Gergő és a csinódi táncoló kecskék

Ízes tájszólással mesélt csinódi életről, kedvenceiről és álmairól Nagy Gergő. Erdély legfiatalabb írója. Kecskebogyót és dedikációt kaptunk ajándékba.

csinodi nagy gergo

Ízes tájszólással mesélt csinódi életről és álmairól Nagy Gergő, Erdély legfiatalabb írója. Kecskebogyót és dedikációt kaptunk ajándékba.

Kecsketánc címmel jelent meg a Csinódon élő Nagy Gergő könyve. A harminchárom történet szerzője mindössze 12 esztendős – aligha akad nála fiatalabb tollforgató Erdélyben. Ezért is volt érdekes számunkra a könyv székelyudvarhelyi bemutatója, amelyet pontosan Gergő születésnapján, február 9-én, pénteken tartottak a Tamási Áron Gimnázium dísztermében.

A moderátor szerepét betöltő édesapa, a neves néprajzkutató, Sepsiszéki Nagy Balázs nem rejtette véka alá, hogy a Kecsketánc szerzője ugyan kisfia, de a munka közös. Tehát a könyvre akár egy jól sikerült családi vállalkozás eredményeként is tekinthetünk. Az édesanya vette a füzetet, Gergő teleírta történetekkel, az édesapa pedig – ígéretét betartva – kiadatta.

Az illusztrációkat, a saját kemencében kiégetett, saját mogyoróbokor vesszőjéből készült szénnel pedig Ilka, a legkisebb Nagy illusztrálta.

Hét hektáron hetvenhét állattal kezdték a gazdálkodást és éppen hét esztendeje, hogy a televíziót száműzték az otthonukból. A népmesei bűvös hetest azért is jegyeztük, mert passzolt a családi sztorikhoz, amiket a bemutatón hallottunk. Képekben kaptunk a családi fotóalbumból vetített előadást, ezzel lepte meg a család Gergőt.

csinodi nagy gergo, dedikal

Az ifjú író nosztalgiázott, mi pedig megismertük Úz-völgyi tanyasi otthonát, az öt huncut kecskét, a lópofa Jucit és a póninak született Szellőt, Góbét és Barkát, a két hatalmas komondort és Birit, a kopasz nyakú csodakotlót. A meglepetés után Gergőn volt a sor. Felolvasta kedvenc írását, majd ízesen, színesen és érdekesen mesélt a csinódi életről és önmagáról.

„Béke van odafel, hál'istennek" – fogalmazta meg a Facebook és e-mail cím nélküli, tanyasi élet lényegét, s azt is elárulta, hogy Csinódon a telefonjel is olyan, mint a mesékben: hol volt, hol nem volt.

Mert ott, ahol Gergő lakik, Csíkországban, a havasokban, egy kilométer hosszú erdei út vezet az iskoláig, s a gyermekek kedvence a szárított medvegombából készült csángó csipsz, tavasszal a fűzfa édes nedve, a virics.

Az út gidres-gödrös, alig háromszáz lélek lakik a faluban, de van erdő, mező és vannak állatok, amiket – vélekedik Gergő –, sokkal jobb érzés megsimogatni, mint a számítógép (az is van!) billentyűzetét püfölni egész áldott nap. A kecskék pedig huncutok, táncot járnak a mezőn, s olyan szép lelkük van, hogy képesek egy szál virágért összeverekedni.

Gergő jobban szereti a tojást, mint a húst és rajong a vonatokért. Álma, hogy majd az egykori csinódi vasúton robogó vonatot vezesse. Kedvence a hóvirág, ami hamarosan kinyílik a csinódi tanyán. Aki kíváncsi rá, szívesen látják, saját készítésű házi szörppel fogadják.

Addig is el lehet ismételgetni a bemutatón tanult kecske-mondókát, várni az estét, meghúzni a kecske farkát, hogy potyogjanak a cukorkák, és persze olvasni a mesés, de igaz történeteket.

Csinódi Nagy Gergő: Kecsketánc című könyvét e hét végén már meg lehet vásárolni a Kossuth Lajos utca 16. szám alatti Árnika Könyvesboltban.