Az év legnagyobb kalandja: hogy etess öt gyermeket három hétig a világvégén?
Szombaton indul a legújabb nagy kalandunk. Addig is új hobbim van, leveseket aszalok, szupertitkos receptekkel.
Szombaton indulunk egy hatalmas kalandba. Három hét alatt végigmegyünk a Fogarasi-havasok gerincén sok gyerekkel (többek között a 6 éves Bambu fiammal), és közben a jobb mászókkal még egy rakás nehezebb útvonalat is bejárunk, melyeknek a nehézsége az alpinizmus határát súrolja.
Félek, hogy nehéz kihívás lesz.
Tavaly is voltunk egy érdekes és hosszú túrán Kukuval, a nagyobbik fiammal, de az teljesen más jellegű volt. Ott kettesben végiggyalogoltunk a Déli-Kárpátok gerincén, és egyáltalán nem volt semmiféle izgalmam sem előtte, sem közben, mert tudtam, hogy olyanok vagyunk, mint két tank, hogy szalámin, szalonnán és sajton élve elgyalogolunk a világ végéig is, ha kell.
Ez is érdekelhet:
Egyed Ufó Zoltán
De most nagyon izgulok. Bambu most egy olyan időszakában van, hogy nagyon bújós, folyton-folyvást jön ölelkezni. Félek, hogy neki nehéz lesz ez a három hét az anyja nélkül. A két középső fiam, Kicsike és Ádá, vagy ahogy mi hívjuk őket időnként, Fred és George, akkor tudnak csak normálisan viselkedni, ha van társaságuk, és tudnak valakivel bandázni. Ha nem, akkor unják az egészet, nyafognak, egymást eszik meg, és még Bambut is.
És rajtuk kívül még lesz jó pár gyermek és felnőtt velünk. Az első héten úgy néz ki 18-an leszünk. Jónak tűnik a csapat, elszántak az emberek, és szép lelkűnek érzem mindnyájukat. De 18 ember az 18 ezer lehetséges gond: betegség, baleset, nyafogás, cirkusz, szeszély, konfliktus, harag, akármi.
A hegy, és főleg a magashegy általában minden rosszat kihoz az emberből. Mindamellett az enyhe aggódáson kívül én nagyon bizakodóan nézek a túra elé, reménykedem, hogy minden gondon túl tudunk lépni, és egy élvezetes, pozitívan kalandos utunk lesz. Most épp az stresszel, hogy milyen nadrágban menjek, hogy az áfonyafoltok ne látsszanak túlságosan rajta.
Új sátor jobban seper
A felkészülés elég sok időt elvett. Főleg azért, mert az új körülmények új felszerelést és új megközelítést igényeltek. Eddig is volt itthon vagy 20 hálózsákunk, de abból azok, amelyek 0-10 fok körüli éjszakai hőmérsékleteket bírnak, átlagban 2 kiló körüliek. Nehezek és nagyok. Egy ilyen hosszú úton minden kiló számít, ezért úgy döntöttem, hogy legyen mindnyájunknak egy 1 kiló körüli hálózsákja, vettem még három zsákot.
A tavaly két Zulu Ultralight 900-assal vágtunk bele a nagy déli átkelésbe, azoknak 8 fok volt a komfortszintjük, és időnként picit fáztam benne, még felöltözve is. Kuku nem fázott, jobban bírja a hideget. Most vettem három Warg Ultralight Climber-t a tavalyi két zsák mellé, ennek 2 fok a komfortszintje, remélem, hogy nem fogok benne fázni. A térfogata a zsákoknak nagyobb, mint a tavalyiaké, de súlyban ezek is 1 kiló körül vannak.
Úgy csináljuk, hogy a tavalyiakban fognak aludni a hidegtűrőbb gyerekek, mi többiek pedig az újakban, s az asszony, ha ki-kijön egy-egy éjszakára, akkor a -5 fokos téli pihezsákomat hozza, mert ő egy nagyon melegkedvelő szobanövény.
Én elővettem a harminc éves hátizsákomat, amivel tavaly is voltam, s megvarrogattam a megereszkedett varrásokat. Majd magasnyomásúval megmostam az autómosóban, a Kicsike zsákjával együtt.
Ezt a zsákot, ha jól emlékszem, még egy Ovidiu nevű iparos varrta egy vásárhelyi, kövesdombi tömbházlakásban. Kuku kapja a szintén Ovidiu által varrt, de már Bukarestben, másodkézből vásárolt nagy zsákot. Nettinek, az egyik túratársunknak megy az asszony nagy zsákja, és Kicsike kapja az én 50 literes zsákomat, amivel egy napos túrákra szoktam menni, és amivel Kuku volt tavaly a hosszú túrán. Bambunak egy picike zsákot adunk, amibe elfér a ruhája és a vize.
Hiába, hogy emellett még van legalább tíz hátizsákunk otthon, kellett vegyünk egy újat. Az a baj, hogy erősen gebe gyerekeink vannak. Így kell nekem, ha a gebébb csajokat kedvelem, a gyerekeim is gebébbek lesznek. Évek óta gond ez nálunk, hogy habár a hátizsák minden mérete passzol, a derékszíj túl bő, maximálisan meghúzva is kotyog a gyereken. Gond volt ez Kukunál is, Kicsikénél is, most Ádánál is. A nagyobbak végre valahogy belenőttek a felnőttebb méretbe, de Ádának nem találtunk passzoló derekú zsákot, így vettünk most egy 50 literes gyerekzsákot a Decathlonban. Persze, a gyerekipar mindig meg akarja fejni a szülőt, így a zsák is többe került, mint az ugyanolyan méretű felnőttzsák.
Ez is érdekelhet:
Egyed Ufó Zoltán
A nadrággal is ugyanaz a történet: nem lehet vékony emberre való nadrágot kapni könnyen. Nekem, enyhén pocakos alfahímnek, szinte minden XL-es méretű felnőtt nadrág talál, én vagyok a nadrággyártók férfiideálja. De a fiaimnak mintha senki nem gyártana nadrágot. Ami derékban jó nekik, az bokán felülig ér hosszban. Ami hosszban jó nekik, annál derékban még a kicsitesó is beleférne a nagy mellé. Ha véletlenül találunk egy találó méretű nadrágot az ország legnagyobb Decathlonját átfésülve, akkor annak rózsaszín a cipzárja. Értsd: lánynadrág. Szörnyű! Vért izzadtunk, míg kaptunk nekik egy-egy nadrágot, ami méretben távolról sem tökéletes, de egy övvel, egy kis csellel, használható lesz egy ideig.
Vettem egy új sátrat is. Nem mintha nem lenne egy fél tucatnyi sátrunk. De a régiek, 15-20 évesek, már erősen áteresztik a vizet. Van egy 5 személyes nagy sátrunk, ami jól bírja az esőt, és akkora, hogy fel tudok benne állni, de az vagy 9 kiló, esélytelen, hogy magunkkal vigyük, meg egyébként sem lenne túl széltűrő ekkora magassággal.
Tavalyelőtt vettem egy jó kis kétszemélyes sátrat a Sportissimo-ból 150 lejért, az jól bírná a szelet is, de a mocsok görög hangyák kirágták az alját a nyaraláson. Mondtam volna nekik görögül egy pár keresetlen szót, de a kalimera-n kívül szinte semmit nem tudok görögül, ha pedig fordítót használok, nem tudom kiolvasni a betűiket, csak azokat, amire fizikából még emlékszem. Szóval az a sátor is esett, mert esőben alulról feljön a víz.
Maradt a tavaly nyári túrán használt másfél személyes ultrakönnyű sátrunk, ami eléggé csattog a szélben, és egy szinte új, tavaly nyáron akcióban vásárolt két és fél személyes Husky sátor, amit nem is vittünk a görög nyaralásra, hogy nehogy a hangyák bántalmazzák.
Kellett még egy sátor. Már régóta nézegetem a téli sátrakat, hogy legyen a téli Fogarasi gerinctúrára, amit jövő télre vagy azutánra tervezünk. Most jött egy hatalmas akció, féláron megvettem egy Hannah Hawk 2 Snow sátrat, ami remélhetőleg tökéletes lesz erre a túrára is, és a télire is, és még sok minden másra is. A görög nyaralásra kevésbé.
Vettünk új pléhtányérokat, műanyag kanalakat, az asszony előkaparta a 30 éves túrázós alumíniumedény-szettjét.
A felszerelés nagyjából megvan. Már csak a térdvédővel kínlódom. Van két darab kétéves térdvédőm, a kínai boltban vásároltam, nagyon szeret(t)em őket. De már nem lehet ott olyat kapni. A tépőzárjuk nagyon meggyengült a sok használattól, a fogak java kiesett. Gondoltam, lebontom a fogacskás tépőzárat, és varrok helyette újat. Le is bontottam, aztán utána kiderült, hogy az itthoni tépőzárak nem ragadnak arra az anyagra. Bárhol keresem, nem találok jól tapadó tépőzárat. Szörnyű. Pedig már azt hittem, mindent be tudunk importálni Kínából, de ejsze mégsem. Erre sem vagyunk képesek, basszus, rendesen importálni?
Aszalt leves aszalt hússal
A legnagyobb kérdés számomra az volt, hogy mit eszünk odafent, és azt ki cipeli. Kukuval amikor mentünk tavaly, egy-egy tankolásnál 10 kilónyi kaját tankoltunk, és így is éheztünk, a vége felé mindig adagolni kellett a kaját. Nem volt rossz, leadtam egy adagot a pocakomból, de most ha éheztetem a gyerekeket, nem fognak nagyon örülni, és lehet, hogy legközelebb nem fognak velem jönni a hegyre. És nem is cipeltethetek velük fejenként 5 kiló kaját. De én sem cipelhetek 25 kilót.
Az is nagy kérdés volt, hogy ha mi csak szalámin, szalonnán és sajton fogunk élni, és a társak pedig főzik a finomabbnál finomabb kajákat, miközben terjengenek az illatok a levegőben, akkor mi lesz. Lehet találni a kereskedelemben aránylag finom szárított vagy liofilizált kajákat, amelyeket vízzel visszahidratálva szinte otthoni minőségű ételeket kapunk. Csakhogy egy adag ilyen kaja ára 50 lej körül mozog, alsó szinten. Ha kiszámolom, hogy nekünk 5 személyre 21 napra napi egy ilyen meleg étel mennyibe kerül, akkor 5x21x50=5250 lej. Egy udvarhelyi fizetésből egy éven át kell spórolnom, és lehet, hogy akkor sem sikerül kispórolnom ezt a pénzt.
Próbáltunk Kukuval a télen a Retyezátban egy Lidl-ben kapható laskás kaját, ami nem volt ilyen szörnyen drága, de halálos íze volt. Soha az életben nem akarom azt az élményt újra. És kóstoltam valami instant laskalevest is a télen, amit az egyik csaj hozott a hegyre, hú, az egy intenzív mű vegetaízt hozott. Köszi, abból sem kérek többet.
Amíg a tengeren voltam, és a függőágyban feküdtem, mindnyájunk barátjával, a Chat GPT-vel társalogtam e témában, és új perspektívákat nyitott meg előttem. Kiderült, hogy van pár könnyen elkészíthető kaja, és az is kiderült, hogy van sok olyan otthon elkészíthető étel, amit aszalógépben kiszáríthatunk.
„Semmiből egy új, más világot teremtettem” – mondta Bolyai a nemeuklidészi geometriájáról, de ugyanezt éreztem én is az azúrkék görög tenger partján a függőágyban feküdve, ahogy képzeletben aszalgattam a finomabbnál finomabb szószú spagettiket, a tokányokat és a fokhagymás zöldséglevest.
Ez is érdekelhet:
Egyed Ufó Zoltán
Nekünk van aszalónk, és van egy rakás elfekvő energiánk is. Napelemünk van, és a plusz energiát nem tudjuk visszatölteni a hálózatba, mert olyan nagy a feszültség a hálózatban.
Ezt onnan tudom, hogy egy-két éve, amikor még nekünk nem volt napelemünk, akkor elkezdett folyton leesni az érintésvédelem az utcai firidánkban. Kihívtuk a villanyosokat, mert nem volt hozzáférésünk a dobozhoz, kijöttek, és mondták, hogy a túl nagy hálózati feszültség miatt van. 255 voltot mértek, mutatták is a műszeren. Kérdezték, nincs valamelyik szomszédnak sok napeleme? Nem tudtam, hogy kinek van. Aztán végigsétáltam az utcán, és láttam, hogy az egyik szomszédunknak, aki nagy bennfentes villanyügyben a városban, tele van a háza napelemekkel. Másnak akkor még nem volt.
Aztán lett, többünknek is. Csak mindenki panaszkodik, hogy a rendszere nem tölt vissza semmit a hálózatba, az önellátáson kívül nem sokat érünk el a napelemünkkel. Nyilván, a mi rendszereink kisebb feszültségre vannak állítva. Így nekem délben, amikor feltelt az aksim, a napelem leáll a termeléssel. De ha bekapcsolom az aszalót reggel, egész nap boldogan tudok aszalni, tiszta ingyen, és jobban is érzem magam, hogy nem pazaroltam el a sok energiát.
