Ki hiszi el még itt, hogy Erdély nem Fidesz-gyarmat?

Mindjárt karácsony, lassan véget ér 2025, de még mielőtt belevetnénk magunkat a bejgli és a töltött káposzta illatába és a családi ebédek kellemetlen beszélgetéseibe, ahol ha nem a politikán kapnak össze családtagok, akkor gúnyos megjegyzéseket tesznek mások testsúlyára és családi állapotára, nézzük csak meg, hogy miről szóltak az elmúlt hetek történései. 

A Lázárinfótól kezdjük és Magyarország külhoni ififőváros versenyen és az Erdély Hazavár programon át haladunk egészen addig, hogy Vincze Loránt a lelkiismeretére hivatkozva megint a nők ellen szavazott. Ismét kiderült, hogy a Fidesz-pénzelt fesztivál hogyan nem fizeti ki a szolgáltatókat, és Barti Tihamér DNA-ügyiratából bírósági eljárás lesz.

És miközben az RMDSZ minden erejével azon van, hogy másfelé terelje a figyelmünket, a román igazságügyi rendszer alapjaiban remegett meg, és a bentlakásomlás tragédiájának is kétéves évfordulója volt a héten. Kelemen Hunor a Transzilván műsorában évértékelt, ahova nem írták meg előre a kérdéseket, mert tudják, hogy mit nem szabad szóba hozni.

Sziasztok, ez itt a Tilos a bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, 2025-ben utoljára, én Kiss Anna vagyok. 

Közéleti hírekben és lelki hullámvasútban gazdag decemberen vagyunk túl, hiszen elöljáróink minden erejükkel igyekeztek a figyelmüket az általuk fontosnak ítélt dolgokra összpontosítani. 

Amikor megveszik a szavazatainkat

Vicces is, hogy Portik Vilmos kérdésére, miszerint alárendeltségi viszony vagy partnerség van az RMDSZ és a Fidesz között, Kelemen Hunor úgy válaszolt, hogy mindenképp partnerség, mert az alárendeltséget nem is tűrné. 

De ha csak november végére megyünk vissza, hogy a sepsiszentgyörgyi Lázárinfó ikonikus pillanatára emlékezzünk, amikor Lázár János, – aki egyébként nemrég leszlovákozott egy szlovákiai magyart, mert az történetesen Tisza-képviselő – nevetgélve mondta, hogy ő hozza a pénzt, de cserébe Antal Árpád polgármesternek is szállítani kell. Majd az álló testhelyzetű miniszter az ülő polgármester vállát megpaskolta, mire Antal Árpád sietett nevetgélve biztosítani a minisztert, hogy rajta nem fog múlni (a videóban 16:20 körül látható a jelenet – szerk. meg.). Hogy is mondjam? 

Végülis a tranzakcionális partnerség is partnerség, itt legalább tehát bevallották, hogy Sepsiszentgyörgyön 4 milliárd forintért vásárolnak szavazatokat.

Arról természetesen nem esett szó az interjúban, hogy az RMDSZ Eurotrans Alapítványa gőzerővel facilitálja a választási regisztrációt és a Transzilván csatorna is minden felületen biztosítja, hogy nehogy kérdése maradjon bárkinek is azzal kapcsolatban, hogy mi a teendő. Innen már csak az van hátra, hogy politikusaink majd a le is szavaznak helyettünk. Biztos, ami biztos. 

Könnyű eljátszani a meg nem alkuvó macsó vezetőt, ha nincs a mikrofon másik oldalán, aki megkérdezze a kényes dolgokat is. Például azt, hogy hogy is volt az alá-fölérendeltségi viszony a tihanyi beszéd kapcsán? Érthetetlen módon Portik Vilmos nem tartotta elég fontosnak az év ezen momentumát, ami miatt Kelemen Hunor hirtelen krízisintervenciót kellett hogy tartson Budapesten, mert Orbánnak immár Erdély kapcsán is fontosabbá váltak a nagypolitikai ambíciói. De ugye ezekről nem szeretünk beszélni. Ha az erdélyi magyarság végre feloldotta a kognitív disszonanciát a fejében, nem kell újra kinyitni azt az ajtót. Még a végén nem tudjuk majd visszacsukni.

És Magyarország meg is tesz mindent annak érdekében, hogy ez az ajtó mindenképp csukva maradjon. Határokon innen és túl. Miközben agyon hájpolják a Pro Economica alapítványt, és a Transzilván imázsvideókat készít Kozma Mónikával arról, hogy milyen szuperszenzációs a tevékenységük, ismét elfelejtenek beszélni a kényes luxushotel-kérdésekről. De itt legalább Kozma Mónika nem kell siránkozzon, hogy ő nőként végzi ezt a nagy feladatot és nem értékeli senki. 

