Csaba királyfit minden falunak

Állítólag van valahol egy raktár, ahol Csaba királyfik sorakoznak, és ha ilyet szeretnénk, besétálunk, kosárba tesszük, fizetünk, felállítjuk, és hívunk egy kövért.

Legutóbb Tibód kapott egy millió forintokban kifejezhető ajándékot, melynek értéke bronzban mérhető. A mitikus személy, Csaba királyfi bronzba öntött mása, aki lehetne akár egy hun-magyar-székely Mása, ugyanis cseppet sem egyedi, és ezért, de nemcsak, művészeti értéke elhanyagolható.

Sorozatmű, amely arra jó, hogy ünnepségekkor koszorút lehessen akasztani a nyakába, és a magyar turisták a „De szép itt, nálatok Erdélyben!" meg a „Ti hol tanultatok meg ilyen jól magyarul?" között könnyes szemmel nemzeti színű szalagot akasszanak a tokájára. Hogy ezzel elintézzék a nemzeti összetartozást, melyen csak sírni lehet a jó oroszhegyi pálinka mellett.

Még nem vizsgáltam meg, nem-e írja a hátán, Made in China. Abszolút találna az ázsiai eredetmítoszba, és a pentatóniát is magyarázná.

... egy a ráadás

Bár konkrét bizonyítékok nem léteznek róla, a székely himnuszban szépen alliteráló Csaba királyfik, akár a lépfene, úgy terjednek a Kárpát-medencében. Fel-felbukkan egy-egy elszigetelt eset, Blaskó János eredetileg az Emlékezés parkjában felállított művét igény szerint minden helységnek elkészíti.

Valószínűleg nem potom pénzért. Ugyanez a semmibe révedő tekintet – nevezzük dacosnak, hisz székelyek vagyunk – néz szembe veled Nyárádszeredában, és ha az Anyaországban támadna honvágyad, utazz le Zalaegerszegre, a Landorhegyi Általános Iskola és a Technoroll közé. Ugyanazt látod a betűtípustól a talapzatig. Talán az idézet változik.

Szépnek szép, de a katarzis elmarad

Nem értek különösebben a szobrokhoz, művészetekhez, habár viszonylag rendesen eljártam a művészettörténet órákra. A reprodukcióról mint művészeti irányzatról valószínűleg lemaradtam.

Annyit tudok, hogy művészeti értéknek az nevezhető, ami egyedi, és úgy tükrözi a valóságot, – mely nem feltétlenül a tárgyi valóságban nyilvánul meg –, hogy meg nem ismételhető üzenete, hatása van a közönség számára. Érzést, gondolatot vált ki, katarzist okoz.

Ahogy Lévai Anikó, anyaországi first lady a Tereskova kézjegyét viselő Orbán-festmények kapcsán megjegyezte: „kérdéseket tesz fel a szemnek".

Aminek élvezeti vagy manipulációs értéke van csupán, az nem műalkotás. Tibód megérdemelt volna egy katarzist, amelyért érdemes kilátogatni akár többször is a faluba, amit nem találsz meg a Küküllő szálloda, a Landorhegyi Általános Iskola és a nyárádszeredai református templom előtt. Kapott helyette egy rakás mellét verő, szép szavakat, nemzetegyesítést hangoztató politikust, és egy általuk finanszírozott politikai giccset.

Tibódot csak most fedeztem fel magamnak a hétvégén, egyik nap nem volt, a másik nap, amikor a páromnak akartam megmutatni az élményt, már ott fényeskedett Csaba királyfi a templomudvaron. Ennyire vitte. Szegény.