Március 15. Udvarhelyen: szép lett volna az ünnep, csak a beszédek elrontották

2026. március 15. Udvarhely nemzeti ünnepet ül. Egy erős nemzetét, ahogy az utóbbi időben polgármesterünk fogalmaz.

Ilyenkor a város apraja-nagyja az utcára vonul, legalábbis az a része, amelyik szeret nyilvánosan ünnepelni. Felveszik a legszebb ruhájukat, és kimennek a térre.

Mindenki ott van, aki számít. A polgármester, a magyar kormány küldöttje, az RMDSZ-es főmufti, a szenátor, a megyei tanács elnöke, és a propagandavezér.

Ki az a hosszú, göndör hajú iparos, aki ott áll a sor bal oldalán, a megyei tanácselnökünk mellett, kérdi az asszony miközben válogatja a fotókat. Ő Molnos Zoltán, a „Varosunk Udvarhely” Facebook-csoport adminisztrátora, aki legerősebben és leghatékonyabban terjeszti városunkban az orosz–magyar propagandavonal agymosó tartalmait. Ha most Udvarhely java úgy gondolja, hogy Európa velejéig romlott, és Orbán Putyinnal karöltve megmentenek minket a Nyugat istentelenségétől, az szép százalékban Molnosnak is köszönhető, ezért van ott a helye a főmuftik között.

Tudjuk, hogy így, az Oscar-gála után mindenkit nagyon izgat, hogy milyen rucikban mutatkozik divatdiktátor szenátorunk, akinek hálával tartozunk az udvarhelyi bevásárlóközpontért is. Idén március idusán Antal Lóránt egy „Sealup Amalfi double-breasted peacoat in dark olive corduroy” kabátban mutatkozik, a Chat GPT szerint. Ennek listaára 1500 euró körül van, szezon végén akciósan meg lehetett venni 800 euró körül is.

Összeforr, ami összetartozik. Kakassy Norbertet, az udvarhelyi RMDSZ ügyvezető elnökét, a megyei tanács volt sztáralkalmazottját, aki arról is híres, hogy munkahelyéről hazavitte Alfrédet, a polgármesteri hivatal chatbotját, nyakon csókolja egy borostás úriember, akiről semmit nem tudunk, de azt tudjuk, hogy úriember, mert TAG Heuer Formula 1 Chronograph karórája 2500 euróba kerülhetett a Chat GPT szerint. Még sok van, mire eléri a mi szenátorunk szintjét, de kezdetnek megteszi.

Milyen szép, hogy a rendszer, a hatalom kiszolgálói minden évben koszorúkkal emlékeznek meg a hatalomellenes szabadságharcosokról. Diktátorok és divatdiktátorok ünneplik úgy a szabadságharcosokat, mintha jogutódjaik lennének.

Átszellemülten hajtanak fejet, majd szabadságról prédikálnak, összetartozásról, közösségről, erős nemzetről, megmaradásról. Miközben a nemzet sokkal gyengébb, sokkal szétszakadtabb, mint bármikor az elmúlt évszázadban, a közösségi erőt teljesen kiirtották, és a megmaradásról elég vicces beszélni úgy, hogy amióta ők hatalmon vannak, a székelyföldi magyarok egyharmada elkopott.

Nyilván, nem csak ők a hibásak, nem akarom a port csak rajtuk elverni. De hogy ez a kabát milyen jól áll fiatal szenátorunkon! Nem tudom levenni a szemem róla.

A legforradalmibb kinézetű ünneplő a mai napon ez a cserkészlány. Nagyon passzol ehhez a forradalmi hangulathoz. És mégis fáj a szívem, mikor rá nézek. Mert mit keres ő itt?

Én is cserkész vagyok, gyermekkoromban sok politikai rendezvényen álltam díszőrséget, és büszke voltam erre. Később, mikor újságíróként megismertem azokat a politikusokat, akiket én „szolgáltam” ezzel, rájöttem, hogy mennyire buta voltam. Sült buta.

Oké, jönnek a cserkészek, tisztelegnek, jönnek a huszárok, tisztelegnek, jönnek a táncosok, és koszorúkat hordanak, a diákok énekelnek. Kinek? Minek? Egy hazug politikai kampánynak és játékosainak? Egy nagy bábszínház hosszúorrú bábjainak, akik hatalomhajhász céljaikra ellopják a nemzet ünnepét?

A nép szeret ünnepelni. Szeret szépen felöltözni, kimenni a térre, megnézni a szép huszárokat a gyönyörű lovaikon, nézni a szép táncosokat, az egyenruhába felöltözött cserkészeket, hallgatni a jó zenét. És vannak a politikusok, akik tudják ezt, és visszaélnek ezzel, kiviszik a népet a térre, és az ünneplés álcája alatt politikai propagandát nyomnak nekik. A sok szépség, a tánc, a zene, a látvány által elkábult tömeg pedig sokkal könnyebben, szivacsként szívja magába a hazugságot, a politikai propagandát, és akár értéknek is érzi azt.

Megjönnek a huszárok, ez a nap egyik fénypontja.

Gyönyörű lányok, gyönyörű viseletben, gyönyörű lovakon.

És mindenki a polgármesternek tiszteleg, aki egy micimackósabb Horthy Miklósként végigvonul a sereg előtt, szemügyre veszi azt, majd köszönti őket. Nagyon cuki jelenet.

Aztán átveszi a zászlót, és tovább is adja egy színésznek, aki meglengeti és elrohan vele.

A műsor átköltözik a színpadra. A Vox Gimiensis előadása fergeteges, erőteljes, nagyon ott vannak, jóleső érzés őket hallani.

Sajnos át kell adniuk a helyet a politikusoknak. Mindenkinek éreznie kell, hogy hol a helye. Vannak nagy nemzetpolitikai kérdések, amelyek elsődlegesek, mint például a választások megnyerése. Az összes többi csak töltelék, ami szolgálja a célt.

A polgármester lép színpadra. Az elmúlt hetekben óvatosan kerülgette a forró kását, igyekezett minden politikai rendezvényen a városról beszélni, és nem továbbítani propagandaüzenetet. De ennek ma vége szakad.

Beszédét finoman kezdi: