Beszagoltunk Udvarhely szoknyája alá

Nem mindennap jellemző városunkra, de olykor megesik, hogy a szagok elcsavarják az orrunk. Mitől bűzlik a város?

Lelkesen indultam útnak a minap Székelyudvarhelyen. A Bethlen lakótelepről a város központjába vettem az irányt. Naponta megteszem ezt a távot, de annak az ominózus délelőttnek más aromája volt.

Mély levegő, kezdődhet a nap.

A lépcsőházból kilépve az első élmény a kanálisokból áradó bűz volt, ami egy kis készülő ebédillattal párosulva máris meghozta a kellő hatást – kártierillat. Gondoltam hamar elmúlik, nem fordítottam különösebb figyelmet erre.  Következett a kisbusz, amin az illatfelhő korántsem volt felejthető: zsúfoltság és állott levegő keveredve egy kis üléshuzat bukéval. Jól kezdődik.

A busztól egy másik lakótelepen váltam meg és ami ezután jött az szomorított el a legjobban. Közvetlenül a megálló szomszédságában

összecsomózott kukászacskó kidobva díszelgett.

Hogy nem a mai a termés, azt abból lehetett megállapítani, hogy népes légyraj dongta és a bűze könnyeket csalt az ember szemébe, a látványról nem is beszélve. Nagyon szép dolog a kihelyezett tárolótól tíz méterre hagyni saját hulladékunkat. Szükségünk van szelektív hulladékgyűjtésre, ha úgy viselkedünk, ahogy a mondás tartja: otthagyta, mint kutya a szarát?

Apropó kutyák. A szeméttárolóból közben kóbor ebek, macskák, de még madarak is falatoznak, hogy a sort tovább ne is említsem. Befedett, "úniós" a hulladéklerakó, csak talán mi nem tudjuk használni azt. Be is lehetne zárni, de minek? Férjen hozzá bárki, aki szeretne. A bűz az összeérett és kifolyt létől egyedi és szinte marja minden érzékszervünket.

Lehet ennél büdösebb?

– tettem fel a kérdést és a központban megkaptam rá a megfelelő választ: a székely anyaváros kellős közepén az egyik utcában - szándékosan nem írok utcanevet, mert nem is ezen van a lényeg, sokkal inkább azon a tényen, hogy ez a város központjában van - pajtaszag terjeng a levegőben a XXI. században.

Nem messze innen a Bethlen utcában kis patak csörgedez, aminek az aromája semmihez sem fogható, egyszerűen orrfacsaró.

A Varga patak illata tette fel az i-re a pontot – ha ez nyáron lenne biztosan fokozottabb lenne az érzés, viszont ez nem évszakfüggő, hanem sokkal inkább a város lakóihoz köthető. Tőlünk büdös Udvarhely?