Gyergyó nyert, de mire megy a pénz?

Ez idő alatt Budapesten Magyarország  Ifjúsági Fővárosa Versenyt hirdettek, ahova a közigazgatásilag Magyarországon található városok határon túli párokat kellett hogy keressenek a versenyhez. Ezzel volt tele egész decemberben az internet Szatmárnémetitől, Marosvásárhelyen át, Székelyudvarhely, Csíkszereda és Gyergyószentmiklós is megküzdött, hogy végül az utóbbi nyerjen.

A lényeg, hogy Kántor Boglárka gyergyói RMDSZ-képviselő nagyon aktív évet tudhat a háta mögött. Legalább az nem róható fel neki, hogy a választási lottón nyert helyéért nem csinál semmit. Sőt, nem is szégyelli túltolni, amikor arról nyomatja a videókat, hogy ki és mi köszönheti meg neki a közbenjárását.

Gyergyószentmiklós a fővárosdi játékkal 100 millió magyar forintot nyert, amit reméljük, nem adnak oda az Egyfesztnek, hogy a tartozásait törlessze.

Egyfeszt szegénység, egyfeszt adósság

Merthogy a fesztivál, ami a helyi RMDSZ-es elit dzsemborija a NER-es haverok támogatásával, amibe a város is szépen tol közpénzt, hogy a résztvevők belépőjegy fejében mehessenek be – tehát valójában a gyergyóiak kétszer fizetik ki a jegyet – , eléggé csődben van. 

A legfrisseb hírek szerint az idei év számos szolgáltatója továbbra sincs kifizetve, a fesztivált szervező Ice Flora Alapítvány ellen adóhatósági eljárás zajlik. Ádám József panziótulajdonosnak, aki a Facebookon fakadt ki végső elkeseredésében, 38 ezer lejjel tartozik a fesztivál az idei és tavalyi szolgáltatásaiért, aminek a kifizetését hónapok óta halogatják a szervezők mindenféle indokokra hivatkozással. A fesztivál állítólag nem csak a szolgáltatókat nem fizette ki rendesen, de elmaradásaik voltak és vannak a fellépő zenekarok felé is. Nyilván, ezek a kisebb, esetleg helyi zenekarok lehetnek, mert valószínűleg nem Rúzsa Magdi 45 ezer eurós gázsiját spórolták meg. 

Kassai Lajos Péter, az Egyfeszt főszervezője szolidaritásra kéri és megértésre buzdítja azokat a vállalkozókat, akiknek továbbra is tartozik a fesztivál, de arról nem volt hajlandó nyíltan beszélni, hogy mekkora összegről van pontosan szó, tehát elképzelhető, hogy a 100 millió forint nem is lenne elég arra, hogy minden tartozást törlesszenek. 

Na, ilyen életképes projekteket épít az RMDSZ a Fidesszel, kizárólag partnerségi alapon, mert mást az öntudatos RMDSZ-es politikusaink amúgy sem tűrnének el.

Bírósági eljárás indul Bartiék ellen

És még egy mondat erejéig maradjunk Gyergyószentmiklósnál és a lelkiismeretes RMDSZ-es politikusainknál, hiszen a héten biztossá vált, hogy lesz bírósági eljárás Barti Tihamér és anturázsa ügyében, noha a vádlottak megpróbálták minden jogi eszközzel bebizonyítani, hogy a vádemelés jogtalan volt. Ez nem sikerült nekik, a Brassó Megyei Törvényszék tárgyalásra alkalmasnak nyilvánította az ügyet. 

Az RMDSZ Erdély Hazavár programot indított, 

aminek célja, hogy meggyőzze és segítséget is nyújtson a hazajönni vágyóknak. Egy igazi erdélyi, karácsonyi történet. Legalábbis az imázsfilm, amit a program beharangozójához készítettek, és amivel kapcsolatban valószínűleg az lehet az elvárás, hogy a szépre konstruált, felső középosztálybeli embereket láttató képsorok érzelmi hatással legyenek a külföldön élő és dolgozó emberekre. És az itthon maradtakra egyaránt. 

A program egyébként semmi konkrétat nem nyújt egy konzultációs kérdőíven kívül, mert Antal Árpád elmondása szerint minden eset más, mindenkinek más területen van és lehet szüksége segítségre. Amiben minden bizonnyal segítenek, hogy a hazaérkezők a még mindig mumusnak beállított bürokrácia útvesztőiben megtalálják a helyes és jó utat. 

