Kinek jó Trump ukrajnai béketerve? Röviden: senkinek

November 20-án az Axios hozta nyilvánosságra a kiszivárgott, 28 pontos amerikai béketervet. Eddig világos a történet, innen viszont kénytelenek leszünk észben tartani, hogy a jelenlegi amerikai adminisztráció kaotikus, és a működési módja miatt szokatlanul sok színjáték, ellentmondás és nagyon gyorsan feledésbe merülő bombasztikus kijelentés kíséri a tervet.

A napról napra változó, bonyolult konjunktúrában próbálunk fogódzót adni azáltal, hogy megnézzük, nagyjából milyen irányba halad a Trump-adminisztráció által kezdeményezett béke, hogyan gondolkodik erről a világ önjelölt békítő nagyhatalma.

Azért releváns ez a néhány pont, mert hatalmas eséllyel most is ugyanazokat a lépéseket fogja bejárni a terv, mint a korábbi béketervek, és mint a májusi, ásványkitermelésre vonatkozó amerikai-ukrán egyezmény. 

Azaz az ukránokra gyakorolt, lényegében ellenséges amerikai nyomást idővel az európai és ukrán tárgyalók kitartó munkával addig enyhítik, amíg a méregfogát kihúzzák, miközben nem mondanak kifejezetten nemet – ahogy az oroszok csinálták még korábban. 

Ennek az egyik korai jele az, hogy bár Trump először az amerikai hálaadást jelölte meg végső határidőnek, Rubio külügyminiszter a vasárnapi tárgyalás után már finomított a nyelvezeten arra, hogy „jó lenne csütörtökre, de a határidő inkább a mielőbb”. Illetve maga Trump is azt mondta, hogy ez nem a végső ajánlata. Az sem mellékes, hogy egymásnak ellentmondó hangok jönnek Washingtonból, elsősorban azért, mert különböző érdekcsoportok viaskodnak egymással Trump kegyeiért.

Az oroszok sem lesznek elégedettek

Az oroszok pedig, bár eleve sokat követelnek, nem lesznek elégedettek, és míg szóban hitegetik​​ Trumpot, addig a fronton inkább a háborúzás folytatása mellett döntenek, abban reménykedve, hogy később majd ez még erősebb tárgyalási pozíciót eredményez a számukra. Azaz, nagyon röviden: ebben a formában szinte biztosan nem fog átmenni a terv, de még tűzszünetet vagy átmeneti megoldást sem képes eredményezni. Legalábbis a következő pár hónapban biztosan nem.

Ezért nem szokás a diplomácia világában fogalmatlan ingatlanosokat (Steve Witkoff) küldeni tárgyalásokra… 

De: mondhatná az olvasó, ha a palesztin konfliktusban bevált a recept, akkor itt

miért ne válna be? 

Nos, több okból. Az egyik, hogy csak mert Trump azt mondta, attól még nincs béke, legutóbb szombaton, november 22-én lőtték egymást a felek.

A Hamász szerint Izrael legalább 20 embert ölt meg bombázásban, Izrael meg azt állítja, hogy a katonáira tüzet nyitottak, a bombázás arra volt válasz. Arab és amerikai tárgyalók szerint Hamász harcosok izraeli vonalak mögött rekedtek, és bármikor fellángolhat köztük is a harc.

Másrészt a Hamászból alig maradt valami az aláírás előtt, Izrael pedig nagyban, ha nem teljesen, függ az amerikai katonai segítségtől. Ebből semmi sem áll fenn az ukrajnai fronton: sem az oroszok, sem az ukránok nincsenek olyan szinten megtizedelve, hogy különösebb kényszert érezzenek a megállásra. 

Sőt, az ukránokat hajtja az, hogy a hazájukat, a szó szerinti otthonukat védik, az oroszokat a nacionalizmus, a pénz, Putyin vágya, hogy győzzön. Egyiket sem lehet csak úgy elhessegetni. 

Az oroszok értelemszerűen nem függnek az amerikaiaktól semmilyen szinten (Kínától igen, de Kínának jó ez a konfliktus), az ukránok pedig, a közhiedelemmel ellentétben – ugyancsak nem. Trump beiktatása óta lényegében csakis pénzért kapnak amerikai fegyvert. Hírszerzést kapnak ugyan, de annak a megvonása nem ér annyit, mint amennyi kárt okozna ez a békediktátum.

