Meghalt, feltámad az SK

Élt tíz évet. Türelemmel viselt hosszas betegség után csendesen elhunyt. Sorsára hagyva, magányosan.

Az utolsó meccsen üldögéltünk. Annyian sem voltunk, mint egy jobb kocsmában egy pénteki estén. Székelyudvarhelyen, a sportcsarnokban egy olyan sportágat néztünk, amiben háromszoros bajnok a csapat. De tegyük ezt most nagyon múlt időbe. Amit ebben az idényben végigkínlódott az együttes, az nem volt méltó a nevéhez.

Ünnepeltünk. Tíz éves szülinapját ültük, okleveleket, virágokat osztottak. Tapsoltunk, felelevenítettük a képkockákat, még zene is volt hozzá. Már akkor írtam, hogy nem szeretnék pár hónap múlva gyászjelentést megfogalmazni. Pedig a fejléc már megvolt.

Magára hagyottan, kiszipolyozva halt meg a Székelyudvarhely Sport Klub. Az a csapat, amelyik háromszor vett részt a Bajnokok Ligájában, amelyik annyi örömet adott nekünk, sportszeretőknek. Annyiszor ordítottunk neki, izgultunk, fogtuk a fejünket, beszéltük el egyik hétről a másikra sikertetteit. Hányszor szökött könnycsepp a szemünkbe, amikor hőstettet vitt véghez!

Mert ez a Sport Klub meghalt

Legyen bármilyen a folytatása, az már nem lesz olyan, mint régen volt. Már nem az a csapat lesz, amit magunkénak tudhattunk. Elvették tőlünk azt, megfosztottak, csak az élmények maradtak. Újjászülethet, vagy folytathatja működését, de az már más színű SK lesz.

Úgy tették mindezt, hogy mindenki a másikra mutatott. Senki sem kereste a hibásokat, de mégis mindenki a bűnbakot akarta. Az elnök a hibás, a játékosok a hibásak, a szurkoló a hibás, a város a hibás, a nem létező támogatók a hibásak. Hibás, hibás, hibás...

A nagy hiba az volt, hogy ezt a gárdát a bajnoki idényben elindították. Akkor csak a jövőkép volt szép, amit a vezetők, vagy akár mi is elképzeltünk. Ami akkor rózsaszínű volt, az nagyon hamar zavarossá vált. Üres zsebbel futkorásztak a futsalosok, valami külföldi befektetőről hablatyoltak, aki talán olyan messze van még mindig, hogy sosem érkezik meg Udvarhelyre.

Folytatás? Minek?

Többen kérdezik tőlem, hogy mit tudok, mi lesz a Sport Klubbal. Mi lenne? Semmi. Csak most pontosan ennyi is az értelme. Nincs semmi, nem is lesz semmi. Nincstelen az egész klub. A jó szokásához híven augusztus közepén elindul ismét a nagy rendezkedés, haladékot kérnek, hogy elinduljanak a bajnokságban.

Valahogy úgy vagyunk vele, hogy nem létezhetünk az SK nélkül. Volt ez már így valahány alkalommal. Amikor elmentek a székely játékosok, amikor elmentek az idegenlégiósok, amikor nem a bajnoki cím volt a tét, amikor csak az volt a kérdés, hogy egyáltalán ott lehet-e a pontvadászatban.

Ő meg ott volt. Most meghalt, de minden valószínűséggel ott lesz. Mert feltámad. Ez a tulajdonsága.

De akkor is, ez az SK már nem az az SK lesz.