Ilyen se volt még, hogy nem kellett várni a buszra

Udvarhelyen buszozni egyszerre nosztalgikus, kaotikus és meglepően jó élmény – Ambrus Kata beszámolója.

Ilyen se volt még, hogy nem kellett várni a buszra
Fotók: AMBRUS KATA

Az utóbbi hetekben a Rózsa utcai medvék, a terelőút, a sporttámogatások, az útjavítások, illetve az ezekből fakadó lezárások mellett a közszállítás is forró téma a székelyudvarhelyi önkormányzatnál.

Ma kihelyeztük a menetrendeket a buszmegállókba! Használják bátran a közszállítást, és osszák meg velünk tapasztalataikat, észrevételeiket – írta Facebook-bejegyzésében Dávid Endre alpolgármester még augusztus 13-án.

A városvezetés nemcsak a városi, hanem a Székelyudvarhelyet a falvakkal összekötő közszállításról is posztolt, egy kérdőíves felmérésben mérték fel a lakosok igényeit, hogy ez megalapozza a tömegközlekedési szolgáltatás fejlesztésével kapcsolatos döntéseket.

Talán fel kell ülni a városi buszra,

és megnézni, milyen közlekedni Udvarhelyen – javasolta óvatosan valaki, miközben a szerkesztőségben azon ötleteltünk, hogyan lehetne életszagúan bemutatni a közszállítást.

Így kerültem szerda reggel a Merkúrnál található buszmegállóba. Mivel nem udvarhelyiként ültem fel rá, minden megálló, minden kerülő és minden apró részlet újdonság volt számomra.

Ambrus Kata a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vásárhelyi karának kommunikáció és közkapcsolatok szakos, harmadéves hallgatója. A szakmai nyári gyakorlata során készült írásait az Udvarhelyi Hírportálon olvashatod.

Őszintén szólva nosztalgikus élmény is, hiszen négy évig jártam itt középiskolába, és most újra bejárhattam azokat a helyeket, amelyek akkoriban az otthonom részét jelentették. Emiatt aztán pozitívan is álltam a buszozáshoz, főleg, hogy Vásárhelyen vagyok egyetemista is elég sokat használom ott is a tömegközlekedést.

A 2-es buszra vártam, ami késett tíz percet. Ez nem is meglepő, a helyiek szerint mostanában gyakran késnek a járatok az útlezárásoknak köszönhetően. A Patkóban található megállóban két néni beszélgetését csíptem el, egyikük halkan megjegyezte, „ilyen se volt még, hogy nem kellett várni a buszra”. Úgy tűnik, a menetrend és a valóság között olykor tátong egy kisebb szakadék.

Az azonban rögtön feltűnt, hogy mennyien várnak a buszra. Úgy tűnik, tényleg sokak számára hasznos az udvarhelyi közszállítás. Ami még feltűnően eltér a vásárhelyi buszozástól, a buszon uralkodó, nagyon jó hangulat. Az, ahogy a sofőr beszélget az utasokkal, hisz ezek az apró interakciók nagyon barátságossá tették számomra az udvarhelyi utazást.

SZERETNÉD?

Ez a cikk a hírlevél-olvasóinknak ingyen jár! De hatalmas hírünk van: te is közéjük tartozhatsz. Iratkozz fel ingyen, és máris olvashatod!

Pókhotel az automatában