Lesz egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe
A nagyszüleim még aktívan mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak, a szüleimnek már csak néhány tyúkja van a hátsó udvarban. De mi az, ami majd nekem lesz?
De vajon ki lesz az, aki végül befejezi?
Napjainkban a falvak fogalma folyamatos átalakuláson megy keresztül. Míg sokan még mindig a hagyományos, természetközeli életformával azonosítják, a valóság új dimenziókat nyitott. A faluról alkotott romantikus képek – szoros közösségek, életre kelt hagyományok és harmónia a természettel – sokszor óhatatlanul szembekerülnek a jelen és a jövő kihívásaival.
Ahogy Jan Douwe van der Ploeg, vidéki szociológia professzor fogalmazott, a város és falu közötti ellentét sokszor mesterségesen felerősített. Ha a városokat csúnyának és zsúffoltnak tartjuk, a vidéket idilli, nyugodt helyszínnek képzeli el a közgondolkodás. Ha pedig a város a fejlődés és dinamizmus szimbóluma, a falvak stagnálást, a maradiságot testesítik meg.
A valóság persze ennél összetettebb: a falvak gazdag történelmi, kulturális és ökológiai múltja a jelenben is meghatározó, mégis egyre távolabb kerül a modern városi ember elképzelt valóságától.
A nagyszüleim aktívan mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Reggelente a baromfiudvar nyüzsgése adta meg a nap alaphangját. A szüleim generációja már inkább csak megőrizte a hagyomány emlékét – néhány tyúk, egy apró veteményes, amely inkább nosztalgiát ébresztett, mint valódi megélhetést biztosított. Én vajon mit örökölök ebből? Mi lesz az én generációm falusi identitása?
