Kamu a beígért történelmi pillanat, nincs pénz terelőútra

Hajdó Csaba helyi RMDSZ-es tanácsos, aki a legutóbbi interjúnkban szabadelvű gondolkodónak vallotta magát, és Kakassy Norbert, az udvarhelyi RMDSZ nemzeti érzelmű ügyvezető elnöke, közösen készítettek egy videót. Ebben azt játszották el, hogy Kakassy meglepi az éppen dolgozó Hajdót, és rákérdez, hogy min dolgozik. 

Ezt a videós cselt már láttam a magyarországi politikusoknál. Örülök, hogy végre ide is eljutott. 

A terelőút projekten dolgozik, mondja Hajdó. Két híre van:

• megszületett az a dokumentum, amit Székelyudvarhely városa az Országos Közúti Beruházási Társasággal alá fog írni a terelőút kivitelezésére;
• amint azt Antal Lóránt szenátor úr bejelentette, a közbenjárására beépítették a projektet tételként az országos költségvetésbe.

Úgy hogy a mai nap azt mondhatják, hogy a projekt elindult a megvalósítás útján. 

Ezt mondja szóról szóra Hajdó. Mit ért ebből az átlagember, mint én? 

Abból, hogy „beépítették a projektet tételként az országos költségvetésbe” én azt értem, hogy kapunk pénzt erre a projektre, még idén. A „tétel” szó egy pénzmennyiséget sugall, a „költségvetés” szó pedig azt, hogy osztják a rendelkezésre álló pénzt.

Persze, gyanús lehetne a Hajdó arcán látható huncut mosoly, és az is gyanús lehetne, hogy Hajdó egy régi, több lehetséges útvonalat tartalmazó térképpel „dolgozik” azon a dokumentumon, amit a kivitelezésről fognak aláírni a beruházóval. 

És gyanús lehet Kakassy jelenléte is, habár ő itt csak kérdez. Ismerős az a jó magyar mondás, ami tökéletesen illik néhány politikusunkra: „akkor is hazudik, amikor kérdez”? 

De mégis, az ember akarja hinni, hogy huszonvalahány év várakozás és ámítás után lesz végre terelőutunk. És el is hiszi, ezek a szavak után, hogy idén jön pénz, és „a projekt elindul a megvalósítás útján”, hogy Hajdó szavaival éljek.

A történet nem marad ennyiben, a tanácsülésen is folytatódik a terelőutazás. Mint egy terelő utazás.

A városháza oldalán hangzatos címet adnak a tanácsülésről írt tudósításnak. „Történelmi pillanat: épülhet a terelőút Székelyudvarhelyen.”

Látom kollégáink által készített interjúban, hogy Szakács-Paál István polgármester azt nyilatkozza: 

„A terelőút kérdése kimondottan, hogy most végre benne van az ország költségvetésében, az a szenátor úrnak és az RMDSZ országos kormányzati jelenlétének köszönhető.”

Minden arra utal, hogy tényleg hamarosan indul az építkezés, történelmi pillanatokat élünk meg, és hálásaknak kell legyünk a jelenlegi politikai vezetés felé.

Hajdó a tanácsülés előtti felszólalásában hangsúlyozza, hogy kiemelt napirendi pont a terelőút kérdése, egy mérföldkő, ekkora fontosságú ügy tízévente egyszer van az önkormányzat előtt. Sajnos ez feloldódik a sok kisebb ügy között, és picit beárnyékolja az, hogy Illyés Szabolcs tanácsos lemondott. 

„Bizonyos sajtóorgánum” lát ebben valamilyen politikai feszültséget, folytatja Hajdó, mert nem tudják felfogni, hogy itt végbement egy paradigmaváltás. Habár nem tisztje tippeket adni a sajtónak, szerinte azt is meg lehetne írni, hogy eltelt 17 hónap, és még jelentősebb konfliktusról nem tudtunk írni, megy az együttműködés, és ennek is köszönhető, hogy most napirendre került a terelőút kérdése. Ezt az összefüggést kellene meglássuk és megírjuk.

Kérése számunkra parancs, ezért ebben a cikkünkben megpróbáljuk bemutatni az összefüggéseket a terelőút kérdésének napirendre kerülése kapcsán.

Megkérdezzük Hajdó Csabát is, Antal Lórántot is, és Szakács-Paál Istvánt is, mennyi pénzt különítettek el a költségvetésből erre, és mikor kezdődik az építkezés.

Az összefüggés, amit Hajdó kérésére meglátunk és megírunk ebben a cikkben, az körülbelül így szólna egy mondatban: 

annak következményeként, hogy a tanácsban mindenki Bólogató János, még az ellenzék is, lazán sikerült megetetni a néppel azt, hogy ez egy történelmi pillanat, és épülhet a terelőút. Miközben a valóságot inkább úgy lehetne egy mondatban megfogalmazni, hogy „idén sincs pénz a terelőútra, elmarad a történelmi pillanat”.

Megnézzük, hogyan mondják ezt ki politikusaink. 

A polgármesterrel, miután kicsit paprikásabban kezdjük a beszélgetést, áttérünk őszintébbre, és megkérdem, nem érzi úgy, hogy szívatják őt azok, akik pénzáradatot ígértek, ha elvállalja a polgármesterséget? Válaszából az derül ki, bánja, hogy elvállalta a polgármesterséget, de nem épp azért, amit én kérdeztem.

Lássuk a részleteket!