Falat húztak, közösséget építenek

Három hónapja nyílt meg Udvarhely első mászófalas terme. Bevallom, amikor először hallottam róla – még tavaly októberben – kicsit felhúztam a szemöldököm: Udvarhelyen? Mászófal? Erre vajon hányan lesznek vevők? Mennyire lehet izgalmas az Udvarhelyiek számára, hogy műanyag bigyókon csimpaszkodva egy beltéri falon másszanak? Mit adhat nekünk ez az egész, mire taníthat, és mi értelme van itt, Udvarhelyen?

Ahogy telt az idő, és a baráti társaságban egyre többször hangzott el a „Ma mász?” (avagy: ma mászás? – szerk. megj.) kérdés, én is egyre kíváncsibb lettem. Izgalmas projektnek tűnt, azt gondoltam, hogy talán egy ilyen mászás kiránt majd az udvarhelyi szürkeségből, így én is felkerestem a helyet. Szétnéztem, másztam (próbálkoztam), majd a WonderWall Climbing Gym megálmodóival  – Bardócz-Tódor Andrással, Simó Mártonnal és Szamek Lilivel – beszéltem. 

Random emberek vagyunk, akiknek valami közünk van itt a környékhez

 – kezdi András a történetét, amelyből az is gyorsan kiderül, hogy a Homoródalmási gyökerekkel rendelkező lelkipásztor teológiai tanulmányai miatt tért vissza Budapestről Kolozsvárra, majd ezt követően szülőföldjére lelkészként. És ha valaki azt gondolná, hogy a lelkészi pálya mindent elvisz, András gyorsan rácáfol: 

Azt éreztem, és még most is úgy érzem, hogy a lelkészi munka mellett bőven van idő más dolgokra is – magyarázza, miközben felidézi azokat az éveket, amikor az ötlet formálódni kezdett. 2019-ben kerültem haza, 2021-ben kezdtem el gondolkodni rajta, 2022-ben pedig már eléggé konkretizálódott az ötlet – emlékszik vissza a folyamatra.

Bár akkoriban nem volt megfelelő falmászóterem a környéken, egyre inkább foglalkoztatta a gondolat, hogy „itt van egy csomó hely, ahol másznak sziklára nagyon sokan. Milyen jó lenne, ha lenne egy mászóterem, és egy picit ilyen reneszánszát tudná élni itt ez a mászás”.

Gyermekkori emlékeit felidézve András elmeséli, hogy a ’90-es évek végén Almáson kezdett el mászni, amikor már be lehetett szerezni valami fogásokat, vagy voltak már olyanok, akik valami maszek fogásokat készítettek. 

Szabó Attila doki csűrjének oldalára volt felrakva egy csomó fogás, ott mászkáltunk, aztán vittek a szorosba túrázni, ahol az emberek sziklát másztak. Figyeltük, megtetszett, és mi is mászkáltunk – meséli. De ahogy az lenni szokott, a dolgok idővel háttérbe szorultak. 

Eltelt egy csomó idő, középiskolás koromban még kicsit másztam, aztán az egyetemi évek alatt teljesen kimaradt, úgyhogy hosszú idő után most kezdtem el ismét – zárja gondolatait.

Marci röviden és lényegretörően válaszol a kérdésre, hogy miként is kerül a falmászás világába: „Véletlenül”. Valamikor 2017-2018-ban, egy egyetemi edzés kapcsán ismerkedett meg a boulder falmászással, és azóta is benne ragadt, majd hozzáteszi, hogy jelenlegi párjával, a terem társtulajdonosával, Lilivel is egy mászóteremben ismerkedtek meg.

A boulder biztosítás nélküli nehézségi mászás alacsony magasságokban. Az esetlegesen leeső mászót a földre helyezett vastag szivacsok védik meg a sérülésektől. A boulder mászás elve, az alacsony mászási magasság miatt a mászó nem eshet akkorát, ami miatt megsérülhetne. A boulderen különböző fogások vannak, amelyeken utakat lehet kijelölni különböző nehézségekben.

