Hosszú távon lehet moziról álmodozni, de a valóság ma másról szól

Elkészült a Stúdió Mozi épülete – legalábbis annyira, hogy előadásokat lehessen benne tartani. A következő hónapokra már be is telt a programfüzet: néptánc, színház, filharmónia, konferenciák, alkalmi vetítések váltják egymást a világosbarna székek előtt. A mozi azonban nem egy nagy felújítás végén, hanem egy hosszú, kompromisszumokkal teli folyamat közepén nyitotta meg újra a kapuit.

A Stúdió Mozi ma nem egy kész kulturális intézmény, hanem egy működőképessé tett épület: olyan tér, amelyet az Udvarhely Néptáncműhely az elmúlt években lépésről lépésre hozott használható állapotba. Még 2021-ben hárult ez a feladat az Udvarhely Néptáncműhelyre, amikor a város átadta nekik az épületet – és vele együtt egy olyan felelősséget, amelyet alapvetően nem egy kulturális intézménytől várnánk el.

Orendi Istvánnal, a Néptáncműhely vezetőjével arról beszélgettünk, mi készült el eddig, mi maradt ki – és mit jelent valójában Udvarhely számára egy olyan kulturális tér, amely nem álomként, hanem realitásként próbál működni.

Még nem kész, de már jobb

– Úgy érzem, még mindig valahol egy folyamat közepén vagyunk. Ellenben ahhoz képest, hogy mit vettünk át pár éve, jelentős változások vannak – kezdett bele Orendi. Decemberben, az ünnepek környékén fejeződött be a legutóbbi munkafázis a moziban, januárban jöttek az ellenőrzések (ISC, ISU), a napokban kezdtek előadások kerülni az újjáépített színpadra.

Egy 2023-as anyagunkban már mesélt a Néptáncműhely vezetője arról, hogy milyen állapotokkal szembesült az épület átvételekor: rengeteg szemét volt összegyűjtve a felső terekben, nagy pénzbe került annak az elhordása, majd kihívás volt egy megfelelő tervezőt találni.

Részletesen felmérték az épület állapotát energetikailag, statikailag, vettek mintát a falból, mennyezetből, ellenőrizték az alapot. A részletes felmérésekből kiderült, hogy míg az eredeti, hetvenes évekbeli épületrész jó állapotban volt, a későbbi hozzáépítésekkel komoly műszaki és jogi problémák voltak.

Az emeleten vannak úgy kialakítva terek, hogy teljesen alkalmatlanok, olyannyira alacsony a belmagasságuk. A férfimosdó felé volt egy épületrész húzva, ami annyira elvált az eredeti épület falától, hogy Orendi szerint a karját ki tudta dugni a résen – ezeket a problémákat megoldották, az elvált épületrészt lebontották, amit nem kellett visszabontani, de nem is használható, lezárták. A működési engedélyt is úgy adták ki, hogy vannak terek, amiket nem szabad használni, de a táncműhely vezetője szerint ezek nem is igazán használhatóak, hiszen üres, víz-, fűtés nélküli terekről beszélünk, a villanyhálózatot is újra kellene rakni.

A tervek szerint, ahogy a lehetőség és a pénz lehetővé teszi, majd ezeket is bevonják az épület vérkeringésébe, de ez „már nagy pénz kérdése lesz”.

– De annak, hogy a múltat piszkáljuk, és esetleg elkezdünk hadakozni azokkal, akik itt voltak, nincs értelme. Építkezni kell – vélekedett Orendi.

Abból dolgozni, amiből lehet

A munkálatok három lépésben zajlottak le az utóbbi három év során, 2023-tól kezdődően. Ezt nehezítette két kormányrendelet – az egyik már épp 2023 októberében közel fél évig leállította a munkát. Ebben a három évben három építési engedély lett kikérve, és három különböző munkafázis zajlott le.