Ráadásul márciusban már leállították egy időre az amerikaiak a hírszerzési segítséget, nem igazán valós azt gondolni, hogy az ukránok, európaiak ne számítottak volna arra, hogy ez megismétlődhet, és ne készültek volna. Ezen kívül konkrétan tudjuk, hogy idén áprilisban a japánokkal megegyezés született arról, hogy szatellitekkel gyűjtött adatokat fognak megosztani. 

Az, ahogy a Trump-adminisztráció bánik az ukránokkal, meg az első ciklusban a kurdokkal (azaz, hogy igyekszik megszabadulni azoktól, akik Amerika ellenségeivel hadban állnak), az továbbra is erőteljes jelzés Japántól és Tajvantól Kanadáig. Ezért nagy erővel gondolkoznak és dolgoznak ezekben az országokban azon, hogy ha az amerikaiak nem segítenek, akkor milyen alternatívákkal éljenek túl az adott országok. Ennek kiváló tesztelési terepe Ukrajna.

Nézzük tehát, hogy milyen pontok szerepelnek a javaslatban, vegyük a HVG fordítását alapul.

1. Ukrajna szuverenitásának megerősítése.

A közhiedelemmel ellentétben Putyin elsődleges célja nem az ukrán területek bekebelezése – bár persze nem veti meg azt sem –, hanem az ukrán kormány feletti kontroll, fehérorosz stílusban. Egy szuverén Ukrajna nagyon kellemetlen probléma maradna Putyinnak, nem csak külföldi viszonylatban, de az orosz ultranacionalista ággal szemben is. Ebben a formában nem elfogadható, bár egy Transznisztria-típusú megoldással talán meg tudna elégedni. Azaz egy autonóm, Moldvába politikailag integrált Transznisztria vétózhatna Moldva belügyei felett – ezt Moszkva többször megpróbálta elérni, de még a kis Moldvával szemben sem sikerült, akkor mit gondolunk, Ukrajnával szemben mennyire fog működni a trójai faló stratégia 

2. Oroszország, Ukrajna és Európa között egy átfogó megnemtámadási egyezmény jön létre. Az elmúlt 30 év minden értelmezési vitáját lezártnak tekintik.

Még az sem világos, hogy ez mit jelentene, de ráadásul a vitát lezáró vita maga is több éves projekt lenne, önmagában.

3. Oroszországtól elvárják, hogy ne támadja meg a szomszédos országokat, a NATO pedig nem terjeszkedik tovább.

Majdnem komikus, hogy „elvárják”. Nem foglalja törvénybe, nem garantál, pusztán tesz egy kis ígéretet, azt is halkan. Az még komikusabb, hogy ez a forma angolul – it is expected – nem igazán helyes, egy furcsa passzív szerkezet, de oroszul viszont annál inkább, ahogy azt a Guardian kiszúrta: az ожидается – egy gyakori jogi megfogalmazás. Az, hogy a NATO beleszólást ad a szuverén döntésébe Oroszországnak, az pedig egyenesen a NATO létjogosultsága ellen szól

4. Oroszország és a NATO amerikai közvetítéssel párbeszédet folytat minden biztonsági kérdés megoldására és a deeszkaláció feltételeinek megteremtésére, hogy biztosítsák a globális biztonságot, és növeljék az együttműködés és a jövőbeli gazdasági fejlődés lehetőségeit.

Az, hogy Trump nem gondolja, hogy Amerika a NATO része, és így egyszerűen csak közvetít, az számára meggyőző lehet, számunkra aggasztó, de az orosz félnek viszont biztosan nem hihető. Az oroszok számára a NATO az Amerika és a háttérben vannak a csatlósai. Nem véletlenül igyekszik mindig Amerikával tárgyalni.

5. Ukrajna megbízható biztonsági garanciákat kap. (HVG: Az Axiosnak egy amerikai tisztviselő elmondta, hogy a tárgyalások során először került napirendre egyértelmű garancia az USA részéről, de hogy ez mit jelent, arról egyelőre nincsenek részletek.)

