Ahol a dicsőség közös, a lapátolás meg marad a sportolóknak

Csak az első néhány percet kell kibírni, gondoltam magamban a 2026-os Sportgálára érkezve a Városi Sportcsarnokba csütörtökön, február 26-án, ekkor ült össze ugyanis Székelyudvarhely, hogy megemlékezzen sportolói 2025-ös eredményeiről, őket ünnepelje.

Az első néhány perc

üde színfoltjai Kristóf Béla és Kristóf Rebeka volt, a Csillag születik tehetségkutató műsor székelyudvarhelyi győztese, aztán jött a nehezebb rész: a beszédek. A sportolói elismerések előtt a mikrofonhoz azok léptek, akik a „háttérből segítik” a sikereket.

Nem volt vészes, megúsztuk 2-3 beszéddel – Mester Zoltán VSK-igazgató, Szakács-Paál István polgármester és Bíró Barna Botond megyeelnök beszédével –, amelyekben persze voltak szép gondolatok is bőven. Persze volt, akiből előbújt a békeharcos, de nem is reméltem, hogy a Fidesz felemlegetése nélkül lefuthat egy ilyen kaliberű városi rendezvény. Pláne nem választási évben.

Hallhattunk nagy ívű gondolatokat Juvenalistól Szoboszlaiig, és különösen hangzatos volt a megyei elnök úr őszinte metaforája a „nehezebb lapátolós napokról”. Ő valószínűleg a nehezebb napokon történő sz*rlapátolásra utalt, nekem inkább az jutott eszembe róla, amikor a süllyedő hajóból lapátolja a vizet a legénység, miközben a döntéshozó a kapitányi hídról dicséri azok kitartását.

„Kicsit olyan a mi munkánk is, mint a szülőké vagy az edzőké. Akik nem sokszor vannak a reflektorfényben, de nélkülünk nincs siker és nincs győzelem” – mondta a megyeelnök, aztán gyorsan javította magát: „nélkülük”.

Hallottunk tanácsokat, gondolatokat az alázatról és a vereség elviseléséről – szerencsére a sportolóink már rutinosak ebben, hiszen évek óta edzi őket a rendszer, amelyben a siker az övék, a dicsőségben mindenki osztozni akar. Talán újra kellene tanulnunk nem büszkének lenni a sportolóinkra, hanem hálásnak. Mert a 2025-ös évben is rengeteget kaptunk tőlük.

A díjazás az utánpótlás sportolókkal kezdődött.

A csapatok között nagy volt a verseny, amelyet végül a román bajnoki címig jutó U15-ös asztaliteniszezők és az Iskolás Sportklub ifjúsági 3-as női kézilabda csapata nyert meg. A lányok 2025-ben nemcsak bejutottak az ország legjobb 8 csapata közé, ott is sikeresen vették az akadályokat és hazai közönségük előtt szereztek bronzérmet. Díjazták még az ISK birkózószakosztályát, és az U14-es 5x80-as lányváltó tagjait: File Jázmin Csernét, Papp Nórát, Gergen Annát, Szélyes Hannát és László Kamillát.

A legjobb utánpótlásban dolgozó edző a kézilabdás sikerek után a csapatot bronzéremre vezető Bálint Aliz lett. Díjazták Katona László birkózóedzőt is, akinek tanítványai rendre szállítják Udvarhelyre az országos bajnoki címeket, és Bartus Attila atlétikaedzőt is, aki ugyan sikeresen kerülte a rivaldafényt, nem lehet nem beszélni arról, hogy az udvarhelyi körülmények között edződött atlétái minden évben elismerést hoznak, úgy az országos versenyeken, mint az udvarhelyi sportgálán.

És ez idén sem volt másképpen: Lukács Renáta, aki éppen csak lemaradt az országos bajnokság dobogójáról távolugrásban, most a második helyre ért oda a legjobb női utánpótlássportolók között. A harmadik helyen a Vasas Femina felnőttcsapatában is bemutatkozó Elekes Lilla végzett, aki oszlopos tagja a román korosztályos válogatottaknak, lényegében kijárta ezeket. És úgy néz ki, beért a „jégcsarnokunk” is, hiszen a kategóriát egy jégkorongozó, Pethő Réka nyerte, akire nemhogy a korosztályos, de a felnőtt női román jégkorong-válogatottnál is számolnak.