„Hogy miért hármat? Hát azért, mert gyakorlatilag év elején adtak költségvetést, és akkor megnéztem, abba mi fér bele. És az számomra egyértelmű volt, hogy itt nem az van, hogy egyszerre mindent. Tudtam, hogy amennyi pénz van, azt próbáljuk meg maximálisan kihasználni.”

Elsősorban fontos volt a színpad és a terem akusztikájának javítása, mivel a szalagparketta miatt vetekedtek a Tihanyi-visszhanggal a terem adottságai, egyenetlen volt a színpad, és nem igazán volt alkalmas a néptáncműhely és a színház igényeinek. Időközben pedig kiderült, hogy a Művelődési Ház egy időre parkolópályára kerül, tudták, „eljön az az idő, hogy egyetlen használható színpada lesz Udvarhelynek, persze, hogyha használhatóvá tesszük” – mondta Orendi.

A minimum, ami nélkül nem lehet közönséget beengedni

Tavaly már megvolt a színpad, a színpadtechnika, a legutóbbi nagy kihívást a tűzvédelmi előírásoknak való megfelelés jelentette. Orendi elmondta, még 2025 januárjában kihívta a katasztrófavédelmet, hogy végezzenek egy ellenőrzést, milyen munkálatokra van szükség, hogy biztonságos legyen és rendelkezzen tűzvédelmi engedéllyel – ugyanis nem volt tűzvédelmi engedélye a Stúdió Mozinak. „Annyit mondtak elmenetelkor, hogy ez sokba fog kerülni.”

A katasztrófavédelem kijött, szigorú, de korrekt ellenőrzést végzett, ami nyomán teljesen fel kellett újítsák a tűzoltásra használható rendszert, füstérzékelő rendszert telepítettek be, a legtöbb nyílászárót is ki kellett cserélni, mert két raktárajtót leszámítva mindegyik fából volt.

– Azokban a terekben, ahol nézők vannak, illetve a tevékenység folyik a színpadon, mindent kellett cserélni, és nagyon kemény előírások vannak. Megvan, hogy a nyílászáróknak 60–90, akár 120 percet is ki kell bírniuk tűz esetén. Ez is iszonyú nagy beruházás volt.

Több kilométernyi vezetéket kellett kicserélniük. A tűzvédelmi engedélyhez megkövetelik, hogy halogénmentes kábelek legyenek, ezek tűz esetén nem bocsátanak ki mérgező gázokat. Orendi szerint ez is nagyon drága beruházás volt, és gyakorlatilag minden régi vezetéket ki kellett cseréltetniük.

December utolsó munkanapjaiban lett készen a teljes tetőtér leszigetelése, „hatalmas munka volt és jelentős befektetés, ellenben nem mindegy, hogy a mai gázárak mellett 500 négyzetméteren fűtöttük a Kuvar negyedet.”

Mindig kevesebb, mint amennyi kellett volna

A tavalyi évben mintegy 2 millió lejt költött az Udvarhely Néptáncműhely a Stúdió Mozi épületére. Ebből a közel 2 millióból csupán 600 ezer lej körüli volt az önkormányzati támogatás, a többi az előző évekből megmaradt összegekből került ki, illetve a 2 százalékos visszaosztásból, amit teljes mértékben az épületre fordítottak.

A korábbi éveket visszanézve a Néptáncműhely tavaly, azaz 2025-ben költött a legtöbbet a mozira. 2023-ban, amikor nekifogtak, 570 ezer lejt kaptak a várostól a beruházásokra, azonban az októberi kormányrendelet lehetetlenné tette az elköltését, csak minimális összeget tudtak kifizetni belőle.