Alapvetően nem egy rossz kezdeményezés, bár elég szomorú, hogy az RMDSZ-t már a saját fantáziája semerre sem viszi, ezt is a Fidesztől kellett lenyúlni. 

Az viszont már jóval problémásabb, hogy a projekt egyetlen érve a hazaköltözésre, hogy az igazi otthon itthon van, itt érdemes gyereket nevelni, és lám-lám vannak jó példák, akik ezt meglépték. 

És be is mutatják a jó példákat: mind magas fokú végzettséggel rendelkező, magas hozzáadott értékű munkát végző, nagyon jól kereső személyekről van szó, akik esetében a hazaköltözés tétje az volt, hogy nem baj, hogy kevesebből kell megélnünk, mert még így is van bőven. 

Az imázsfilm és a politikusok sem beszélnek arról, hogy a szomorú valóság az, hogy ha nem tudtad magad megszedni rendesen külföldön, akkor a lakhatási válságot itthon is érezni fogod, mert Csíkszeredában is irdatlan méreteket öltenek az ingatlanárak. Cserébe Hargita és Kovászna gazdaságilag a leggyengébben teljesítő megyék közé tartoznak országos szinten, a bérek jóval az országos átlag alatt vannak, de ha az RMDSZ javaslatára megduplázzák a medvekilövési kvótát, akkor egyrészt az férfi életek lesznek az első (hogy a nőké miért nem, arról hamarosan), másrészt bizniszt lehet építeni magyar állami támogatásból a luxusvadászat turisztikai ágazatára. 

Visszatérve a szomorú valóságba, az élelmiszerárak a nyugati élelmiszerárakat súrolják, éppen triplájára drágult a villamos energia, és január elsejétől érezni fogjuk a különböző adók emelkedését is. 

Az Erdély Hazavár program tehát igazából azoknak a felső középosztálybelieknek nyújthat segítséget, akik megengedhetik maguknak, hogy otthonosabb közegben, egy kevésbé rohanó világban neveljék fel a gyermekeiket, mert a valóság az, hogy azok számára, akik nem ehhez az osztályhoz tartoznak, esélytelen a hazaköltözés gondolata pusztán érzelmi indíttatásból. 

A női testekről továbbra is döntsenek a férfiak

Visszatérve tehát az olyan nagy becsben tartott emberi életekre, amely akkor számítanak, ha medvét kell ölni, Vincze Lóránd ismét leszavazta a My Voice, My Choice kezdeményezést, kigúnyolva a teljes ügyet azzal, hogy az EP éppen adventben szavaz az abortuszhoz való biztonságos hozzáférésről. A polgári kezdeményezést egyébként több mint egy millió támogatói aláírással nyújtották be, amelyből több mint 60 ezer Romániából érkezett, ezzel a második helyen állunk az aláírók között. Vincze pedig még mindig az AUR-ral karöltve szavazott és a lelkiismeretére hivatkozott. Jó-jó, hogy kellene jogunk legyen, meg az is szörnyű, amikor valaki erőszak áldozata, de sorry, not sorry, minden nő kapja be, mert a szavazati jog az EP-képviselő kezében van, ezzel pedig természetesen a morális felsőbbrendűség is. 

Mindezek után már csak annyi kérdésem maradt, hogy az a kimondottan kevés nő, aki bármilyen szerepet vállal ebben a politikai formációnak nevezett önkényuralomban, hogyan képes a tükörbe nézni? Jól esik Önöknek, hogy nyilvánosan is semmibe vannak véve? Mert abban teljesen biztos vagyok, hogy a csukott ajtók mögött semmibe vannak véve.

Jó úgy dolgozni, hogy végső soron NAGY FÉRFIAK döntenek olyan dolgokban, amiben a nőknek talán több szavuk kéne legyen? Mennyire motiváló az, hogy miközben itthon tenni próbálnak, addig más téren és szinteken a párttársak az ellenkezőjét teszik? 

Tudom, ezekre a kérdésekre nem kapunk sosem választ, mert ezek a nők a jelenlétükkel járulnak hozzá a rendszer működéséhez és ahhoz, hogy a nemi egyenjogúság nehogy az istenért megvalósuljon. Ráadásul már interiorizálták is ezeket a narratívákat, ők nem értik, hogy milyen bakancsról van szó a nők nyakán. Pont úgy interiorizálták ezek a nők elnyomását, mint a katolikus roma pap, Kalányos Ottó a rasszizmust. 