A fiúknál a már ismerősen csengő nevek mellett Szikszai Csaba Izráel atléta fért fel a dobogóra; ez az egyik olyan kategória, ahol nehéz mit kezdeni az Európát az asztalról leütögető Toró Dáviddal, vagy a világot két vállra fektető Lőrincz-tesókkal: Balázzsal és Magorral. Utóbbiaknak 2025-ben ismét kimagasló éve volt, megosztva lettek a kategória győztesei.

S a felnőttek?

Ha azt mondtam, hogy nehéz mit kezdeni Toró Dáviddal és a Lőrincz-tesókkal, mit mondhatnánk a férfi kategóriáról és Györgydeák Aporról? A kuratóriumnak nem nagyon lehetett egyértelműbb döntése, mint Györgydeák Apor díjazása, aki 2025-ben hazai pályán védte meg világbajnoki címét az udvarhelyi közönség előtt, majd ezt egy vegyespáros világbajnoki címmel is tetőzte Barabási Kingával az oldalán. Apor – aki két veretlen szezonon van túl – most már olyan magasságokba jutott a világranglistán is, hogy pontjainak száma majdnem háromszorosa az őt követő szerb Nikola Mitro pontjainak.

Őt idén a kategóriában szabadfogású birkózónk, Gergen Zoltán követte. A Kettlebell Gym megalapítóját eddig főleg edzői oldaláról ismerhettétek meg, Zoli azonban azután, hogy 2023-ban birkózott utoljára, 2025-ben, amikor a válla is engedte, visszatért a szőnyegre, és 2025 decemberében a resicabányai felnőtt országos bajnokságon ezüstérmet ünnepelhetett. Ez Zoli eddigi pályafutásának legnagyobb eredménye, azonban ahogy még a verseny utáni beszámolójában fogalmazott: a legnagyobb nyereség az út volt, a kitartás, a munka.

A díjazott férfi sportolók harmadik helyét Tamás Szabolcs csípte el. Az asztaliteniszező, aki az udvarhelyi utánpótlást végigjárva épült be és mára oszlopos, kihagyhatatlan tagja az országos asztalitenisz-bajnokságon az utóbbi években rendre dobogóra érő Székelyudvarhelyi Asztalitenisz Klubnak. Szabolcs az utóbbi években a nemzetközi versenyeken, a Bajnokok Ligájában és az Európa Kupában is a csapat egyik húzóemberévé vált.

Vébérészvétel a minimum:

Bartalis Heni olimpiai részvétele ugyan csak a 2026-os lajstromban kerül majd elő, az udvarhelyi hódeszkás a 2025-ös évben vívta ki, hogy ott lehet az Olaszországban rendezett ötkarikás játékokon a világbajnoki és a világkupákon való szereplésével. Heni Aporhoz hasonlóan tudott duplázni, hiszen tavaly is ő volt a város legjobb sportolója a női kategóriában.

Kerekes Évát még nem sikerült elcsípnünk, bár az utóbbi időben minden székelyföldi sportriporter radarjára felkerült. A Gloria Beszterce kézilabdázója egy különösen eredményes időszakon van túl, hiszen bejátszotta magát a Bajnokok Ligája-résztvevő Beszterce csapatába, és a legnívósabb, kluboknak kiírt bajnokságban gólokkal járult hozzá ahhoz, hogy csapata továbbjusson az egyenes kieséses szakaszba. Az Udvarhelyen nevelkedett zetelaki kézilabdázóra a román szakszövetség is felfigyelt, így részt vehetett a nemzeti csapattal a 2025-ös világbajnokságon is.

Úgy tűnik, a hölgyek versenyében a világbajnoki részvétel alapkövetelmény, így került díjazásra Balogh Lőrincz Bernadett is, aki tavaly még az utánpótlás sportolók között volt díjazva, 2025-ben azonban két számban, lesiklásban és óriásműlesiklásban is részt vehetett a román válogatott színeiben a saalbachi világbajnokságon. Utóbbi kategóriában ráadásul összehozta Románia legszebb idei vébéeredményét, egy 33. helyet.

