Fogódzkodók nélkül mit kezdünk a saját valóságunkkal?
Minden választás előtt ugyanaz történik: elemzünk, jósolunk, reménykedünk. Hogy majd valaki más – valahol máshol – megoldja.
Most nem engedheted meg magadnak az előfizetést? Nem gond!
Ajánld fel nekünk az adód 3,5%-át, és év végéig hozzáférhetsz a lezárt cikkeinkhez. Bővebb információkat itt találsz.
Lejárt az uborkaszezon, elengedtük 2025-öt, és most már javában dübörög 2026 is – a vele járó választási kampányzajjal együtt.
Ilyenkor hirtelen mindenki politológus lesz. Elemzések, jóslatok, baráti beszélgetések, kocsmai okfejtések arról, hogy mi történik majd, ha az egyik párt nyer Magyarországon – és mi lesz velünk, ha netán a másik.
Sorra adják át a különböző beruházásokat és lepnek meg bennünket – akár itt Székelyföld szívében is – a különböző politikai kampányokkal.
És mindezt miért?
Mert az erdélyi magyarság egy része a fejét merné rátenni, hogy nekünk majd jobb lesz itt Romániában, ha Budapesten a „jó” oldal győz. És ugyanilyen magabiztossággal mondják azt is, hogy végleg befellegzett nekünk, ha neadjisten a „rossz”.
Mintha a sorsunk valahol ott dőlne el.
Talán azért gondoljuk ezt, mert kapaszkodni próbálunk valamibe. Valamibe, amiről elhisszük, hogy segíthet rajtunk. Egy fogódzkodóba, egy biztos pontba, egy olyan erőbe, amely – reményeink szerint – majd kiránt minket abból, amiben vagyunk.
Romániából.
Csakhogy a helyzet az, hogy senki sem fog kirántani minket ebből. Legalábbis biztosan nem úgy, ahogy mi azt elképzeljük.
Mert a problémáink – bármennyire szeretnénk is másképp hinni – nem Budapesten vannak.
