#Kiengedlek: orrpiszkálás és reszketés helyett több figyelmet és bátorságot!

Ismét itt az ősz és a tél, kezdenek egyre jobban bedugulni Udvarhely utcái. Hozzájönnek ehhez a kaotikusan beütemezett felújítási munkálatok, és egyszer csak felébredsz, hogy órákat ülsz a forgalomban, egy olyan városkában, ahol dugó nélkül 5-10 perc alatt át lehet autózni a teljes városon, hosszában is, keresztben is. 

Az a legidegesítőbb, amikor te tudnál haladni, mert a te utad szabad, csak az az út, amit keresztezned kell, totál be van dugulva, a vadul nyomuló sofőrök pedig nem akarnak átengedni. És akkor kerülne egy, aki átenged, de vajon, épp figyelsz? Vagy van merszed áthaladni a rád merőleges kocsisoron?

Bemutatok két konkrét esettípust, amivel nap mint nap találkozom kiengedés közben, és úgy érzem, hogy ezek megoldásával minimum 10-20 százalékot lehetne gyorsítani adott utak haladási sebességén.

1. A figyelem hiánya

Terelőúti útkereszteződés Bethlenfalván, fel van gyűlve a terelőúton 15 autó, de nem tudnak kitérni, mert a Betlenfalvi úton folyamatos az autósor. Egyértelmű, itt csak a kiengedés segít. 

Megállsz, hogy kiengedd őket. Lámpázol. Semmi.

A sor elején álló kocsi sofőrje piszkálja az orrát, közben nézi a bordot. Vagy beszélget a mellette ülővel és nézi az eget. Vagy a telefonját nyomkodja jó nyugodtan, mint aki várja, hogy elfogyjon a főúton az autósor. 

Te vársz öt másodpercet, tizet, lámpázol ismét.

Hiába, ő el van merülve a saját világában. A hátad mögött egy türelmetlen elkezd dudálni. Elindulsz. Mit tehetnél? Mikor a figyelmetlennel egy vonalba érsz, az iparos orrában megáll az ujj, és hirtelen feléd néz. Észreveszi, hogy kihagyta a lehetőséget, és már indulna. De késő, mert te már begurultál eléje.

Felemeled a széttárt kezed, és magadban mormolod, hogy „sajnálom”. 

Nem őt sajnálod, hanem a mögötte türelmetlenül álldogáló 15 sofőrt, akiből minimum 10, de lehet, hogy mind a 15 megszabadult volna, ha ez a balfék picit odafigyel.

Persze, valamennyire megérted, hogy pocsék érzés, mikor tíz autó elment már mellette, és nem engedte ki egyik sem, és akkor elkalandozik a figyelme, és elkezdi piszkálni az orrát. Vagy ránéz a telefonjára. De mégsem érted meg. Mert mindenkinek, aki ilyen útkereszteződésben áll, tiszta kellene, hogy legyen, hogy ő onnan csak úgy fog tudni megszabadulni, hogy kiengedik. És ha tíz autó nem engedte ki, akkor a tizenegyedik fogja, vagy a tizenötödik, vagy a huszonötödik. De előbb-utóbb kerül egy jóérzésű ember, aki kiengedje. És akkor ő résen kell, hogy legyen, és ugorjon. A saját érdekében, a mögötte állók érdekében és az egész város forgalmának az érdekében.

2. A félelem

Legyen ugyancsak a terelőúti útkereszteződés, és ugyanaz a helyzet, hogy tizenöten állnak a terelőúton. 

Megállsz, hogy engedd ki őket. Lámpázol. A szembe jövő sávon egy autó érti a jelzést, ő is megáll, és ő is lámpázik. Nem könnyű összehozni egy ilyen párosítást, hogy mindkét soron egyből kerüljön egy kiengedő, de most épp sikerült, és ez jóérzéssel tölt el. 

De a kocsisor a terelőről mégsem indul el.