A romló város: katasztrofális állapotban a vasúti híd

Elméletileg csak a vonat járhat át rajta. De gyalogosok is használják. Vajon meddig?

Ha végigmegyünk a vasút városi szakaszán, megdöbbenünk. Ugyanakkor kénytelenek leszünk óvatosnak lenni, máskülönben – például – beleeshetünk a Nagy-Küküllőbe.

Sétánkat kezdjük a Bethlen utcai vonatállomástól. A lassan, de hamarosan teljesen összeomló mozdonygarázs látványa még nem minden, hiszen az állomás épülete mellett emberi ürülék lapul, mindenütt szemét, piszok. Lemerül a fényképezőgép akkumulátora is, mintha tiltakozna a látvány ellen.

Talpfák az ötvenes évekből

Megyünk a síneken. Pontosabban a több mint ötven éves, korhadt talpfákon. És arra gondolunk, hogy történtek itt tragédiák is, főképp emberi figyelmetlenségből, mert a mi vonatunk nem is olyan békés, mint hinnénk. A kilencvenes években volt itt nem egy öngyilkosság (önakasztás az állomás épülete mögött, illetve két alkalommal a vonat alá feküdt egy-egy férfi a vasúti híd közelében), a Vásártér utcai átkelőnél néhány évvel ezelőtt egy, a vonaton átmászó gyalogost gyűrt maga alá egy szerelvény, s innen, az állomásról „elszabadult" vonat Bikafalva közelében zúzta halálra megállítani igyekvő vezetőjét.

A korhadt talpfa talán a legkevesebb. A legdurvább a Nagy-Küküllőn átívelő vasúti híd. Holott évek óta rengetegszer hívták fel a figyelmet rá, a híd mára életveszélyes állapotban van – természetesen csak a gyalogosok számára. A vonat ugyanis nagyon lassan közlekedik ezeken a szakaszokon – talán nem véletlenül. A híd közelében egy betonlépcső vezet fel a töltésre – már ami még megmaradt belőle.

A foghíjas híd és ami utána jön

A hídon a sínek két oldalán van egy fából, illetve egy kétharmadáig fémből, tovább szintén fából készült, gyalogosan is átjárható rész. Azonban ez is csak elméletileg járható, mert a deszkából készült részre semmiképpen ne merészkedjünk rá, mert még egy kisgyerek súlya alatt is betörhet – nem beszélve arról, hogy helyenként fél-, esetenként több méteren is hiányzik a deszka.

A másik oldalon (a fémes résznél) az elemek közül újabban kettő hiányzik, mint tudjuk a fém értékes, ezért egyesek magukkal viszik. Akinek pedig tériszonya van, annak nem ajánlott a megközelítése. Ittas állapotban meg nagyon-nagyon kell vigyázzunk, mert könnyen bele lehet esni a vízbe.

Néhány hónappal ezelőtt még egy tábla is jelezte, hogy tilos az átkelés, és hogy ezért büntetés jár. Jelzem, átmentem rajta. Szóval

elméletileg megbüntethetnének.

De vajon megbüntetik-e azokat, akik ellopják a híd egy-egy darabját? Megbüntetik-e azokat, akik eltüntetik a táblát? Megbüntetik-e azokat, akik az állomás épülete mellé végzik nagydolgukat? Megbüntetik-e azokat, akik mindenféle szemetet eldobálnak a híd és a sín környékére?

Ha tovább haladunk, a Megálló utca környékén arra lehetünk figyelmesek, hogy a sínrögzítő fémcsavarok közül nem egy és nem kettő hiányzik – ezeket sem a szél fújta ki. A 2005 nyarán bekövetkezett árvíz ugyan megrongálta a sínt, de utána felújították. A csavarok sok helyen hiányoznak, a talpfák itt is korhadtak. No meg az is látható, hogy valakik üveget tettek a sínre, a vonat törte össze. Ezeket megbüntetik-e?

Az egykor szebb napokat látott vasút tovább romlik. Ugyan tudomásunk szerint a vonat még soha nem siklott ki, a sínek és a talpfák, valamint a híd állapota egyre balesetveszélyesebb.