„Megkaptuk tavasszal az 570 ezer lejt, elkészültek a tervek, megkaptuk augusztusban az építkezési engedélyt, szeptemberben meg is rendeltem, október elején utaltuk az első előlegeket. Október végén bejött az a törvény, hogy az utolsó két hónapban, november–decemberben az első kilenc havi átlagot lehet költeni. Nagyon megszívtuk, mert nekünk az első kilenc havi átlag beruházásra nulla volt” – az új vetítővászon előlege volt kifizetve, de mire kijött a kormányhatározat, a vászon elindult Olaszországból, vissza sem lehetett mondani. A vállalkozó – akin keresztül meg lett rendelve – jó akaratán múlott, hogy áprilisig türelemmel megvárta a második részletet – emlékezett vissza a Néptáncműhely vezetője.

Így a 2024-es költéseket már mínusszal kezdték, abban az évben 760 ezer lejt kapott a táncműhely a várostól, ebből mintegy 400 ezer az előző évből, a maradékot adták az új évben. Saját költségvetésből pedig minimálisat kellett hozzátenniük – Orendi azért megjegyezte, hogy soha nem kapott annyi pénzt a költségvetésből, amennyit kért.

Nincs pénz az álmodozásra

A Stúdió Mozi felújítására három forgatókönyvet is felvázoltak, a legdrágább álom elérte az 5–6 millió eurót, „de az álom marad egész addig, ameddig erre valahol nem lehet külső forrást találni”. Egyelőre az volt a prioritás, hogy az épület biztonságos legyen, a színpad pedig használható. De idővel át kell majd építeni a tetőteret, a sátortetőt le kell majd bontani, az utólag lett ráépítve és nem rávaló. Azonban ez most sem anyagiakban nem megvalósítható, sem más szempontból, ha azt vesszük, hogy nincs másik színpada jelenleg a városnak.

– Egy idő után azt mondtam, jó, akkor itt álmodozzunk hosszú távon, de rövid távon pragmatikusak kell legyünk. A nézőtér, a színpad használható kell legyen, és itt tartunk most. Érvényes tűzvédelmi engedéllyel, vannak minimális irodahelyiségek, kiszolgáló felület, kicsi raktár, van két minimális öltöző. Lássuk, hogy mit hoz a költségvetés. Mert az a helyzet, hogy én igyekszem rendszerben is látni a városi költségvetést és lehetőségeket. Más intézmények hogy működnek, és próbálok reális maradni. Nincs jó helyzetben a város. Nem jöhetek én ilyen álmokkal, hogy most mindent megcsinálunk. Nem lehet. Udvarhelyen szerintem vannak ennél sokkal égetőbb kérdések, amik szélesebb rétegeket érintenek – mondta ki.

Hozzátette, ettől függetlenül más forrásokból, pályázatból, visszaosztásból próbálnak minél több pénzt behozni és megvalósítani az épületet és a Néptáncműhely működését illetően is.

A legközelebbi felújítási terv a szőnyegek leterítése lesz, ugyanis a nézőtéren még most is nagyon sok a szalagparkettával borított felület, ami nem tesz jót az akusztikának. A lépcsőket le fogják szőnyegezni. Illetve a kazánokat kellene lecserélni és rendbe tenni a fűtésrendszert, mivel régi és rossz a hatásfoka.

Ami biztosan érdekel: mi lesz a mozizással?

Új a hangrendszer, és van egy új hét méteres vetítővászon, Orendi nagyon szeretné, ha Udvarhelyen újraindulna a mozi tevékenység. Ez egyelőre még problémás, mivel a nagyobb épületben, a Művelődési Házban is feszes tempóval tudott egymás mellett működni a több intézmény, itt még nehezebb lesz.

„Félek, hogy még egy darabig nem nagyon jut idő mozizásra, mert ugye a bérleteket ki kell játszani, filharmónia kell játsszon, színházi előadások, néptánc-előadások, és gyakorlatilag ott vagyunk, hogy a következő három hónapra én szerintem nincs egy olyan nap, amikor szabad legyen. Persze ettől függetlenül elindultunk már az irányba is, hogy itt valamikor majd egy filmes tevékenység legyen. Ott több síkon kell eredményeket elérnünk, a magyarországi Nemzeti Filmintézetben voltam a múlt héten, elkezdtük a tárgyalást” – hozzáfűzte még, most is jó vetítőgéppel rendelkeznek, de a valódi és korszerű moziélmény elérése érdekében szükség lesz egy új vetítőgép megvásárlására is.

