Ingyen lelövöm a poént: az ufók építették a piramisokat

Szentgyörgyi ismerős után udvarhelyi küldi egy esemény meghívóját, ahol Dr. Ing. Acad. „Piramisos Srác” a.k.a. Hajósi Péter megosztja tudásra szomjas közönségével „a történelem legnagyobb átverését”, mindenféle rejtett igazságokat, alternatív válaszokat – ami kifér a csövön, bármit. 

Piramisos Srácról keveset találni a neten, rejtélyes fiú. Annyi kiderül az esemény meghívójából is, hogy komoly figura, a „Sumer Szabadegyetem állandó előadója”, ráadásul kolléga: kutató. Igaz, engem tudományos folyóiratok jegyeznek, de ő meg a „paleoasztronautika- és ősi mitológiák kutatója,” aki nem bélyegeket, hanem „alternatív történelmi elméletek legfontosabb forrásait” gyűjtöget immár két évtizede. Lenyűgöző.

Szétnézek még itt-ott, hátha mélyére látok a nyúlüregnek. Így derül ki például, hogy Piramisos Srác úr színész akart lenni, de az élet végül a marketing- és reklámügyintéző szak felé terelte, majd a művészet felé. Innen már egyenes volt az út a szakértelem felé: „filozofikus írásokat készített”, amelyekben kereste-kutatta az élet nagy kérdéseit, és kikötött végül a „paleoasztronautika, a földönkívüli élet konspirációi és a spiritualitás” igen fontos kérdéseinél.

Piramisos Srác doktor nem akármivel gurigázik: előadásai a hivatásos handabandázással ellentétben „egyetemes történelmi igazságokra épülnek”, ezeket pedig megtekintheti bárki szeptemberben min. 70 lejért.

Stigmatizált tudások

Michael Barkun politikatudós – igaz, ő nem tagja a Sumer Szabadegyetemnek, inkább Amerikai Valódiegyetemeken mozgott világéletében – nevéhez kötődik a „stigmatizált tudás”, gyűjtőfogalma a különféle perifáriás ismereteknek, a(z alaptalan) konteóktól a kriptozoológián, ufóhiten, asztrológián át a homeopátiáig. 

Ezek a tudások régóta velünk élnek, számos új példát hozzáadhatunk a 2003-as forgalomba kerülése óta – a magam részéről ide sorolom az erdélyi magyar sajtó által igaznak elfogadott neoliberális közgazdaságtant is, de bőven találni olyan tudásokat, amelyek jobb helyeken már kikoptak, még ha bizonyos közösségekben élnek is.

Bár az én szakterületem elsősorban az összeesküvés-elméleteket érinti, ehhez számos téma kapcsolódik. Ilyen lehet a médiaműködés, a politikai „szélek”, retorikai elemzések és még számos terület, de nem csoda, ha ismerősöknek a kuruzslásokról is eszébe jutok. Ezek valóban kötődnek a konteók egy szeletéhez – legalábbis azokhoz az összeesküvés-elméletekhez, amelyek nem állnak stabil lábakon.

Ezért is írok: mert nem árt emlékeztetni maguk, ismerősöket, barátokat, hogy a cifra szavak mögött mi is áll. Persze, a Nobel-díj sem jelent garanciát, de maradjunk annyiban, hogy a különböző kuruzslók kitalált titulusai nagyjából olyanok, mint amikor a gyerekek utánozzák a felnőtteket a játszótéren.

Az, hogy Sumer Szabadegyetem, gyanúsan hasonlít valami okosra. Oké, a Sumer startból behatárolja a közönséget, de a szabadegyetemnek komoly hangzása van, ha pedig valaki „állandó előadó”, akkor az már tényleg olyan, mintha állandó előadó volna valahol.

A „kutató” egy szintén közkedvelt szó, amelyeket az urak-hölgyek magukra aggatnak. Emlékeim szerint már az első éven tanul egy rendes társadalomtudós/történész/stb. némi módszertant, ezek az ismeretek minden kutatás alapjait adják, és nem, a „rejtett igazságok” feltárásáról nincsenek külön kurzusok. Biztosan azért, mert eltitkolnak valamit előlünk.

Egyébként a paleoasztronautika is egy ilyen huncutság: a paleo a kőkorszakra utaló szó, az asztronautika pedig űrutazást jelent. A kettő együtt: semmit, azaz egy olyan tévhitet, amelyik mindenféle tényeket, féltényeket és hazugságokat forgat egy kosárban addig, amíg kihozza belőle, hogy a történelmünk különböző folyamatait és eseményeit csakis földönkívüliekkel lehet magyarázni.

Legyünk igazságosak

Általában másféle hangnemet ütök meg a hasonló jelenségekkel szemben. A megértést keresem, a találkozást a barikádon, ahogy az Odaát c. könyvemben is írom. Egy piramisos előadás önmagában ártalmatlannak tűnik, és az is igaz, hogy vannak igazán problémás szakik a pályán, akik nem paleoasztronautikában utaznak, hanem mondjuk antiszemita konteókban.

A különbség ott húzódik, hogy utóbbiak erősebben jelzik, hogy valami baj van a hatalom és társadalom viszonyában. Az olvasható ki a népszerűségükből, hogy a mainstream politikai-, gazdasági- és médiaelit elvesztette hitelességét, vagy például a járvány alatt az orvostudományon ejtett csorbát a gyógyszeripar lelketlen profitéhsége.

Azt szoktam mondani, hogy a konteós első mondata rendben volna, kár, hogy aztán folytatják. A kritikus hozzáállás, a kételkedés teljesen rendben van, a probléma, hogy a hatalommal szembeni gyanakvásunk gyakran kisstílű kuruzslók csatornázzák el, mondjuk, autóból ordibáló random figurák a COVID alatt.

A meghirdetett esemény más jellegű: 

játszótér, amelyen a meglévő puzzle-darabok közé faleveleket fújt a szél, és szemkötővel akarjuk ezeket egyberakni. A titulusok hamisak, a hangzatos szavak mögött nincs semmi, a vágyott eredménynek pedig szolgálatába áll minden homályos fénykép, elejtett fél szó, történelmi pletyka – módszertan nélkül. Az embernek az az érzése, hogy nem is hiszi el senki az ilyen meséket, aztán persze kiderül, hogy akadnak bőven lelkes követők.

Persze, ez is az intézményeinkbe vetett bizalomhanyatlás szimptómái. Itt is arról van szó, hogy „hazudnak a történészek”, „félrevezettek az iskolában”, „eltitkolnak valamit”, és hát milyen jó, hogy épp erre jár egy kutató, aki most majd lerántja a leplet „róluk”.

Nem csupán arról van szó, hogy valaki nem figyelt történelemórán: mindenki tud valamit a piramisokról, és ha nem, azzal sem veszített sokat. Ez nem a tudáshiány problémája, hanem a bizalomé. 

Én derekasan bevallom, hogy nem sokat tudok a piramisokról, ezért sem Piramisos Srác a nevem. Sőt, az oktatási rendszerbe vetett bizalmam sem túl erős, még a médiát is kritizálom. A kérdés, hogy az első mondataim után hogyan folytatom, és hol kötök majd ki. Az biztos, hogy nem a repülő csészealjakban.