A garancia csak akkor hihető, ha el tudjuk képzelni, hogy amerikai katonák oroszokra lőnek, amennyiben azok megszegik a feltételeket – ami, valljuk be őszintén, nem elképzelhető. Amellett biztosra vehetjük, hogy az oroszok nem fognak elfogadni semmit, ami az 1-es pontot, azaz az ukrán szuverenitást biztosítja.

6. Az ukrán fegyveres erők létszámának 600 ezer főre korlátozása. (HVG: Jelenleg 800-850 ezer főből áll, a háború előtt ez kb. 250 ezer volt.)

Ez sokkal nagylelkűbb a korábbi, 80 ezres határnál, amit az oroszok követeltek. Sőt, jó eséllyel fél milliónál több katonát nem lenne képes egy békebeli Kijiv fenntartani, sem anyagilag, sem lakosságilag. Ennek ellenére senki (beleértve Lengyelországot és a baltiakat) a Dnyepertől innen nem tartaná okos dolognak azt, hogy Oroszország diktálja az orosz inváziótól védő seregek maximális létszámát. De maga Oroszország sem lehet boldog ekkora haderővel, biztosan igyekeznének lennebb faragni a számot a későbbi tárgyalások során.

7. Ukrajna vállalja, hogy alkotmányba foglalja, hogy nem csatlakozik a NATO-hoz, a NATO pedig vállalja, hogy alapszerződésében rögzíti, hogy Ukrajnát a jövőben nem fogadja tagjai közé.

Látjuk az aszimmetriát: „ожидается, el van várva” az oroszoktól, hogy mást ne támadjanak meg, de Ukrajna egyenesen alkotmányt módosít. Vicces módon 2014 előtt Ukrajna alkotmánya ezt mondta a semlegesség nevében, aztán láttuk, hogy hova vezetett. 

8. A NATO vállalja, hogy nem állomásoztat csapatokat Ukrajnában. (HVG: Néhány európai NATO-tag olyan béketervben gondolkodik, amely szerint kis létszámú NATO-haderő maradna Ukrajnában a konfliktus lezárását követően.)

Ezzel az erővel leírhatnák azt is, hogy semmilyen valós biztonsági garanciát nem fogadunk el, mert a jelentése ez.

9. Lengyelországban európai harci repülőgépek állomásoznak majd.

Amellett az apró tény mellett, hogy senki sem konzultált erről a lengyelekkel, ami, érthető módon eléggé dühíti őket, nem is világos, hogy ez mit is akar jelenteni. Az amerikaiak kivonulásának burkolt megfogalmazása? Vagy az ukrajnának adott európai harci gépeket kéne eltenni, hogy ne tudjanak időben Ukrajna fölé érni? Vagy valami teljesen más? Nem világos, ebben a formában nem igazán jelent semmit.

10. Az USA kompenzációt kap az Ukrajnának nyújtott biztonsági garanciáért. Ha Ukrajna megtámadja Oroszországot, elveszti a garanciát. Ha Oroszország megtámadja Ukrajnát, a határozott, összehangolt katonai válasz mellett visszaállítanak minden globális szankciót, visszavonják a megszerzett területek elismerését és a békeszerződés minden egyéb előnyét. Ha Ukrajna indok nélkül rakétát lő ki Moszkvára vagy Szentpétervárra, a biztonsági garancia érvényét veszti.

Amellett, hogy ez védelmi pénznek hangzik, az utolsó mondatnál felszalad az ember szemöldöke. Tehát indok nélkül lehet lőni minden orosz várost, ami nem Szentpétervár vagy Moszkva? Hogy is csúszott ez így át?

11. Ukrajna jogosult az EU-tagságra, és rövid távon elsőbbségi hozzáférést kap az európai piachoz, amíg ezt a kérdést rendezik.

Ezt elsősorban az EU dönti el, nem Amerika és főleg nem Oroszország. Ráadásul a 2014-es majdani tüntetések pont azért indultak el, mert Putyin nyomást gyakorolt Janukovicsra, hogy ne írja alá az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási megállapodást – ami még nagyon messze van a tagságtól. Tehát nem hihető, hogy belemennének igazából az oroszok, főleg, hogy az EU-tagságnak van egy elég erős közös védelmi része is.