Marcitól Lili veszi át a szót, aki arról mesél, hogyan lett a mászás az élete része, annak ellenére, hogy brutális tériszonya volt. Nyolc-tíz éve az egyik akkori táncpartnerem vitt el először mászni. De hát én ilyen vagyok, hogy elébe kell menni a dolgoknak, és a kutyaharapást szőrével – idézi fel mosolyogva.

Először egy köteles mászóterembe ment, a boulderezés egyáltalán nem érdekelte. Nem értette, és nem is tetszett neki. Ezután éveken át, nagyjából két-három-négy évig a köteles mászás volt az, ami megfogta. Egy időre azonban abbahagyta, mert megszületett a fia. 

Szülés után körülbelül fél évvel érezte azt, hogy a teste nagyon legyengült, és szüksége van valamilyen mozgásra. Mivel Pest mellett lakott, és a legközelebbi mászóterem egy boulder terem volt, oda kezdett el járni. Este 9-től 11-ig kedvezményes áru jeggyel lehetett mászni, így az olcsóbb jegyár mellett azt is meg tudta oldani, hogy 8-kor lefektesse a gyerekét, majd utána elmenjen egy kicsit kikapcsolódni. A boulderezés számára tökéletes volt az állóképesség fejlesztésére valamint napi feszültség levezetésére is.

Hogy lesz az elképzelésből megvalósítás?

Habár a cikk elején csak három nevet említek, igazából négyen viszik a helyet. András, Marci és Lili mellett Tankó László is (akivel az interjúk során nem sikerült beszélnem) az alapítók közé tartozik.

Egy szülinapi bulin találkoztam Tankó Lacival, teljesen véletlenül. Megkértem, hogy keressen valakit, aki befektetne az ötletbe, mert sok embert ismer. Csináltam egy üzleti tervet, ő pedig azt mondta, nem ajánlja tovább, mert inkább ő maga száll be – meséli András. Így indult a projekt, aztán később Marci és Lili is csatlakoztak. 

A szükséges anyagi tőke megszerzése után szakmai segítséget a magyarországi T-Rock csapatától kaptak, akik többek közt faltervezéssel és fal elemek, fogások legyártásával foglalkoznak.

„Megmutattuk nekik, hogy hol van a hely, mekkora a tér, hogy milyen a belső terek elrendezése, stb.” ezt követően megtervezték a falat, a helyszínre hozták az elemeket és fel is építették azt. A WonderWall csapata a történet további részében, mint üzemeltető vesz részt. András elmondása szerint most már lehet, hogy ők is tudnának valamit monyókolni, viszont inkább a szakemberekre hagyják a munka ezen részét, hisz számukra fontosabb a minőség, mintsem az olcsóság.

A kis fogásokból épített mászó útvonalak mindamellett, hogy könnyen cserélhetőek, a különböző módosításokra is könnyű megoldást kínálnak, éppen ezért az útvonalakat gyakorlatilag havonta kétszer cserélik, így akár a visszatérő mászóknak is mindig tartogat valami újdonságot a hely.

A beltéri mászás, mint sport, készségfejlesztés és megküzdési stratégia.

A beszélgetés alatt azt is megtudtam, hogy a falmászás lényegében sokkal több, mint egy sport, vagy egy egyszerű kikapcsolódási program. A mászás egy komplex eszköz, amely által számtalan módon fejleszthetjük önmagunkat – legyen szó gyerekekről vagy felnőttekről. 

Marci szerint a fizikai előnyök mellett mentális kihívást is nyújt:

Ez egy saját testsúllyal végzett mozgás, ami fejleszti a mozgáskoordinációt, kéz-lábfüggetlenítést, a két agyfélteke közötti kapcsolatot, gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt. Testalkattól függetlenül bárki elkezdheti, és igazából minden a fejben dől el. A kérdés csak az, meddig vagy hajlandó elmenni a céljaidért.

