Én hülye még mindig vonattal járok
Pedig már van bicikliút Keresztúr és Udvarhely között. Csak hát a vonaton nem kell tekerni. És van klíma meg ülés.
Megéri vonattal járni. Egy liter üzemanyag árából, harmadannyiért, mint a busz. Pontosan elvisz, télen fűtik, nyáron hűtik és még ülőhely is van.
Két évvel ezelőtt adtam fel az ingázást Szentegyháza és Udvarhely között, mert tarthatatlan volt az állapot. Akkoriban épp útjavításokat végeztek azon a szakaszon, sőt a Bethlenfalvi út akkor szépült és Máréfalva központjában a hidat is akkor javították, így volt olyan alkalom, hogy másfél óra alatt tettem meg az egyébként 25–30 perces hazautat.
Nem autóval jártam, részben, mert rendkívül bosszant az a tény, hogy mind kocsiba ülünk és fejenként egy járművel szennyezzük az élőhelyünket és foglaljuk a helyet. Másrészt pedig anyagilag sem érte volna meg, nem tudtam volna fenntartani egy autót. Úgyhogy azzal jártam, amivel sikerült, beszegődtem mások mellé, akik szintén ingáztak, vagy időnként buszra fanyalodtam.
A busz a rosszabb eset
Még azt sem mondhatjuk, hogy ez két éve volt, azóta biztosan minden jobb lett. Nem lett jobb.
Néhanapján kénytelen vagyok busszal eljutni a szülővárosomba délutánonként – délelőtt nem is igazán van, amivel, nagyon ritkásak a járatok – és továbbra is egy kisbusz teszi meg a távot, amire a megengedettnél jóval többen szállnak fel.
Nem is szükséges kapaszkodni, mert minden irányból kitámasztják az embert, s ha utoljára ülünk fel, olyan szerencsénk is lehet, hogy a műszerfalon lesz a helyünk.
Ez is érdekelhet:
Máté Emőke
Mindezt az élményt 15 lejért adták két éve, amikor legutóbb, 2–3 hónappal korábban ezzel közlekedtem, már 18 lej volt a jegy.
Mielőtt rávágnád, hogy persze, nem ad jegyet a sofőr, így a főnöksége nem látja, hogy lenne igény nagyobb járatra – el kell, hogy keserítselek. Mindig kaptam jegyet, más is kapott, és nem csak ezen a távon létezik ez a jelenség, a Kovászna megyébe (Udvarhely–Sepsiszentgyörgy) tartó járaton is volt már ilyen kalandom.
Bezzeg a vonat
Három hónapja ismét lakhelyet váltottam, ezúttal Keresztúrról járok be dolgozni, ismét ingázó lettem. Fele annyi energiába és pénzbe sem kerül a dolog. Egyetlen szépséghibája van: az idő.
Amikor kiderül, hogy vonattal ingázom a két város között, mindig mindenki megkérdezi: na és milyen? Közben már csillog a szemük a szidalmakra éhezve a román vasúttársaság irányába – szidhatjuk, de minden tökéletlensége ellenére nem panaszkodhatok. Főleg így, hogy van viszonyítási alapom.
A táv megközelítőleg ugyanaz mindkét kisváros és Udvarhely között, 24 kilométer. Erre a távra a vonaton 6,5 lejt vesznek el. Kicsi járat, de még tanév alatt, csúcsidőben is lehet elcsípni helyet, legfeljebb 1–2 megállónyit kell állni, és nem szuszog közben senki a nyakadba. Gyakori a megrepedt, megragasztott ablak és a legvégső esetben sem merném megközelíteni a WC-t, de kényelmes ülőhelyek vannak, ha laptopról dolgozol, simán elő lehet ott is kapni és haladni a munkával, nem vagy két ülés közé bepréselődve.
A kalauzok kedvesek és türelmesek, de nem árt, ha el tudod mondani románul, hogy hová tartasz. Nyáron van egy enyhe kis légkondi, vagy nyitott ablak, télen pedig fűtik a vagonokat. Másfél évig viszonylag véletlenszerűen, három hónapja szinte minden nap közlekedtem több járattal is, eddig összesen 3–4 alkalommal késett. A leghosszabb idő 20–25 perc volt.
Ez is érdekelhet:
Simó Veronika
A megállók nem babakocsibarátok, de az emberek igen, többször láttam már rá példát, hogy többen is pattannak segítőkészen. Illetve a babakocsinak, rollernek, talán még biciklinek is kerül hely.
Van egy kevéske első osztály, 4 lejjel drágábban, de nem ad annyival többet, hogy megérje.
Minden jóban van valami rossz?
Még mielőtt kedvtelésből elkezdenél vonatozni, azért elárulom, hogy 52 perc a menetidő az egyébként autóval szűk félórás szakaszra. A reggeli járat pedig, hogy a diákok elérjenek iskolába, 6:52-kor indul Keresztúrról, úgyhogy egy fél hatos ébredéssel kell számolni, ha nem csak integetni akarsz neki.
Ha pedig nem jössz el reggel, legközelebb fél egykor van esélyed bejutni Udvarhelyre. Hazafelé már nagyobb a választék, de kicsivel öt előtt akkor is takarodó van.
Néhány nagyobb vagy gyakoribb buszjárattal egyébként Szentegyházán és a környező falvakban is lehetne orvosolni a problémát, arról nem is beszélve, hogy egy jól működő tömegközlekedési rendszerrel idővel az autókat is többen letennék és buszra szállnának.
Ez is érdekelhet:
Simó Veronika
A Keresztúr–Udvarhely között járó vonatot is sokan használják arra, hogy eljussanak dolgozni. A környezet és a forgalom is tehermentesülne. De amíg emberi körülményeket nem sikerül biztosítania valójában a helyieknek a helyiek számára, addig csak álom lenne állami társaságoktól várni bármit, teszem azt a vasút felújítását és kibővítését.
De miket is beszélek?
Hiszen az egészséges lét és az átgondolatlanul kivitelezett útjavítások jegyében az a legjobb, ha kerékpárra pattansz, mivel Keresztúr és Udvarhely között van valami, ami Szentegyháza felé még hírből sincs: bicikliút!
Az uh.ro azért működik, mert van néhány szabadságszerető ember Erdélyben, akinek fontos a szabad sajtó. Ha te is közéjük tartozol, akkor arra kérünk, legyél az előfizetőnk.
