Gyalulatlan fapadosok: kicsit szúrják a hátsód, mégis őket választod
Ez a „nem tiszteljük az utasainkat, viszont amúgy semmi különösebb bajunk nincs velük” biznisz modell végül is nem rossz.
Kaptam a Wizz Airtől szülinapomra egy 10 eurós kreditet. Hálából, nyári gyömbéres limonádé stílusban, a Wizz Air brandstratégiájáról írok egy kis összegzőt. És mivel a 10 eurós kreditet csak egy hónapig használhatom fel, bosszúból elemzem a nagy konkurensüket, a Ryanairt is.
A pink punk, amely pont azért szerethető, amiért nem
A Wizz Air egy különleges terület sikerbrandje. A vonzások és taszítások jól szintetizált egyvelege.
A Wizz Air a harmadik legnagyobb európai fapados járat a Ryanair és az easyJet után. 2024-ben közel 63 millió utast szolgált ki. Az ír Ryanair több mint háromszor, a brit easyJet másfélszer ennyi utast szállít. Úgy sejtem, ha az ismertséget, kulturális hatást, piaci pozíciót és innovációs erőt egyféle korrelációba tesszük, akkor a Wizz Air a legfontosabb multinacionális magyar brand. A Wizz Air azok közé tartozik, akik új szemlélettel találtak fel valamit, ami már fel volt találva.
Az üzletág eleve diszruptív, és bele van építve az innovációs kényszer. Persze van, hogy a vízió innovatív, de a kontextus nem kedvez. Szeptember 1-jétől a Wizz Air kivonul a közel-keleti üzletágából, és megszünteti az Abu-Dzabiban alapított működését. Ezt többek között az üzemeltetési nehézségekkel és a geopolitikai instabilitással indokolta a vállalat.
A közel-keleti terjeszkedés csak egy eleme lett volna Abu-Dzabi, mert Abu-Dzabi földrajzi elhelyezkedése stratégiai ugródeszkát biztosított volna India, Thaiföld, illetve az Indiai-óceán térségébe irányuló terjeszkedéshez is, ahol a Wizz Air alacsony árú stratégiája szintén vonzó lehetett volna.
Vélhetően ennek az lesz a következménye, hogy nagyobb fókusz lesz az európai fejlesztésen. Az európai piac viszont erősen kompetitív.
Az úgynevezett diszkont légitársaságok lenyűgöző, amolyan húzd meg, ereszd meg brandek. Nem szeretjük őket – vagyis, ha mégis, pont azért szerethetők, amiért nem. Ez egy különleges brand dinamika. Főleg a Wizz Air esetében, amely nemcsak hogy diszkont, hanem radikálisan végiggondolta a diszkont légitársasági üzleti modelljét, és tulajdonképpen már nem is fapados, hanem inkább gyalulatlan fapados, ultra-fapados (ULCC) besorolása van.
Az ULCC-k lényegében továbbfejlesztik az olcsó légitársaságok költségcsökkentő üzleti modelljét azzal, hogy szinte minden szolgáltatást opcionálissá tesznek, és külön díjat számítanak fel a kiegészítő bevételek maximalizálása érdekében, míg az olcsó légitársaságok kiegyensúlyozottabb kompromisszumot kínálnak a költségmegtakarítás és a kényelem között.
A Wizz meglátta – talán helyesebb azt mondani, hogy a maga során felépítette – az ULCC piacot. Mert van, aki alacsonyabb jegyárakért vállalja a spártaibb körülményeket.
