Olyan még nem volt, hogy valakinek fizessenek

Az egykori tulajdonos leszármazottai kárpótlást kérnek a strand és a salakpálya területéért. Járni jár, de nem jut.

A városi salakpályáról írt cikkünket követően jutott tudomásunkra, hogy a pálya, valamint a mellette levő strand terület tulajdonjogi helyzete korántsem tisztázott. Az egykori tulajdonos leszármazottai a törvény szerint járó kárpótlást igénylik, de több mint tíz éve nem igazán történt előrelépés.

„Nem voltam rámenős"

A székelyudvarhelyi, de Svédországban élő Szőke Emese Erika (lánykori nevén Daróczi) 2000. március 10-én indította el a visszaigénylési folyamatot az akkor hatályban levő jogszabály, az 1991-ben megjelent 18-as számú törvény alapján.

A mintegy 2,71 hektárnyi terület (ez a mai salakpálya teljes egészét, illetve a városi strand közel teljes területét magába foglalja) ugyanis nagyapja, Daróczy Dénes tulajdonában volt, mielőtt azt államosították.

Mint Emese portálunknak elmondta, az utóbbi tizenkét évben többször is járt a polgármesteri hivatalban, hiszen az ilyen jellegű visszaigényléseket a hivatal mezőgazdasági osztályán kellett intézni.

Abban reményedett, hogy másutt jelölnek ki egy hasonló értékű területet, ugyanis nem feltétlenül ragaszkodna ehhez a földhöz, de erre mindeddig nem került sor, mindig csak az ígéretekkel maradt. Mivel a terület jelenleg a városé, és építmények is vannak rajta, ezért ezt a részt a törvény szerint egyébként sem kaphatná vissza.

„Nem voltam rámenős, elfogadtam azt, hogy valahogy lesz, hogy egy idő után megoldódik" – emlékezett vissza az örökös. Emese idén is többször hazautazott az ügy tisztázása végett, legutóbb augusztusban járt itthon.

Egyelőre az ígéret nem túl bíztató: hasonló területet nem tudnak felajánlani kárpótlásul, a visszaigénylési dossziét Bukarestbe küldték, és az ottani illetékesek döntenek majd a kárpótlásról.

Még senkinek sem fizettek eddig...

Az ügyben kikértük a polgármesteri hivatal véleményét is – Bálint Attila sajtószóvivő elmondta, hogy az évek folyamán összesen 407 hasonló kérést iktattak a hivatal mezőgazdasági osztályán. Ezekből 67-et meg lehetett oldani úgy, hogy visszaadták az eredeti területet, a többit pedig kárpótlásra javasolták.

Székelyudvarhely ingatlanjainak pontos helyzete egyébként a mai napig sem tisztázott: a városi önkormányzat tulajdonában levő területek felleltározása jelenleg is tart, ez egy hosszú folyamat – közölte Bálint Attila, hozzátéve, hogy ezért is nehéz más területeket felajánlani az örökösöknek.

A 2001-ben módosított visszaigénylési törvény szerint első lépésben hasonló értékű területet kell felajánlani, amennyiben ezt az örökös nem fogadja el, akkor még egy területet fel kell ajánlani – ha ez sem felel meg, akkor az ügyet Bukarestbe kell továbbítani a Központi Visszaszolgáltatási Bizottsághoz.

Ennek szakemberei felértékelik a területet és végül az állam fizeti ki a kárpótlást. A szóvivő információi szerint az udvarhelyi visszaigénylések közt olyan eset még nem volt, hogy valakinek fizessenek.

Bukarestre visszatérve, a Ponta-kabinet döntései sem segítik azokat, akik sok esetben évtizedek óta igyekeznek saját területeik visszaszerzésére: 2012 júliusában megjelent egy olyan kormányhatározat, ami államháztartási, takarékossági okokra hivatkozva felfüggesztett mindenféle ilyen jellegű kifizetést egészen jövő év májusáig.

Ezzel az ilyen ügyek folyamata gyakorlatilag patthelyzetbe került. A jelenlegi helyzet szerint a földtulajdonosok hosszú évek után is beláthatatlan ideig maradhatnak az ígéretekkel, és a tudattal, hogy járni jár, de nem jut.