Ünnepelt a székely zombi

Elérkezett az 1848-as szabadságharc  164. évfordulója, a változatosság kedvéért az idén is pontosan úgy zajlott, mint eddig. Ott voltunk.

Márton Áron tér, avagy Patkó, 2012. március 15. Ismét nemzeti ünnepre gyűlt össze Székelyudvarhely a városközpontban, a szokásos menetrenddel és kellékekkel.

A fúvószenekar muzsikájára gyülekezett az ünneplő tömeg a Patkóban.

Mindenki felszerelkezett az ünnepléshez nélkülözhetetlen kiegészítőkkel.

Majd megérkeztek a huszárok is, lovaikkal.

Ismét a koszorúzással kezdődött az ünnep, az áldozatok hozzátartozói után a város nagyjai koszorúzták a történelem nagyjait.  A műsorvezető nem látta értelmét közölni a jelenlevőkkel, hogy kik koszorúztak, így hát én sem tudtam meg.

Őket még megismertem, a polgármester biciklijének a küllői közé szoktak pálcát dugni.

A nagy ünneplés közben sokan elfelejtették, hogy a hó olvad és lecsúszik a tetőről.

A beszédekre a Református Kollégium kórusa készített fel, elénekelték a Miatyánkat latinul - jó választás volt.

Majd Bunta Levente polgármester, huszárokat megszégyenítő módon lengette meg a székely zászlót és halálos pontossággal szúrta be a helyére. Ezzel is a tudtunkra adván, hogy minden a helyén van.

Következett néhány, pontosabban három egyház képviselőinek beszéde és áldása, hosszú évek alatt rá kellett jönnöm, ezek egymás között megegyezik, hogy melyik évben ki mondja a hosszabb beszédet. Most az unitáriusra került sor.

Végre a polgármester is szót kapott, megköszönte az ünneplő tömegnek, hogy jelen van, valamint örült annak, hogy jelen van az EMNP, az RMDSZ és az MPP. A sorrendből ítélve utalhatott arra, hogy pártja melyik párttal egyezhet még meg, és melyikkel nem akar.

Ha már úgy is városunkban szervezték a Székelyföldi Tudományosság - Székely Tudósok tudománytörténeti konferenciát, kölcsönöztek néhány akadémikust, akik szívesen szóltak egy pár jó szót az egybegyűltekhez.

És idén se maradhatott el Orbán Viktor üzenete, melyet Böhm Dávid konzul olvasott fel. Nem úgy, mint Magyari Mihály Rözván román miniszterelnök üzenete, amit az idén nem hallhattunk.

Az ünnepi műsort a Táncműhely bemutatója zárta, most egy közember számára is teljes mértékig felismerhető táncos produkciót láthattunk.

Most is, mint mindig, a Balázs Ferenc Vegyeskar, a Székely Dalegylet, valamint az Alla Breve Vegyeskar, Szózattal és a Székely himnusszal zárta az ünnepséget.

Ennek ellenére bizakodóan tekintek a jövőbe, mint a márciusi ifjak, akik valami újat hoztak a világba, nem úgy, mint mi, akik lassan már húsz éve ünneplünk elfásultan és fáradtan, mint valami zombik.  Állunk a téren, és nézünk ki a fejünkből. Valami életet lassan lehetne vinni ebbe az ünnepségbe, mielőtt érdeklődés hiányában elmarad.