Csak ekkor felmerült a nagy kérdés, hogy jó, de ha én nekiállok aszalgatni, és otthoni koszton fogok élni a hegyekben, akkor mi lesz a társainkkal, akik esetleg száraz kaján fognak élni heteken át. Ezt aztán hosszasan tárgyalgattuk a listánkon. Mindenki jött mindenféle ötlettel, kiderült, hogy sok jó kaját lehet vásárolni, vagy akár készíteni előfőzött vagy porított vagy szárított bolti kajákból, és végül az a döntés született, hogy mindenki meg tudja oldani magának a meleg kaját is, aránylag olcsón, így mindenki vigyen, amit akar.
Amint hazaérkeztünk a tengerről, Ufó elkezdett mindenféle kajákat vásárolni, tesztelni és főzni és aszalni, és azóta sem csinál semmi mást a szabadidejében.
Kipróbáltam, amit lehetett. A kauflandos krumplipüre-por nagyon finomnak bizonyult. Az ugyancsak kauflandos törtpaszuly-por csapnivaló. De vettünk paradicsomos paszulykonzervet és chiliset, ezt 3:1 arányban kevertük, turmixoltuk, és aszalóban kiszárítottuk, ez nagyon finom. Próbáltuk turmixolás nélkül is aszalni, de nehezen hidratálódtak vissza a paszulyszemek. Ehető volt, de ropogós. Úgy szavaztak a pucákok, hogy a turmixolt nekik tökéletes. Heti kétszer azt fogunk enni. Raguval vagy szárított kolbászdarabkákkal.
Sok ragut főztem. Egész életemben nem főztem ennyit. A ChatGPT javasolta, azt mondta, hogy ez a ragu jól szárítható. Azt is mondta, használjak marhahúst, mert az nem annyira zsíros, könnyebb szárítani és aszalni. Mert a nagy darabok nehezebben száríthatók és hidratálhatók, kipróbáltam darált hússal. Bejött. Csináltam marhahúsból. Kevertem csirkehússal is. Aztán disznóhússal is. De a sima marha a legfinomabb.
Sütöttünk és aszaltunk kolbászt. Ahogy Ádá fiam, a költő, mondta kolbászszeletelés közben: Volt az a Puskás Ferenc. És ez most a Füstös Kolbász.
Aszaltunk Lidl-es borkányos spagettiszószt. Próbáltunk visszahidratálni DM-es előfőzött laskát, amit elvileg csak fővő vízbe kell tenni, s felpuhul. Hát, nem puhul fel. Próbáltuk a Gyermelyi Cérnácskát is, amit elvileg főzni kellene, de az felpuhul csak a felfőzött víztől is. A gyerekek mindkettőt megkóstolták, s egyértelműen a Gyermelyire szavaztak.
Levest is főztem. Előbb sima fokhagymás levest. Azt mondták a gyerekek, amikor visszahidratáltuk, hogy pont olyan, mint az eredeti. Aztán főztem zöldséglevest is. Szerencsére ismerem a mennyiségeket, a hozzávalókból és fűszerekből tudom, hogy mennyi kell, mert sokat főztem ezeket a leveseket az utóbbi időben. Így megtehetem, hogy összerakom az összetevőket, csak vizet nem rakok annyit bele, teljesen sűrűre főzöm a levest, hogy a kanál megáll benne a végén. A pasztát felkenem sütőpapírra, s be az aszalóba.
Fary barátunk, aki nemrég tért vissza a tajgáról, mondta, hogy rendeljek tojásport. Egy hete megrendeltem, még nem tették fel a csomagot. Most írtam nekik, kérték a bocsánatot. Remélem, hogy a túra végére ideér. Amíg nem kóstoltam meg, nem mertem a többieknek ajánlani.
Kipróbáltam a pudingot is. Tavalyelőtt egy Fogarasi-gerinctúrán úgy megkívántam a Kalcunnál egy vaníliás pudingot, amit egy német vagy lengyel túrázó főzött, hogy soha semmit nem kívántam meg annyira sem előtte sem utána a hegyen. Csakhogy nekünk van egy nagy bajunk, hogy a család fele tejérzékeny, így be kellett szereznem valamiféle növényi tejport. Nem volt könnyű. De nehéz sem. Picit drága Udvarhelyen a bioboltban, a netes árnak szinte kétszerese. De megvettem. Mindent a pudingért! A puding finom lett, a gyerekek szerették. Meg vagyunk élve!