12. Létrejön egy hatékony világszintű intézkedéscsomag Ukrajna újjáépítésére. Ennek része lenne egy Ukrajna Fejlesztési Alap létrehozása a gyorsan növekvő iparágakba való befektetés céljával, ideértve a technológiát, az adatközpontokat és az AI-t. Az USA együttműködik Ukrajnával az ország gázinfrastruktúrájának közös újjáépítésében, fejlesztésében, modernizálásában és üzemeltetésében. Közös erőfeszítéseket tesznek a háború sújtotta területek rehabilitációjára, a városok és lakóterületek helyreállítására, újjáépítésére és modernizálására. Infrastrukturális fejlesztéseket hajtanak végre, ásványokat és természeti erőforrásokat termelnek ki. A Világbank különleges pénzügyi csomagot hoz létre ezen erőfeszítéseknek elősegítésére.

Azaz amerikai cégek működnének Ukrajna területén, Ukrajna megerősítésére? És ezt így örömmel aláírná Putyin? Mindenki döntse el maga.

13. Oroszországot visszaintegrálják a világgazdaságba. A szankciók feloldásáról fokozatosan, eseti alapon tárgyalnak és állapodnak meg. Az USA hosszú távú gazdasági együttműködési megállapodást köt az energia, a természeti erőforrások, az infrastruktúra, a mesterséges intelligencia, az adatközpontok, az Északi-sarkvidéken végzett ritkaföldfém-kitermelési projektek és egyéb, kölcsönösen előnyös vállalati lehetőségek területén a kölcsönös fejlődés érdekében. Oroszországot felkérik, hogy csatlakozzon újra a G8-hoz.

Bár az oroszok hangsúlyozzák, hogy a szankciók őket aztán biza’ tényleg nem érdeklik, valahogy mégis mindig ott van a követelések között, hogy minél gyorsabban szabadulnának tőle. De hogy a G8, egy lényegében szimbolikus szervezet is szerepel a pontok között (ahol amúgy Amerika nem dönthet egymagában a tagságról), az eléggé Putyin és Trump jellemét tükrözi minden más felett: az imidzs, a fotózási lehetőség van olyan fontos, mint a valódi gazdasági előrelépés.

14. A befagyasztott pénzeszközök közül 100 milliárd dollárnyi orosz vagyont Ukrajna újjáépítésébe fektetnek be az USA vezetésével. Az ebből származó profit 50 százalékát az USA kapja. Európa további 100 milliárd dollárral járul hozzá Ukrajna újjáépítéséhez. Az európai eszközök befagyasztását feloldják. A maradék befagyasztott orosz pénzeszközöket egy külön amerikai-orosz alapba fektetik, amelyből közös projekteket valósítanak meg meghatározott területeken. Ennek a célja a kapcsolatok és a közös érdekek fejlesztése lesz, hogy ösztönzőt teremtsen a konfliktusba való visszatérés elkerülésére.

Mi az, hogy profit? A felépítés utáni működésből? Vagy direkt a vagyonból? Illetve Amerika, bár nem ad semmit, kézhez kapja a felét, ÉS EUrópa még fizet 100 milliárdot. Hogyne. Ráadásul nem is tiszta, hogy hova fektetnének, ez a szöveg egyáltalán nem zárja ki azt sem, hogy amolyan orosz kártérítésként működne a befagyasztott vagyon Ukrajna javára, de azt sem, hogy az amerikaiak, karöltve az oroszokkal, az oroszok által, a nemzetköz jog szerint illegálisan megszállt területeket fejlesztik. Ebben a formában senki sem tud belemenni, és nem is jelent semmit.

15. Egy közös amerikai–orosz munkacsoport jön létre a biztonsági kérdésekkel kapcsolatban, amely a békeszerződés végrehajtását és betartását fogja biztosítani.

Mit csinál pontosan? Mik a jogosultságai? Ez így nem jelent sokat, de nem is zavar sok vizet. Viszont annál inkább irritálna minden létező amerikai szövetségest, mint egy Jalta 2. És mit gondol az olvasó, mit szóla Kína, ha az új orosz vazallusa karöltve egyezkedne az ősellenség Amerikával?

