A szerelem nem minden

Hogy vagytok? Jól-e? Én is, köszi! Vótunk bulizni szombaton. Igen, jól telt, jó buli vót, elég sokan is voltak. S te? Otthon vagy? Na, jó'van. Én? Én itt vagyok a buszon, most ültem fel, megyek Jocóhoz. A gyermekeket otthon hagytam, jól vannak, báttyám vigyáz, ott aluszik ma. Én holnap a korai busszal jövök vissza.

Hallod-e, azért hívtalak fel, mert úgy érzem, kell valakivel beszélgessek. Valakitől tanácsot kell kérjek. Most az uraddal vagy-e, vagy egyedül? Na jó.

Én nem tudom, de valami baj van. Hallod-e, a múltkor is olyan csúnyán csinált velem. Én má' nem tudom mit csináljak. De meg fogom mondani, hogy ez így nem munka. Vagy változtat a viselkedésén, vagy...

Nem úgy viselkedik, ahogy kellene, érted-e.

Hát elmejünk a bálba, s fel se kér táncolni? Egész éjjel ül félre, s megy ki szivarazni egyfolytába? Szinte egész éjjel kint volt, s engem hagyott ott egyedül. Meg se táncoltatott egyszer se, én kellett kérjem, s akkor se, hallod-e? Há nem-nem! Arra jó vagyok, hogy takaríccsak, s rendet rakjak, s azzal annyi. Ez így nekem nem felel meg, hallod-e. Meg fogom mondani.

Igen-igen. Én szeretem, szeretem, de az nem minden. Nem vagyunk már húszévesek. Szerelemmel nem lehet mindent megoldani. S egyre igénytelenebb mostanába. Én nem tudom, te, kicsi Éva. A múltkor úgy, ahogy hazajött a mocskos ruhába, feküdt le az ágyba s aludt el. Még a nadrágot se húzta le. Há' mondom, bár öltözz át, te, hogy fekszel így le. Én haggyam békén, me' neki úgy jó. S nem tud szépen beszélni. Na, ez van. Ez a helyzet. Mit szólsz?

S hallod-e a múltkor, amit csinált.