Amikor a filter drágább, mint a valóság: ezért lett a politikusból influenszer
Miért is jó az nekünk, ha egy politikus mellett még egy stábot is fizetünk? Hogy tökéletes legyen a filter?
Van egy barátom. Egy politikusnak dolgozik. Posztokat ír neki hatalmas fizetésért. Úgy háromszor annyiért, mint amennyit én keresek több mint tíz éves régiséggel újságíróként.
Sokat szoktunk beszélgetni arról, hogy ez erkölcsileg mennyire van rendben és mindig más a beszélgetés végkimenetele, egyébként sem olyan éles a határvonal, legalább is én soha nem tudtam eldönteni, mikor kell magamra gondolnom, mennyiért éri meg.
Amikor az ember éveken keresztül dolgozik azért, hogy életben tartsa magát, – na jó, fenntartsa magát –, kénytelen néha ezen is elgondolkodni. De nem ezt szeretném megfejteni ma sem, hogy kinek hol helyezkedik ez a határvonal, azt részemről döntse el ki-ki maga. Ebben az anyagban nem erről lesz szó.
Pár napja olvastam egy cikket a Transtelexen Kis város, nagy show címen arról, hogy milyen csúcsra járatja a tavaly megválasztott RMDSZ-es udvarhelyi városvezetés – élén Szakács-Paál István polgármesterrel – a posztolást; a napi egy videós sztori alap.
Olvasom a cikk Facebook-megosztása alatt az udvarhelyi városvezető hozzászólását, amelyben büszkén beszél arról, hogy sikerül végre olyan tartalmakat gyártania, amiket az udvarhelyiek szeretnek, saját ötletei is vannak.
Félreértés ne essék, ebben az anyagban nem Szinuszról akarok beszélni, hanem egy sokkal nagyobb volumenű jelenségről, amelyben ő kényelmesen lubickol, vagy amelynek a terméke ő is.
Szinusz néhány hónappal ezelőtt hirdetett meg egy fotós állást, amelyre éppen az egyik ismerősöm jelentkezett és meg is nyerte azt. És ezzel még nem is mondtam, semmi durvát.