16. Oroszország törvénybe foglalja, hogy nem lép fel agresszíven Ukrajnával és Európával szemben.

Akkor miért van külön elvanvárva pont? Ezt a másik csapat írta? Nem kérdezték meg a Chatgpt-t, hogy van-e duplikált pont? És mi az, hogy törvény? Milyen törvény? Ezek szerint nem alkotmányba?

17. Az USA és Oroszország megállapodik az atomfegyverek korlátozásáról és terjedésének megakadályozásáról szóló egyezmények, többek között a START I. szerződés érvényességének meghosszabbításáról. (HVG: A jelenlegi szerződés 2026 februárjában jár le.)

Már rég nem amerikai-orosz bilaterális egyezményekben kéne gondolkodni, amikor Kína a leggyorsabban növekvő atomhatalom (bár még mindig hatalmas lemaradásban, de már csak idő kérdése)

18. Ukrajna vállalja, hogy atommentes állam lesz az Atomsorompó-szerződés alapján.

Csaknem aggódnak az oroszok, hogy az ukránok a végső biztosításhoz akarnak idővel nyúlni? Ennek egyébként itt és most nincs realitása, szóval elég meghökkentő pont. 

19. A zaporizzsjai atomerőművet a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felügyelete alatt indítják be, és az ott termelt energiát fele-fele arányban osztják el Oroszország és Ukrajna között.

Energetikailag nem szorulnak rá az oroszok, ennek akkor van a legtöbb értelme, ha a trójai falovak listájához adjuk hozzá. Amint a gázcsapok tekergetésével befolyásolta az orosz kormny a kisebb államokat, itt most az elektromos energia és a nukleáris baleset réme játszhat szerepet.

20. Oroszország és Ukrajna vállalja, hogy a más kultúrák megértésére és elfogadására, a rasszizmus és az előítéletek megszüntetésére irányuló oktatási programokat indít az iskolákban és a társadalom más területein. Ukrajna elfogadja az EU vallási toleranciára és nyelvi kisebbségek védelmére vonatkozó szabályait. Mindkét ország vállalja, hogy eltörli az összes diszkriminatív intézkedést, és garantálja az ukrán, illetve orosz média és oktatás jogait. Minden náci ideológiát és tevékenységet elutasítanak és betiltanak.

Az oroszok a saját országukban nem garantálják sem az oktatás, sem a média jogait, de elvárnák mástól. Érthető, hogy mi lenne itt az igazi cél, nem? Illetve, bár passzol a korábbi orosz propagandához, miszerint Kijivet nácitlanítani kell, de egy ennyi nem fogja csillapítani az orosz szélsőséges nacionalistákat, hiszen attól még a kijivi vezetést nem ők ültetik a székbe. Ez elég kevés még az oroszoknak, bár, mivel elsősorban csak szóbeli narratíva, elég rugalmas ahhoz, hogy lenyelhető legyen.

21. A Krím félszigetet, Luhanszk és Donyeck régiókat orosz területként ismerik el, ahogyan az USA is. Herszon és Zaporizzsja régiókat a frontvonal mentén fagyasztják be, és az alapján ismerik el. Oroszország lemond az öt régión kívül az ellenőrzése alatt álló területekről. Az ukrán erők kivonulnak Donyecknek az ellenőrzésük alatt tartott részéről. Ez a terület semleges, demilitarizált pufferzónának minősül, amelyet nemzetközileg szintén Oroszország részeként ismernek el, de az orosz hadsereg nem vonul be erre a területre.

Ez teljességgel elfogadhatatlan mindkét félnek. Az ukránok ezzel több százezer embert kellene evakuáljanak – a korrupciós ügyben meggyengült ukrán vezetés nem élné túl ezeket a képsorokat, az oroszok meg le kellene mondjanak alkotmányba foglalt követelésekről, meg a további terjeszkedésről, ennyi halál és kár után.

22. A területi megállapodások létrejöttét követően sem Oroszország, sem Ukrajna nem módosítja azt erőszakkal. Ha ezt a kötelezettségváltozást bármelyik fél megszegi, akkor minden biztonsági garancia érvényét veszti.