A 2 liternyi zöldségleves aszalva 200 grammot nyom. A két liternyi fokhagymás leves 120 grammot. Az 1700 grammnyi paszulyos-csilis fuszulyka 360 gramm lesz aszalva. Az 1,5 kiló húsból készült ragu 0,5 kilót nyom kiszárítva. A 345 grammos kauflandos krumpliporból lesz több mint 2 kiló püre. Így már sokkal könnyebb lesz cipelni 5 ember egyheti kajáját. Egy teljesen új világ nyílt meg előttem.
Egy héten kétszer fogunk paszulyt enni, kétszer pürét, kétszer laskát. A hetedik még nem tudom, hogy mi lesz, puliszka, kuszkusz, vagy bulgur. Vagy egyik sem. Ezeket éppen annyira nem szeretik a gyerekek. S ezekhez eszünk aszalt ragut, aszalt kolbászt, és aszalt spagettiszószt. Időnként egy-egy levest is, vagy pudingot. Meg száraz kaját, amennyi belefér a zsákba.
Bocsánat, ha túl részletesen írtam le ezt a részt, de gondoltam, hogy másokat is érdekel, hogyan lehet kiránduláson kajálni vendéglő nélkül. Ezt az étkezést lehet használni nemcsak a hegyekben, hanem a tengeren is, vagy bárhol, bárhova utazik az ember. Sőt, akár otthon is. Csak forró víz kell hozzá.
Szombaton indulunk
Az idő szépnek ígérkezik. Legalább az első hétre. Az fontos, mert 18 emberrel többnapos esőben-viharban nehéz lenne az élet.
A második-harmadik hétre még van helyünk, ha valakit érdekel, keressen meg a 0743210298 számon. Most már csak olyan családokat fogadunk, akiknek 10-16 éves gyerekeik vannak.
Mondtam, hogy nagyon izgulok, de nem biztos, hogy ez igaz. Mert felmerül bennem, hogy mi van, ha…, de alapvetően egy nyugodtság terül szét rajtam. Persze, tisztában vagyok a veszélyekkel és a nehézségekkel. És azt is tudom, hogy nem szabadságra megyek. Munkaidőben leszek, és hálával kevert morgással fogok dolgozni közben.
Ahogy tavaly is, tudósítani fogok a kalandról. Még nem tudom, hogy hogyan és mikor lesz rá időm. Tavaly könnyebb volt, Kukuval ketten voltunk, ő folyton aludt, én írtam. Napi 8-10 órát is írtam, töltöttem fel, dolgoztam keményen. De most jófej emberekkel fogok túrázni, és szívesen beszélgetnék velük. Mikor lesz időm írni? Honnan fogom tudni feltölteni, mert a Fogarasiban kevés a jel?
Hogyan csináljuk, hogy az olvasók ne panaszkodjanak? Ha a cikk végére megy a frissítés, nehéz végiggörgetni a már olvasott részt. Ha az elejére frissítek, akkor aki egybe akarja olvasni az egészet, teljesen összezavarodik, hogy hátulról kell olvasnia. Ha heti összefoglalót írok, elvesztődik az élő napló jellege. Még gondolkodom rajta.
Drukkoljatok, hogy jó legyen!
Hogy ne is legyen tökunalmas, legyen is benne pici kaland, de annyi ne, hogy bánjuk. Az időjárás szép is legyen, de ne is legyen túl szép, mert az lapos. Ismeritek a mesét, ugye? Jöjjön is, meg ne is, hozzon is, meg ne is, köszönjön is meg ne is, legyen is felöltözve, de ne is. Mindent is szeretnék, de csak mértékkel. Aztán a Jóisten ád, amit ád.
Kövessétek a kalandjainkat az uh.ro-n! A túra főszponzora az uh.ro és főleg az előfizetőink. Köszönöm nekik, hogy elengednek munkaidőben a hegyekbe! Szívecske-szívecske, lájk-lájk, nagy hála mindenkinek.
Találkozunk három és fél hét múlva ismét az udvarhelyi mocsárban, és folytatódnak történeteink a huncut górékról. De addig is még egy picit nyár van, és én jó helyen leszek jó emberekkel. Örüljetek nekünk!
Ez is érdekelhet:
Egyed Ufó Zoltán
Az uh.ro azért működik, mert van néhány szabadságszerető ember Erdélyben, akinek fontos a szabad sajtó. Ha te is közéjük tartozol, akkor arra kérünk, legyél az előfizetőnk.