András a problémamegoldó készségek fejlesztését hangsúlyozza: Mindig új problémákkal találkozol, folyamatosan keresed a legjobb megoldást: melyik kézzel nyúlj fel, hova tedd a lábad. Ez nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is szinten tart.

Lili pedig a közösségépítő erejéről beszél:

A falmászás egyéni sport, de mégis társas. Együtt próbáltok megoldani egy-egy utat, beszélgettek, tanácsot adtok egymásnak. Ismeretlen emberek alakítanak ki közösséget, miközben ugyanazt a problémát próbálják megoldani. Gyerekeknél különösen látványos a fejlődés: A legkisebb mászónk hétéves, és zseniális, ahogy ösztönből mozognak a falon. Azok a gyerekek, akik figyelemzavarral vagy túlterheltséggel küzdenek, itt lenyugszanak, lecsillapodnak. Egy mozdulatra koncentrálnak, és csak a testükre figyelnek.

A falmászás nemcsak fejlesztésre, hanem rehabilitációra is alkalmas. Marci hozzáteszi:

Használják drogos vagy alkoholos elvonókúrákban, de sérülések utáni rehabilitációban is. A Mélypont érzés című magyar film pontosan ezt mutatja be: a sport a jelent követeli meg, ami segít kiszakadni a problémákból, legyen szó függőségről, hiperaktivitásról vagy akár diszlexiáról. Bár ezen a területen még gyerekcipőben járnak, egyértelmű, hogy a falmászás nemcsak szórakozás, hanem komoly fejlesztő és terápiás eszköz is lehet.

Közösséget építenek, úgy, hogy közben az olimpia is cél.

A boulder egy fiatal sportág, világszinten is friss, hát még itt, ahol élünk – magyarázza András. Ehhez képest az érdeklődés ígéretes, bár ilyen rövid nyitvatartás után még korai statisztikákat gyártani. „Látjuk, hogy van egy stabil 30-40 ember, aki visszajár, már többször is jött, és ebből arra következtetünk, hogy van érdeklődés” – teszi hozzá.

A terem nem teljesen a nulláról indult, hiszen már létezett egy szikla- és hegymászó közösség, amelynek tagjai évtizedek óta másznak. Ami eddig hiányzott, az egy hely, ahol rendszeresen gyakorolhattak volna. Most, hogy ez megvan, az első lépés megtörtént, és úgy tűnik, hogy a boulder a helyi sportélet szerves része lehet.

Ami a jövőt illeti, két nagy céltkitűzésről is mesél András. Az egyik, hogy a falmászás mint tömegsport megjelenjen Udvarhely és a környék közéletében. Hogy minél többen ismerjék, szeressék és űzzék.

Mi azt szeretnénk, hogy úgy szolgáljunk ki egy igényt, ahogy az igény szól, és nem úgy, ahogy nekünk föltétlenül a legkényelmesebb. – fogalmazza meg Marci, majd azt is hozzáteszi, hogy éppen ennek érdekében teljes mértékben nyitottak a különböző iskolás, céges és magánrendezvények tekintetében, így legyen szó akár egy tornaóráról, szülinapról vagy tematikus rendezvényről, egész évben várják a különféle megkereséseket, ötleteket. 

A másik célunk már nagyobb falat: mivel a falmászás olimpiai sportág lett, hosszú távon azt szeretnénk, ha egy olyan olimpiai résztvevő kerülne ki innen, akinek a gyökerei nálunk vannak. Ez persze nem azt jelenti, hogy itt fog olimpiai szintre fejlődni, de hogy innen indul, és Székelyföldet képviseli, az óriási eredmény lenne – magyarázza András. Az ehhez vezető út pedig kettős: egyszerre kell elérni minél több embert és foglalkozni a gyerekekkel, akikből 10-12 év alatt akár komoly versenyzők is lehetnek. Most egy 5-6-7 éves gyerek elkezd mászni, és mire felnőtt kategóriában indulhat, akár országos vagy Európa-szinten is eredményes lehet.