Csakhogy ki dönti el, hogy mikor tekintendő megszegettnek az egyezmény? Amint láttuk fennebb, Palesztinában lövik egymást a felek. Miért bíznának meg egy hasonló konstrukcióban az oroszok? Vagy az ukránok? Vagy az európaiak? Egyáltalán ki és hogyan tudna egy ekkora frontvonalat ellenőrizni?

23. Oroszország nem akadályozza meg Ukrajnát a Dnyeper folyó kereskedelmi célú felhasználásában, és megállapodás jön létre a gabona szabad szállításáról a Fekete-tengeren keresztül.

Kedves, mintha a fentebbi szuverenitást nem eleve ezt jelentené. Ami a fekete-tengeri kereskedelmet illeti, azt már itt és most nem képesek az oroszok akadályozni, tehát ez semmiféle engedményt nem jelent a valóságban.

24. Humanitárius bizottságok hoznak létre az alábbi kérdések rendezésére: a foglyok és holttestek teljes körű visszacserélése, a civil foglyok és túszok, köztük gyermekek szabadon engedése, családegyesítési program végrehajtása és a konfliktus áldozatainak szenvedéseinek enyhítése.

Erre szükség lenne, nem vitás.

25. Ukrajnában 100 napon belül választásokat tartanak.

Tehát megintcsak diktálnák az ukránoknak, hogy hogyan is nézne ki az a szuverenitás. Ennyi idő alatt még a békés területeken is nehézkes lenne jól megszervezni a választásokat, amikor még az sem tiszta, hogy mennyien élnek az országban. Nem is beszélve arról, hogy garantálni kellene a választások tisztaságát is. Az oroszok választásai viszont rendben levőnek tekintendőek, jól van akkor.

26. A konfliktusban résztvevő valamennyi fél teljes amnesztiát kap a háború alatti cselekedeteiért, és vállalja, hogy a jövőben nem támaszt semmilyen követelést, és nem nyújt be panaszt.

Lényegében beismerés az oroszok részéről, hogy kemény háborús bűntetteket hajtottak végre. Tudják, hogy megint meg fogják úszni, mint ‘45 óta bármikor, és annak megfelelően olyanokat csinálnak, mint pénzért versenyeztetik az orosz katonákat, hogy ki tud több ukrán katonát kivégezni. De az sem lenne jó senkinek, ha ukrán háborús bűnösöket nem számoltatnának el.

27. Ez a megállapodás jogilag kötelező érvényű lesz. Végrehajtását egy Trump által vezetett Béketanács fogja ellenőrizni és garantálni. A megállapodás megsértése szankciókat von maga után.

Annyira általános, hogy nem jelent semmit. Csak ennek a pontnak a rögzítése is legalább egy éves tárgyalássorozatot jelentene.

28. A memorandum elfogadását követően azonnali tűzszünet lép hatályba, miután mindkét fél visszavonul a megbeszélt pontokra, hogy megkezdjék a megállapodás végrehajtását.

Amint az európai felek többször is jelezték, az oroszok, jószándékuk jeleként, már ma is tűzszünetet hirdethetnének, hogy onnantól lehessen folytatni a tárgyalást. De nem teszik, döntse el mindenki maga, hogy miért nem.

Látható, hogy ez a lista inkább egy orosz-amerikai kívánságlista, mint bármi más. De még ennek sem jó, az amerikai kongresszus több tagját is felháborítja. Nem csoda, lényegében Amerika feladna egy olyan háborút, vesztesként, amiben nem is harcol, és részt sem vesz. 

A nemzetközi törvényekkel is szembemegy az, ha erővel elfoglalt terüleket ismernek el. A világrend és az amerikai hatalom szenvedné talán a legtöbb kárt tőle, úgyhogy a napokban várható, hogy az amerikai belpolitika is többet fog foglalkozni vele. Elsőre őket is meglepetésként érte, de az Epstein-ügy óta kicsit bátrabban állnak ki a republikánus vezetők is Trump irányvonalaival szemben. Meglátjuk, hogy ez mire elég, de végső soron csak az ukránok és oroszok dönthetnek a sorsukról, és ez a béketerv egyik félnek sem elfogadható.