Leteszteltük a bicikliutat: élőben sokkal inkább veszélyes
Már az indulásnál kiderült, nem lesz zökkenőmentes a kaland: az első biciklis átjárónál baleset történt.
A Szekler Teker csapata úgy érezte eljött az ideje annak, hogy teszteljék mennyire alkalmas kerékpározásra a DJ 137-es út Székelyudvarhely és Székelykeresztúr közötti szakaszán kialakított bicikliút.
Az érintett útszakaszon a felújítás következtében több problémára is rámutatott már a lakosság. Az egyik ilyen a bicikliút. Azért is tartotta fontosnak tesztelni a bicikliút járhatóságát a Szekler Teker, hogy a teszt végén együtt fogalmazhassanak meg javaslatokat az észlelt hibák megoldására, amelyeket majd eljutattnak a Hargita Megye Tanácsához is.
Nem alaptalanok a félelmek
Erre a baleset is rámutatott. A legnagyobb gond az, hogy a bicikliút sokszor teljesen indokolatlanul keresztezi az autóutat (22 átvezető Keresztúr irányába, 16 átvezető Udvarhely irányába): rövid szakaszok után át kell menni az egyik oldalról a másikra, gyakran hirtelen, veszélyes helyeken.
Ráadásul sehol nincs egyértelműen szabályozva az elsőbbségadás, így sem az autósok, sem a biciklisek nem tudják, kinek kellene kit átengednie.
Ide tartozik az is, hogy az átvezetők jelzései sehol sincsenek előreláthatóan felfestve, és jelenleg előrelátható figyelmeztetés sincs az átkelőkre (akár fényjelzéssel).
Ez is érdekelhet:
Egyed Ufó Zoltán
Vannak olyan szakaszok is, ahol a bicikliút véget ér és az úttesten kell folytatni a bringázást. Ezeken a szakaszokon is szükséges lenne a kitáblázás, viszont egyelőre nincs megfelelően jelezve az sem, hogy hol kezdődik, sem az, hogy hol ér véget a bicikliút.
Mivel a beázások és a helyenként teljesen logikátlan és járhatatlan járdaszakaszok mellett folyamatos panaszokat hallottam a bicikliút biztonságáról is, elhatároztam, hogy én is kipróbálom, hadd lássuk miről is beszélnek az emberek.
Esélyem sem volt
a tempót tartani a veteránokkal, ezért a visszaúton „taktikai lemaradást” alkalmazva kétszer én is „eltévedtem”.
Egyszer egy úttestre való levezetőt követően nem vettem észre, hogy ismét van bicikliút, ezért egy hosszabb távot az út szélén tekertem le, valamint Bögözben elszalasztottam egy átvezetőt, és nem értettem, hogy miért a járdán kell tovább haladni – nem kell, csak nem sikerült észrevehetően jelezni, hogy az út a másik oldalon folytatódik.
A szűkös hidakon is félve hajtottam fel, hiszen egy véletlen megingás, egy fél centivel elmért felkanyarodás és már is összetörted magad.
Az eseménynél közzétett bejegyzésben a Szekler Teker Egyesület a következőképp fogalmaz:
- A hidakon való átjárás szélesítése a korlátok cseréjével!
- 1 méter szélesen balesetveszélyes átegyensúlyozni a belógó vasoszlopok mellett!
Kritikus pont volt továbbá a décsfalvi híd környéke, ahol egyik pillanatról a másikra szűnik meg a bicikliút és fel kell hajtani az úttestre.
Talán ez volt a legveszélyesebb szakasz
Volt még egy Galambfalván, amikor is egy számomra értelmezhetetlen logika mentén egy pár méteres szakasz erejéig fel kellett hajtani a hídra – itt volt az egyetlen olyan alkalom, hogy le kellett tegyem a lábam, hogy ne zuhanjak ki az úttestre – de hát gyakorlás teszi a mestert. Lehet ha még egyszer, kétszer arra járok és már magabiztosan fogok felszöktetni erre az akadályra is.
