A teqball köszöni szépen, jól van!

Olvastam a napokban egy cikket, a hvg.hu-n, arról, micsoda hanyatlás előtt áll a teqball, kipukkadt a lufi, elfogyott a pénz, viszlát. Érdekes összefüggések voltak benne, nem mondom, hogy nem, azt is éreztem, hogy a viszonylag kevés tényállás ellenére elég erős véleményt fogalmaz meg.

Beszél benne arról, hogyan lett elegük a legjobb teqballosoknak is, ezért annak ellenére, hogy nem igazán akartam belemászni – biztosan nem a vébé előtt – kíváncsi voltam, kik lesznek itt, kik nem lesznek itt a székelyudvarhelyi világbajnokságon. Kíváncsi voltam, ha tényleg ekkora a baj, protesztálnak-e valamilyen módon – mondjuk a távolmaradásukkal a játékosok.

Őszintének kell lennem, volt bennem némi félsz, már a székelyudvarhelyi rendezés kapcsán is, hiszen nem lehet elvenni az udvarhelyi teqballtól, ami az övé, azt, hogy a világ talán legfontosabb, de mindenképp egyik legfontosabb teqballműhelye, de valljuk be, egy harmincezres város vagyunk, itt az előző rendezőkhöz – Párizshoz, Bangkokhoz, Ho Si Minh-városhoz – kellett mérnünk magunkat.

Aztán mindenféle kétely hamar szertefoszlott.

Egyrészt mert Udvarhely, a szervezés nagyszerűen teljesített, másrészt a teqball még mindig a teqballosokról szól és mindenről, ami az intézményes sport: munkáról, nehézségekről, felállásról, az ellenfél tiszteletéről, kudarcról és sikerről szól. 

Nem állítom, hogy nincs, biztosan megvan a teqballnak is a belső, mocskos világa, ahogy minden sportágnak megvan. Ebben az anyagban nem fogjuk ezt felgöngyölíteni.  Ahogy a többi sportágat, ezt is profitban mérik,  az üzletemberek, és ebben a sportágban is ott lebeg a lehetséges forgatókönyv, ha már nem jövedelmező, nem éri meg, lehúzzák a rolót.

Ez most, 2025 decemberében, a világbajnoki meccsek parkettáján senkit sem érdekel. Ezek a játékosok szerte a világról azért vannak itt, hogy világbajnokok legyenek és nem foglalkoznak azzal, hogy emberek irodákban mikről döntenek. Néhány korábbi női világbajnokot – az amerikai Carolyn Grecot és a brazil Rafaella Fontest – leszámítva a sportág legnagyobbjai gyűltek össze Udvarhelyen. És ezek a játékosok minden egyes erőfeszítésükkel azon vannak, hogy közelebb kerüljenek a vébécímhez. Amin a férfi kategóriában nagy eséllyel csak Györgydeák Aporon keresztül vezethetett az út.

Életben maradtam!

A vébé alatt olvastam egy bejegyzést, a Miklós Csongorét, aki sportpszichológuskét segíti Apor munkáját. Nagyon tetszett a kérdés, amit boncolgat.

„Mekkora nyomás nehezedhet egy emberre, akiről mindenki azt gondolja, hogy a sikerei csupán a papírforma? Akire szerdán az utcán már úgy köszönnek: „Vasárnap megnézlek a döntő(k)ben! Akinek két éve minden világversenyen féltucat ellenfele lesi a pillanatot, hogy elcsípje. Néhányan néha egy arasznyira kerülnek attól, hogy megszerezzék a legvágyottabb skalpot… aztán mégsem. (…) A címvédő számára egy-egy megnyert meccs nem eufória. Hanem mázsás terhek földre hullása: „Életben maradtam!”

Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezek itt sportolók. Emberek. Ezen a héten jó volt látni ezeket az embereket sportszerűen, a szabályok adtak adta keretek között megvívni a saját harcukat és azt érezni, hogy a teqball köszöni szépen, jól van.

A romániai, de magunkban kuncongva mondhatnánk azt is, hogy az udvarhelyi teqball pedig egyenesen parádésan van. Jó volt látni az ízig-vérig székely, tömeges stábot, azt, ahogy ez egyben van és ahogy ez az eredményeken is látszik. Én az egyéni kategóriák egyenes kieséses szakaszára érkezem ki, Apor a legjobb nyolcba jutásért játszik a csarnokban. Nincs kérdés. Az orosz Kirill Zemskov alig tud pontot nyerni ellene. Az én szimpátiámat mindenesetre elnyeri az orosz, miután közös fotót kér Aportól a meccs után, majd megtapsolja a közönséget, amikor levonul.

Vajon egy ilyen egyértelmű meccs után felmerül a kérdés Aporban: mikor fogok meginogni? Szerintem ez minden sportoló esetében megkerülhetetlen, a kérdés az, hogyan reagálsz ilyenkor. Aznap láttam meginogni Adrian Duszakot, a lengyelt, aki megverte Aport a Bangkoki döntőben. És aztán láttuk meginogni Aport is. Az elődöntőben. Csábi Milán magyar játékos döntőszettre késztette és vezetett is abban Apor ellen, de erre tudott jól reagálni az udvarhelyi játékos. Életben maradt.