Mindezektől függetlenül már van olyan felszerelés, amivel megvalósíthatóak vetítések, csak még van hová fejlődni. Egyelőre, míg ennyire zsúfolt az épület programja, bár lesznek majd vetítések, de nem élveznek prioritást. A fejlesztés természetesen pénz kérdése, „ami lehetőséget tudok, mindent igyekszek megragadni, de kell a lehetőség ahhoz, hogy meg tudjam ragadni” – mondta.

„Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy nem látom esélyét – és ez nem csak az én véleményem, hanem más városok és emberek tapasztalatai, akik a filmezésben még járatosabbak, mint én –, hogy a klasszikus értelemben vett mozival, hogy itt csak vetítések legyenek, megérje és fenn lehessen tartani egy ilyen épületet. Nem szabad senkit megtévesszen az, hogy évente van egy-két film, amire összegyűlik 7–8 teltház. Más városokban, hasonló mozikban, vannak filmek, ahova 60–70–80-an ülnek be. Én inkább látom annak az esélyét, hogy ezt az épületet úgy tudjuk gazdaságosan működtetni és üzemeltetni, hogy gyakorlatilag a már említett műfajok mellett mozi is legyen. Sokoldalú tevékenység legyen, akár konferenciák legyenek, akár iskolai ünnepségek. A cél az lenne, hogy megtöltsük élettel az épületet.”

Mi marad, ha elkészül a művház?

Amikor elkészül a Művelődési Ház, a Néptáncműhely marad a Stúdió Moziban, több idő lesz mozi tevékenységre, maradhatnak a kisebb helyigényű színházi előadások, bábszínházi előadások, talán a koncertek, illetve folytatódhatnak az elképzelések megvalósításai – már amennyiben lesz amiből. Orendi szeretné, ha tudnák rendezni az épület előtti teret, tudja, hogy nem lesz népszerű, de a nagy fenyőfát is ki akarja vágatni, „balesetveszélyes”. És az az elképzelés a térrel, hogy lesz ott egy művészkávézó.

Élettel kell megtölteni

– Legyünk őszinték, ha idejön egy néző, őt mi érdekli? Őt egyetlen egy dolog: ha kifizette a jegyét, akkor kapjon egy minőségi produktumot. Most már, ha kifizetik a jegyet, a rendezőkön és az előadókon múlik, hogy a közönség jó szájízzel menjen el. De ami igazából egy jó érzés, hogy azt hiszem, Udvarhely tényleg arra hivatott, hogy legyen színpad. Nekem a közönség kiszolgálása mellett ez a másik legfontosabb.

Nem a szülővárosom, de itt élek, és megszerettem ezt a várost. Nekem ez volt nagyon fontos, hogy mint Udvarhelyen a kulturális téren dolgozó ember, a tükörbe nyugodtan nézzek bele, hogy van színpadnak helye – felelte kérdésünkre, hogy milyen érzések vannak benne most, hogy használhatóvá vált az épület.

Úgy gondolja, Udvarhely számára a két színpad lehetőségeket fog jelenteni, „de nem akarok az időben annyira előre menni. Lássuk, egyszer legyen két színpad, addig lakjuk be ezt. Erre kértem mindenkit, mert itt már annyi minden megjelent az elmúlt időben az interneten, hogy birtokba vesszük, így-úgy, hogy mindenkinek azt mondtam, ne. Egyszerűen csendes alázattal használjuk. Nem kell nagyon szavakkal dobálózni. Meg kell tölteni élettel.”