Gergő és a csinódi táncoló kecskék

Ízes tájszólással mesélt csinódi életről és álmairól Nagy Gergő, Erdély legfiatalabb írója. Kecskebogyót és dedikációt kaptunk ajándékba.

Kecsketánc címmel jelent meg a Csinódon élő Nagy Gergő könyve. A harminchárom történet szerzője mindössze 12 esztendős – aligha akad nála fiatalabb tollforgató Erdélyben. Ezért is volt érdekes számunkra a könyv székelyudvarhelyi bemutatója, amelyet pontosan Gergő születésnapján, február 9-én, pénteken tartottak a Tamási Áron Gimnázium dísztermében.

A moderátor szerepét betöltő édesapa, a neves néprajzkutató, Sepsiszéki Nagy Balázs nem rejtette véka alá, hogy a Kecsketánc szerzője ugyan kisfia, de a munka közös. Tehát a könyvre akár egy jól sikerült családi vállalkozás eredményeként is tekinthetünk. Az édesanya vette a füzetet, Gergő teleírta történetekkel, az édesapa pedig – ígéretét betartva – kiadatta.

Az illusztrációkat, a saját kemencében kiégetett, saját mogyoróbokor vesszőjéből készült szénnel pedig Ilka, a legkisebb Nagy illusztrálta.

Hét hektáron hetvenhét állattal kezdték a gazdálkodást és éppen hét esztendeje, hogy a televíziót száműzték az otthonukból. A népmesei bűvös hetest azért is jegyeztük, mert passzolt a családi sztorikhoz, amiket a bemutatón hallottunk. Képekben kaptunk a családi fotóalbumból vetített előadást, ezzel lepte meg a család Gergőt.

Az ifjú író nosztalgiázott, mi pedig megismertük Úz-völgyi tanyasi otthonát, az öt huncut kecskét, a lópofa Jucit és a póninak született Szellőt, Góbét és Barkát, a két hatalmas komondort és Birit, a kopasz nyakú csodakotlót. A meglepetés után Gergőn volt a sor. Felolvasta kedvenc írását, majd ízesen, színesen és érdekesen mesélt a csinódi életről és önmagáról.

„Béke van odafel, hál'istennek" – fogalmazta meg a Facebook és e-mail cím nélküli, tanyasi élet lényegét, s azt is elárulta, hogy Csinódon a telefonjel is olyan, mint a mesékben: hol volt, hol nem volt.

Mert ott, ahol Gergő lakik, Csíkországban, a havasokban, egy kilométer hosszú erdei út vezet az iskoláig, s a gyermekek kedvence a szárított medvegombából készült csángó csipsz, tavasszal a fűzfa édes nedve, a virics.

Az út gidres-gödrös, alig háromszáz lélek lakik a faluban, de van erdő, mező és vannak állatok, amiket – vélekedik Gergő –, sokkal jobb érzés megsimogatni, mint a számítógép (az is van!) billentyűzetét püfölni egész áldott nap. A kecskék pedig huncutok, táncot járnak a mezőn, s olyan szép lelkük van, hogy képesek egy szál virágért összeverekedni.

Gergő jobban szereti a tojást, mint a húst és rajong a vonatokért. Álma, hogy majd az egykori csinódi vasúton robogó vonatot vezesse. Kedvence a hóvirág, ami hamarosan kinyílik a csinódi tanyán. Aki kíváncsi rá, szívesen látják, saját készítésű házi szörppel fogadják.

Addig is el lehet ismételgetni a bemutatón tanult kecske-mondókát, várni az estét, meghúzni a kecske farkát, hogy potyogjanak a cukorkák, és persze olvasni a mesés, de igaz történeteket.

Csinódi Nagy Gergő: Kecsketánc című könyvét e hét végén már meg lehet vásárolni a Kossuth Lajos utca 16. szám alatti Árnika Könyvesboltban.