I’m in the zone!

Még aznap a vébé másik helyszínén, Barabási Kingát, a vébé másik hazai főszereplőjét is megnézem. Nézem, ahogy lenyújt a meccs előtt, és ha mondhatom, ahogy az angol mondja – főleg, mert nagyon nehéz magyarul ez kifejezni – hogy Kinga „is in the zone”. Azaz, hogy fejben, koncentrációban rendben van. Vagy inkább nagyon jelen van. Igen, így mondanám, ez lenne, ha magyarul kellene megfogalmaznom.

És aztán jön a mérkőzés, a francia Amelie Julian ellen, aki egyáltalán nem mondható rossz névnek a sportágban. Olyannyira nem, hogy neki is van már Kingához hasonlóan vébébronza, és jelenleg negyedik a világranglistán.

És Kingának annyi veszítenivalója van. Itthon van. A tét, hogy közelebb kerülhet-e ahhoz, hogy lényegében a saját közönsége előtt játszhat világbajnoki döntőt.

Akaratlanul is eszembe jut ismét Miklós Csongor bejegyzése, aki a csarnokból, Apor meccséről már át is érkezett. Talán az ő keze is benne van, hogy Kinga ennyire jelen van. Egy rosszkor elveszített pont után, amikor akaratlanul is érkezhetnek a gondolatok, amelyeken el tud csúszni egy meccs, Kinga odaáll és lejátszik egy tökéletes pontot a vébébronzérmes Amelie Julian ellen.

Én ekkor láttam először Kingában a világbajnokot.

Na, de ugye van ez a Jutatip Kuntatong. A thaiföldi lány, akinek nagyon sok székelyföldi fogja ismerni a nevét a vébé után, és akinek a délelőtti programok során is csodájára jártak az udvarhelyiek, hiszen nem csak magabiztosan, elképesztően látványosan játszik, lényegében akrobatikus teqballt.

De Barabási Kinga kiállt a vasárnapi első döntőre és egy előre nem számított csatára kényszerítette a thaiföldit, aki a vébé során először veszített egyáltalán szettet is. Ki is tört a feszültség a nyertes harmadik szett után a thai lányból, akit bár Kingának nem sikerült megvernie, talán ennek a sportértéke felér egy világbajnoki címmel is. Szóval szép volt, Kinga! És ami a legjobb az egészben, hogy már – mi és te is – látjuk: ezt a lányt te meg tudod fogni.

Kinga döntőjét egyébként egy hivatalos megnyitóünnepség is megelőzte. Bocs, ha sportról van szó, mindig elragadtatom magam, pedig a döntőket megelőző show s a körítés is megérdemel néhány szót. Az egyik cigiszünetemben egy technikussal beszélgetek, körülbelül tízen rakták össze a helyszínt, néhány napot eltöltve vele, meséli el. A néptáncosoknak, meg az Elit Dance Companynek is tuti benne van ebben jó adag munkája. Utóbbiak mellett az X-Faktorból is ismert Zilincki Nóra és Zsombori Bíborka, a Friday Rehab énekesnője énekelt.

Azt leszámítva, hogy a csarnok fénytechnikája, a sok füst és a fényes reklámpanelek nagyon megnehezítették a fotósok dolgát, egy világszínvonalú sporteseményt sikerült tető alá hozni a szervezőknek. Néhány nagyobb világbajnokságot, BL-mérkőzést megjárva talán még szembetűnő különbségként a közönség összetételét tudnám megemlíteni.

A teqball vébé közönsége többnyire helyiekből állt, ők viszont ismét megmutatták, hogy egy olyan sportszerető közönség/közösség vagyunk, akiket a világ bármely sporteseményén büszkén vállalhatnánk. Ahogy meg tudtuk tapsolni a thai lány sikerét, még ha ez azt is jelentette, hogy Kinga a második lesz. Ahogyan síri csend borult a csarnokra egy-egy szerva előtt.

És talán éppen erről a közönségről mesélne Pechy Petra és Vicsek Noémi párosa is, akik párszáz kilométerre az otthonuktól is „a ria-ria-hungária” közepette játszhatták végig a döntőjüket. A sajátjaikként biztatta őket az udvarhelyi tömeg, „nyugalom”, „semmi gond”, hallatszott a tribünről.

Talán ez is hozott ki belőlük valami extrát, az biztos, hogy egy hajszál választotta el csupán őket a meglepetéstől, a női páros világbajnoki címétől, ami végül az előzőleg legnagyobb esélyesként kikiáltott Jutatip Kuntatonghoz és Suphawadi Wongkhamchanhoz került.

És akkor jött, amire a leginkább vártunk: Apor döntője.

Nikola Mitróval. A tavalyi vébédöntő párharcának újrajátszása és az megint egy olyan nüansszal kezdődött, amiről mi sportkedvelők nagyon is tudjuk, hogy kétfelé sülhet el és befolyásolhatja a mérkőzés végkimenetelét is. Rögtön a mérkőzés elején egy bírói döntés nem tetszett Apornak és hangot is adott neki, az udvarhelyi tömeg pedig nemtetszésének, amikor ezt egy sárgával „díjazta” a bíró.

„Felcseszték, nézd meg!” – súgja oda az egyik fotóskolléga.