Hétköznapi korteshadjáratok

Elkísértük kampánykörútra, illetve falufórumra az EMNP és az RMDSZ jelöltjeit. Sótlanság, pálinka, megvalósítások, nagy hideg.

Hogy működik a választási kampány vidékünkön? Hová mennek a jelöltek és mit mondanak, hányan sereglenek össze meghallgatni a mondanivalójukat? Mi ígérnek ilyenkor és említik-e ellenfelüket?

Kíváncsiak voltunk, ezért a múlt héten két jelöltet és stábját kísértük el egy-egy hétköznapi délutánon. Dr. Zakariás Zoltán, az EMNP szenátorjelöltje Sóvidékre látogatott szerdán, míg másnap Antal István, az RMDSZ képviselőjelöltje Hodgyában vett részt egy falufórumon.

Sótlan Sóvidék?

„Van egy korty pálinkánk... s kürtős kalács is." – fogadja az EMNP-szenátorjelölt Zakariást néhány parajdi férfi szerdán délután a „hotel előtt". Mint megtudjuk, „ezek a fiúk az RMDSZ-ben dolgoztak korábban", de azóta megváltoztak a dolgok Parajdon, most a EMNP helyi emberei, akik a kampánystáb egyik autóját vezető Jakab Attila (az EMNP egyik udvarhelyi önkormányzati képviselője) szerint „jól dolgoznak".

Az asztalra tett pálinka, a kürtőskalács elfogy egy bárban, közben nagyban megy a beszélgetés a 6:3-ról (nem a meccsről, de arról is...), valamint arról, hogy félelemfalat kell lebontani: azt, hogy egyesek szerint nem lesz magyar érdekképviselet a román parlamentben, mert az EMNP annyi szavazatot elvesz az RMDSZ-től, hogy emiatt 22 év után először nem lesznek magyarok a törvényhozásban.

Felkerekedünk. Megnézzük a lebontott parajdi strandot, Zakariás hosszan szemléli a lepusztult tájat, a helyiektől pedig megtudja, hogy a bánya állami vállalat, amiből – a közhiedelemmel ellentétben – kevés csurran direkt módon a településnek, s a strand bevétele is a vállalatot illeti meg.

Az árusok persze ott vannak a környéken, s habár nincs turistaszezon, a boltok kinyitnak. Megszólal valaki telefonjáról a Keresztapa zenéje, közben a párt ifjú aktivistái szórólapokat osztogatnak, még a parkoló őre is kap.

Következik a korábban önállósodni akaró Alsósófalva, egy fafeldolgozóban tíz ember hagyja abba a munkát és hallgatja Zakariás kb. hétperces beszédét. A főnök csak úgy enged be, hogy „jó-jó, de se fénykép, se kamera". Nem vitatkozunk.

Elhangzik a jelölttől, hogy nem veszélyeztetni, nem kiszorítani akarják az RMDSZ-t, de választunk és nemcsak szavazunk. Azonkívül a megszokott szavak és kifejezések: csapat, autonómia, sorsunk, megoldani, összefogás, csak ennyit szerettem volna elmondani.

Alsósófalva központjában plakátragasztás, szóba elegyedés két hölggyel egy kapu előtt, majd egy újabb vendéglő, ez már Felsősófalván: kávé, Unicum, beszélgetés. Aztán újabb fafeldolgozó, itt is kb. tíz percig abbahagyják a munkát, szó nélkül figyelnek a jelölt beszédére, szórólap, golyóstoll a „jutalom", a kortesbeszéd megismétlődik. Kérdés itt sincs.

Besötétedik, hazaindulás – az úton elhangzik, hogy Korond RMDSZ-es „felségterület", itt még EMNP-s plakátot sem lehet kihelyezni, de a szövetség jelöltjeinek óriásposzterei a helyi polgármesteri hivatal kerítésére vannak kifüggesztve.

Nem vagyunk párttitkárok!

Hodgya, késő délután, fűtetlen művelődési ház, lassan gyűlnek az emberek. Antal István képviselőjelöltet elkísérte Birtalan József, a megyei önkormányzat alelnöke, a korábbi kolléga, Asztalos Ferenc, valamint Haschi András, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) vezetője.

Birtalan szerint „nemcsak azért vagyunk itt, mert választási kampány van, de azért is" – rövid bevezetőt tart, majd Antal veszi át a szó.

- Ki a falufelelős? Itt van-e? – kérdezi.

- Más színekben van... - mondja valaki a hallgatóságból.

- Pedig kötelessége lenne itt lenni, akár szeret bennünket, akár nem, mert a becsületes ember szemtől szembe beszél.

Antal határozott, néha kemény hangon szól az egybegyűltekhez: „Egy falu a sorsát úgy nem tudja megoldani, hogy állandóan siránkozik.", „Azon kérjen számon a nép, akit odatett.", „Most a tulipánra figyeljenek, mert a nyáron egyébre figyeltek". Utána Asztalos vázolja, hogy miért kell elmenni szavazni – ezt az egyszerű ember nyelvén teszi.

„A két nagy román pártszövetség között nagy a feszültség, s hatalmas mozgósítást végeznek, a románok el fognak menni szavazni, s ha mi nem jutunk be, akkor a döntéseket nélkülünk fogják meghozni." – hangzik el. A hidegben egyre forróbb a hangulat („a Néppárt 6:3-ja hazugság", „akik az EMNP-re szavaznak, azok a szavazatok elvesznek"), a volt képviselő zárómondata ez: „Ne daraboljuk fel magunkat, hanem egységesen szavazzunk a tulipánra!"

Haschi András arról beszél, hogy ebbe a megyébe jött a legtöbb uniós agrártámogatás – más kérdés, hogy a hodgyaiak eddig édeskeveset láttak ebből, ugyanis a faluban még mindig tisztázatlanok a birtokviszonyok. Szóvá is teszik ezt, kérik, hogy hassanak oda Antalék. „Értse meg, nem tudunk rájuk parancsolni, mert nem vagyunk párttitkárok!" – mondja Antal, aki viccesen kifogásolja, hogy még mindig használják itt is a „néptanács" kifejezést.

Az emberek ki-kimennek, visszajönnek, a bejárati ajtót nem lehet becsukni, félórával a falufórum előtt nyitották ki. A birtoklevelek jól jönnének, de nem volt senki, aki begyújtott volna a csempekályhába. „Húsz év után ne mind várják a Jóistent, hogy jöjjön ide, mert nem jön. Sült galamb nincs." – toldja meg Antal, utalva arra, hogy az emberek vegyék a saját kezükbe a falu sorsát.

Közben eltelt két óra. Kézdörzsölgetés, enyhe dühöngés a hideg miatt, gyakorlatilag menekülés a melegbe. Autóba, haza.

Mutatók

Tömeg: EMNP – kb. harminc „megszólított", potenciális szavazó | RMDSZ – kb. ötven hodgyai lakos

Hely: EMNP – három település, két fafeldolgozó, két vendéglő | RMDSZ – egy fűtetlen falusi művelődési ház

Idő: EMNP – kb. 4 óra | RMDSZ – kb. 2 óra

Étel, ital: EMNP – szilvapálinka, kávé, unicum, kürtőskalács | RMDSZ – semmi

„Ajándékok": EMNP – szórólapok, golyóstollak | RMDSZ – golyóstollak, szórólapok

Üzenet: EMNP, RMDSZ – december 9-én menjenek szavazni!