Csalókat, bűnözőket melenget a keblén

És miközben mi a kis magyar világunkra figyelünk, a román igazságszolgáltatási rendszer alapjaiban rengett meg a legújabb Recorder tényfeltáró anyag kapcsán, amiben az újságírók bemutatták, hogy két, 2022-ben az RMDSZ által is megszavazott törvény miatt mekkora hatalom összpontosult az igazságügyi rendszer csúcsán lévő bírák kezében, ami miatt hirtelen megszűnt a korrupció létezni ebben az országban. 

Egy nagyon súlyos helyzetet rajzolt fel ez az anyag, amiből egyértelműen kilátszik, a politikum a törvények hajlítgatásával abba a pólusba összpontosította a hatalmat, ahol a bírák szerint az adócsalás nem is olyan nagy probléma, és ahol asszisztálnak ahhoz, hogy a nagy korrupciós perek elévüljenek. Így ússzák meg azok, akik több milliárd euróval rövidítették meg az államot.

Az RMDSZ egy olyan világba várja haza a tanult erdélyieket, ahol nem működik az igazságszolgáltatási rendszer, az államkassza hiányait az átlagpolgárral fizetettik meg, és ahol a bűnözők megúszhatják. 

Ráadásul az elmúlt hetek RMDSZ-es kommunikációja azt is bebizonyította, hogy milyen erőkkel próbálják leválasztani a magyarok figyelmét erről az ügyről, főként azzal, hogy nem beszéltek róla. Kelemen Hunor a Maszolnak adott interjút a témában, amiben semmit sem mondott, hiszen a cél, hogy nehogy az Istenért megértsék az erdélyi magyarok, hogy ez az ő életükre is hatással van. Mi csak maradjunk a hazatérő karácsonyi csodában. 

Egyelőre kérdéses, hogy a nyilvánosságra került információk elegek lesznek-e ahhoz, hogy valós változás következzen be, de ideje lenne megértenünk, hogy nem élhetünk ennyire párhuzamos világokban. 

Két éves évfordulója volt a székelyudvarhelyi bentlakás-omlás tragédiájának

a héten, amiben két diák vesztette életét. 

A jogi eljárásról továbbra sem tudni sokat, telik az idő, és meglehet, egyesek itt is arra várnak, hogy elévüljön az ügy, meg lehessen úszni. Csak hát, ha nincs igazságszolgáltatás, ha nem mondják ki, hogy ki vonhatók felelősségre, és azokat nem vonják felelősségre, milyen esélye van a közösségnek a feldolgozásra? És milyen esélyei vannak a közösségnek a jövőre? A jövőre, amiben nem csak a nagy korrupciós ügyek vádlottjai ússzák meg, hanem azok is, akiknek a mulasztása emberi életekbe került. 

Ennek kapcsán egy fontos írás jelent meg a héten, Pál Edit Éva az Átlátszó Erdélyen megjelent cikkében foglalta össze a krízisintervenció és a segítő szakemberek, a szervezettség, a gyászfeldolgozás fontosságára való tekintettel az udvarhelyi iskolák nagy munkáját, amiben arra fókuszáltak, hogy minden érintettnek legyen lehetősége túljutni a traumán. 

Nehéz, de egyben öröm is volt olvasni, hogy milyen mértékű valós szolidaritás és segítségnyújtási akció indult be két éve, mert ez azt bizonyítja, hogy emberi szinteken képesek vagyunk odafordulni egymáshoz, tudunk és akarunk segíteni a gyógyulásban és a feldolgozásban. Ez egy jó példa is, de jelzés is arra, hogy érdemes perspektivikusan gondolkodni azon, hogy hasonló helyzetben még szervezettebben, még gyorsabban tudjon folyni a krízisintervenció. 

Ezzel búcsúzom az idén. Tudom, nyomasztó, de nem mehetünk el mellette, nem felejthetjük el ezeket a tragédiáinkat, mert ha változás nélkül lépünk tovább, még azt a cseppnyi értelmet is elvesztik az önmagukban értelmetlen halálok, amikkel fizettünk azért, hogy következő alkalommal jobban csináljuk. A kérdés, hogy tudjuk-e majd jobban csinálni? 

Ez volt a Tilos a bé 2025-re, én köszönöm az egész éves megtisztelő figyelmeteket, legyen áldott karácsonyotok és egy nagyon boldog új évetek. Én Kiss Anna voltam, sziasztok.