Tovább is van. Mondjam még?

Noha a tavalyról ismert Futsal Klub Székelyudvarhely nincs többé, hiszen az VSK lett, és a keret is jócskán megváltozott, a 2025-ben végződő szezonban Florin Ignattal a kispadon az FK egy végletekig kiélezett bajnoki döntőt játszhatott, és a kupát is sikerült elhódítania, így nem volt kérdés, hogy ők pályáznak a 2025-ös legjobb csapat címére.

Az asztaliteniszezőink sem vallhatnak szégyent, az egyetlen olyan udvarhelyi klub, amely évről évre érdekelt a nemzetközi porondon, így az ő díjazásukhoz sem fért kétség az idei sportgálán.

A harmadik helyre több befutó is lehetett volna: az ugyancsak megvágott költségvetésű kézilabdacsapat, amelyik egy emberfeletti tavaszt produkálva vívta ki a bent maradást a Bölények Ligájában a legkisebb költségvetéssel rendelkező klubként. Hogy végül nem indultak, az más történet. Befuthatott volna a másodosztályt megnyerő és így újra a Szuperligában teljesítő Vasas Femina is, de végül a másodosztályos selejtezőt kivívó Székelyudvarhelyi FC vitte el a díjat.

Nem csoda, hogy edzőjük, a Csíkszeredától hazatérő Demény Norbert is érdekelt volt a díjazott trénerek kategóriájában. Főleg, hogy a tavalyi szezonban újra egy nagyrészt székely srácokból álló kerettel érte el a kitűzött célt.

Őt az edzők versenyében csak György Szilárd tudta maga mögé utasítani. Jól olvasod, ugyanaz a György Szilárd, aki az asztal mellett is rendre teljesít, de mivel a szakosztály vezetőjének, György Istvánnak inkább a fiatalok képzése került előtérbe – Toró Dáviddal és a román válogatottal a nemzetközi versenyeket járta –, testvére, Szilárd vette kezeibe a felnőtt csapat edzéseit.

És jár a díj Ilyés Szabolcsnak, a Góbék Teqball Team vezetőjének, aki edzőként is sokat tett Györgydeák Apor világbajnoki címéért amellett, hogy sikerült idehozniuk a sportág 2025-ös világbajnokságát. Ilyés Szabiék ezért a tavalyi év sportpillanatáért járó díjat is hazavihették.

Végül, de nem utolsósorban,

a gála alkalmat adott arra is, hogy olyan teljesítmények előtt tisztelegjünk, amelyek túlmutatnak a puszta statisztikákon. Az év fogyatékkal élő sportolója az úszó Veress Erna lett, míg az életműdíjat idén Bán-Széll István vehette át több évtizedes munkásságáért.

Különdíjban részesült Bartus Virág lovasoktató, Vári Ferenc autóversenyző, Gál László kézilabda-játékvezető, a bowlingedző házaspár, Karamán Géza és Ibolya, valamint Katona Zsolt birkózóedző. Elismerést kapott a városi utcabajnokság is, a közönségkedvenc díját pedig – nem nagy meglepetésre – a Székely Medvék szurkolói csoport vihette haza, akik akkor is ott vannak a lelátón, amikor épp kevesebb a babér, mint a politikai ígéret.

Összességében elmondható: a 2026-os Sportgála ismét bebizonyította, hogy Székelyudvarhelyen a sport nem a körülményeknek köszönhetően, hanem azok ellenére virágzik. Amíg a színpadon a „lapátolás” nehézségeiről beszélnek, addig a sportolóink, edzőink és a szurkolók tényleg a kezükbe fogják azt a bizonyos lapátot. Csak ők nem a reflektorfényben, hanem a mindennapi munka csendjében teszik a dolgukat. Lehetünk rájuk büszkék, de ahogy az elején is írtam: maradjunk inkább a hálánál. Megérdemlik.