságcikk volt, ami szerint egy kiskatona féltékenységből meggyilkolta a feleségét.

A történet arról szól, „mennyi mindent lehet végigcsinálni a kisemberrel, mennyit lehet még lenyomni a torkán, meddig lehet őt még alázni, mi az, amit még elvisel, és mikor történik meg az, amikor egyszer csak az a bizonyos húr, amiről sokszor szoktunk beszélni, az egyszer csak elpattan” – mutatott rá Barabás az aktualitásra, amire jó bizonyíték a vasárnapi, február 1-jei tüntetés.

Kisvárosi betegségek

A Koponya a Martin McDonagh Leenane-trilógiájának második darabja – az elsőt, a Leenane szépét néhány éve játszotta a társulat –, a rendező Barabás Árpád, aki elmondta, az az álma, hogy a trilógia harmadik részét is színpadra viszik. Sőt, egy olyan alkalomról is álmodoznak, ahol egyórás szünetekkel végigjátsszák mindhárom részt, a nézők majd egyik részből a másikba csöppennek. „De hogy ez 2034-ben fog megvalósulni vagy 2029-ben, azt még nem tudom. Mindenesetre ezt szeretnénk.”

Ez a történet egy sírásóról szól, aki ugyebár végzi a munkáját, eltemeti az embereket, de a temető egyszer csak betelik, így néha ki is kell ásson sírokat. A történet szerint a saját feleségét kell ezúttal kiásnia, hogy valakit el tudjon helyére temetni. A felesége hét és fél évvel korábban halt meg autóbalesetben, de mindketten az autóban ültek – a faluban persze megy a spekuláció, hogy hogyan történt, mi történt.

– Ez számomra pontosan erről szól, a kis közösségnek a nagy problémáiról, illetve arról a beszűkültségről és arról a kényszerről, hogy mindenkire kell aggatnunk egy pecsétet, hogy be tudjuk azonosítani. Mi majd eldöntjük, hogy ő milyen ember. Mi majd eldöntjük, hogy ő mit csinál, és azt miért csinálja. Ebben őrlődik fel a főszereplőnk, hogy nem tudja bebizonyítani a saját igazát. Igazából soha nincs feloldozás, mert az emberek továbbra is a saját maguk igazát, a saját maguk elméleteit szeretnék bizonygatni. A titok, a bűn és a közösség hozzáállása, hogy ne foglalkozzunk a saját életünkkel, mert az annyira nem szórakoztató, foglalkozzunk inkább a máséval – e tematika köré épül, illetve, hogy egy közösség hogyan tud kidobni magából egy embert – mesélte nagy vonalakban a történetet a művészeti vezető.

A Woyzeck bemutatója február 5-én lesz, a Koponyát pedig február 10-én mutatják meg a nagyérdeműnek.

A gyerekeknek minden jár: jelmez, tánc, mese

Időközben zajlanak a próbák a Barátságunk története című előadásra, ami az Udvarhely Néptáncműhely, a Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Bábműhely koprodukciója. És aminek – jól sejted – a témája a barátság.

Egy teljesen új mese az előadás alapja. „Ritkán születnek új mesék, amikkel érdemes foglalkozni, és így íródott meg kimondottan erre a szereposztásra ez a Barátságunk története című darab. Ez két gyerekkori jó barát története, és gyakorlatilag az előadás visszafelé indul: ők már öregek, és visszagondolnak az egész életükre, kezdjük az óvodától, iskola, kamaszkor, és így tovább, amíg végül ugyanoda visszaérnek, az öregkorig.” A koprodukcióban résztvevők mind azt hozzák, ami az erősségük: lesz tánc, óriásbábok – a bemutatóra csak a hónap végéig, február 28-ig kell várni.

S mindez nem elég, a Gyergyói Figura Stúdiószínház elhozza Udvarhelyre a Liliomot, „ami egy sikerdarab, egy sikertörténetként is nevezhetjük, mert sok országos színházi díjat nyertek vele, úgyhogy ezt mindenképpen tudjuk ajánlani az udvarhelyi nézők figyelmébe” – mondta Nagy Pál. Ezen kívül a táncműhellyel való együttműködés (és lakótársság) mentén a hónapban a bérlet része a 100 lejes feleség is, ami táncműhely-előadás. És még jön februárban a Csíki Játékszín is, szóval érdemes lehet ide kattintva átnyálázni a műsorrendet.

Elmondták még, a jegypénztár a következő egy-két hétben a Kossuth 20-ból át fog költözni a Moziba, ahol a Művelődési Központ és a Néptáncműhely jegypénztára is helyet kap. Nagy emlékeztetett, online is lehet jegyet váltani, ami a jelek szerint egyre népszerűbb alternatíva a közönség körében, hiszen körülbelül a jegyek fele így fogy el.

Kevés pénz, több lelkesedés

Elmondták, a bábműhely munkatársa, Csont Noémi babát vár, így ideiglenesen új, felvidéki kolléga, Lanstyák Ildikó fogja őt helyettesíteni, akit már a Barátságunk történetében is lehet majd látni.

Az igazgató is beszélt arról, hogy keresik a próbaterem lehetőségét, abban reménykednek, hogy két héten belül megoldódik a kérdés, bár „költségvetésfüggő minden, ha nagyon sok pénzünk lenne, akkor lenne biztos megfelelő próbatermünk. Nahát, az nincs, és nem is számítunk arra, hogy sok lesz, sőt arra számítunk, hogy kevés lesz, de az legyen egy következő találkozásunknak a témája, hogy hogyan fognak ránk hatni a megszorítások, mert még azért lesznek. Szerintem a java hátra van. A lényeg az, hogy nehéz idők várnak ránk, és mi ennek ellenére garantálni tudjuk, hogy ezt az évadot be fogjuk tudni úgy fejezni, ahogy vállaltuk, tehát előadásaink lesznek, és jó előadásaink lesznek.”

– A tegnap például az Ifiházban a donjuant játszottuk, arra az UNITER-től (Romániai Színházi Szövetség) jöttek megnézni a válogatók. Nemsokára Szatmárra megyünk, ugyanezzel az előadással a MAFESZT fesztiválra, ott is válogatók fogják megnézni. Azon kívül, hogy most itthon igyekszünk helytállni, azért azt a célunkat sem felejtjük el, hogy a színház az egyik legfontosabb udvarhelyi nagykövet, kulturális nagykövetként visszük a jó hírét a városnak. Azt hiszem, hogy eddig ilyen szempontból a színházra nem lehetett panasz, és ezután sem lesz – jelentette ki Nagy.

„Én tényleg optimista vagyok, azt látom, hogy azért a polgármester is mellettünk van, a néptáncműhely is nyitott. Udvarhelyt valami átok nyomja, hogy nem haladunk úgy, mint amennyi potenciál van ebben a városban. De továbbra is azt mondom, ha jól együttműködünk, akkor azért ebből lesz valami” – mondta bizakodóan az igazgató.