A karbantartásról is érdemes beszélni, hisz sok helyen már most úgy néz ki az útszakasz, mintha legalább egy telet lehúzott volna: néhol kavicsok, néhol homok és sár borítja a burkolatot, ami úgyszintén balesetveszélyes. Ebben az esetben is kérdés, hogy ha a politikai átvételezést követően ennyire nem figyeltek oda, a későbbiekben mi garantálja a szakszerű vagy legalább minimális jellegű karbantartást, és ki az, aki ezért felel?
Helyenként vannak még belógó táblák és ágak, láthatóan ezen probléma orvoslása könnyen megoldható. Vannak sáncok, amelyek szintén veszélyesek, szerncsére ezeket is egy lefödésel meg lehet még oldani.
A gázvezetékek miatt létrehozott hidas átkelőknél a vasrács szintbe való besüllyesztésével megoldhatóvá válik az, hogy a vékonyabb kerekű biciklisek is biztonságosan hajthassanak rá, anélkül, hogy attól félnének, kidurran a kerekük.
Saját bőrömön is tapasztaltam
Közel négy órát tartott a bejárás, amelynek végén meglepődve tértem vissza.
Egyrészt azért, mert saját bőrömön is tapasztaltam, hogy melyek azok a problémák, amelyekről eddig csak hallottam. Rájöttem, hogy mindaz, amit eddig az autóból kinézve veszélyesnek találtam, élőben sokkal inkább veszélyes.
Másrészt pedig azért, mert habár még mindig hosszas repedések tarkítják hellyel-közzel az utat, számos dolgot átalakítottak vagy megoldottak, amely még az első cikkünk megjelenésekor problémát jelentettek.
Jelenleg 99 százalékban van kész az útszakasz
Kíváncsian várjuk, hogy mi az, ami ebben az 1 százalékban még megoldásra kerül, és mi lesz az az állapot, amelyben a politikai átadást követően a technikai átadásnál hivatalosan is átveszi a megyei tanács.
Jó hogy lett bicikliút – ha valamiben, akkor ebben egyetértek a politikusokkal –, és lehet, hogy ez a beruházás az, amely olyanokat is tekerésre csábít, akik eddig kerülték a biciklizést a száguldó autók miatt.
Ugyanakkor teljes mértékben egyetértek a Szekler Tekeres Simon Szilárddal való beszélgetésem során elhangzottakkal is, miszerint:
bizonyos szempontból biztonságosabb, viszont ott vannak azok a szakaszok is, amelyek kimondottan balesetveszélyesek és ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni és még azelőtt orvosolni kellene, mielőtt nagyobb szerencsétlenség nem történik.
És miért jó egy ilyen bejárás?
Azért mert itt mind tapasztalt és szakértői szemmel, mind zöldfülűként feljegyezhetitek a kisebb észrevételektől a legsúlyosabb problémákig minden hibát, amelyeket aztán el lehet juttatni az illetékeseknek. Ez azért is fontos, mert így később nem lehet azt mondani, hogy bizonyos problémák előre nem voltak láthatók.
Ettől kezdve nem elég arra hivatkozni, hogy „eddig nem volt bicikliút, most van”, hanem politikai felelősség is jár azzal, ha a hibák nem kerülnek kijavításra. A bejárás is rámutatott: bár az új bicikliút önmagában értékes fejlesztés, még akadnak hiányosságok.
Ezek javítása elengedhetetlen ahhoz, hogy az állampolgárok – akikért a beruházás készült – biztonságosan és valóban élvezhetően használhassák.
Ez is érdekelhet:
Tóth Hunor
Tóth Hunor
Az uh.ro azért működik, mert van néhány szabadságszerető ember Erdélyben, akinek fontos a szabad sajtó. Ha te is közéjük tartozol, akkor arra kérünk, legyél az előfizetőnk.
