A polgármester kérdi: maradhatnak a játéktermek Udvarhelyen?

Mi legyen Székelyudvarhelyen a játéktermekkel? – kérte ki a városlakók véleményét Facebookon Szakács–Paál István. Megnéztük a kommenteket.

A lehetőség mindenhol adott

A polgármester február 27-én, pénteken posztolt arról, hogy törvényi változások miatt az önkormányzatok dönthetnek a játéktermek sorsáról. Pontosabban, a kormány egy sürgősségi rendelettel módosította a szerencsejátékok szervezésére és működtetésére vonatkozó szabályozást, miszerint az engedéllyel rendelkező szolgáltatóknak az országos licenc mellett működési engedélyt is kell beszerezniük attól a helyi önkormányzattól, amelynek területén tevékenységüket folytatják.

Több városban is közvitát fognak szervezni a témáról, így Udvarhelyen is, a polgármester posztja szerint. Csíkszeredában is ezután lesz a közvita, ott egyelőre a lakóövezetekből akarják kitiltani a játéktermeket, hasonlóan Marosvásárhelyhez. Szentgyörgyön is élni akarnak a lehetőséggel, akárcsak Slatina, Ploiești, Brăila és Vaslui esetében. Kolozsváron is téma lesz a helyi tanácsban, és közvitán is a kérdés.

Egyértelmű a többség akarata?

Szakács–Paál pénteki bejegyzésében továbbá arra is kíváncsi volt, hogy az udvarhelyiek támogatnák-e a játéktermek számának csökkenését, esetleg a teljes tiltást vagy valami más megoldást látnának jónak. A cikk megjelenéséig több mint 570 komment érkezett a bejegyzés alá, ami még a lakosság két százalékát sem jelenti, de érdekes lenyomata a közvéleménynek – végigolvastam őket.

Egy gyors számolást is végeztem: több mint fele, körülbelül 350 komment egyértelműen a teljes tiltás mellett áll ki, megközelítőleg 40–50 ember valami más megoldást lát élhetőnek. 25–30-an nem érzik úgy, hogy bármit változtatni kellene. A játéktermek számának csökkentését látták a legkevesebben megoldásnak, csak 5–10 személy írt erről. A többi hozzászólásban nem volt egyértelmű, hogy mi az álláspont.

Mit gondolnak az emberek?

A teljes tiltás mellett kiállók közül többen azt hozzák fel érvnek, hogy a szerencsejáték családokat tesz tönkre, és adósságba veri az embereket, „kiveszi az ételt a gyermekek szájából”. Sokan példálóznak szomszédokkal, ismerősökkel, akik emiatt kellett, hogy eladják a házukat, vagy mentek tönkre az emberi kapcsolataik.

Azoknak, akik szerint nem kell a játéktermekkel foglalkozni, többnyire az a magyarázatuk, hogy mindenkinek joga van dönteni, hogy jár-e ilyen helyekre, használ-e játékgépeket, senki nincs rákényszerítve.

A más megoldások mellett érvelők fejtették ki a legnagyobb arányban a véleményüket. Sokan arról írnak, hogy a játéktermek felszámolásával sokan maradnának munkanélküliek, miközben Udvarhelyen egyébként is sokaknak nincs állása, és lehetőség sem igen van. Inkább valami másféle korlátozást kellene bevezetni szerintük, és még munkahelyeket teremteni.

Többen a játéktermekből származó adó kiesésére hivatkoznak. Van, aki szerint a szerencsejáték-függőségnek a játéktermek csak egy látható részét képezik, és ez lenne a kontrollálható része még a dolognak, mert az online szerencsejátékokra, fogadásokra nincs ráhatása a városvezetésnek, attól tartanak ezek az emberek, hogy még jobban elmélyülne így a probléma. Illetve visszatérő gondolat, hogy önmagában a tiltás egyébként sem megoldás.

Mutassak néhány példát?

Kigyűjtöttünk néhány érdekes kommentet, amelyek különböző oldalakról szemlélik a kérdést. A hozzászólások szerzőinek nevét nem közöljük, nem lényeges a kilétük a téma szempontjából.

„Ha engem kérdeznek, a játéktermeknek semmilyen valódi haszna nincs a város lakói számára. Sőt, inkább kárt okoznak. Több mint 20 év biztonsági (security) munkám során rengeteg olyan emberrel találkoztam, akiknek a szerencsejáték tönkretette az életét. Láttam családokat széthullani, embereket, akik elveszítették a fizetésüket, a megélhetésüket, végül sokszor a méltóságukat is. Ha kimondjuk őszintén: a szerencsejáték-függőség pontosan olyan romboló tud lenni, mint bármelyik drog vagy az alkohol. Lassan, alattomosan épül be az ember életébe, és mire észreveszi, már késő. Egy városnak nem az a feladata, hogy ilyen helyeket támogasson vagy eltűrjön, hanem az, hogy közösséget építsen, családokat védjen és jövőt adjon az embereknek.”

„Sokan írták itt már, amit én is gondolok, hogy a teljes tiltás kiveszi a kontrollt a város kezéből, online senki sem látja, ha szerencsejátékozol. A tiltásnak annyi előnye van, hogy Udvarhely garantáltan nem járul hozzá a szerencsejátékhoz, ami egy jó etikai üzenet a közvéleménynek, de lemond arról, hogy mélységében kezelje a problémát. Én azt javaslom, hogy szigorúbb korhatárellenőrzést vezessenek be. Pár éve, amikor még jártam több udvarhelyi kocsmában, azt tapasztaltam, hogy nagyon sok kiskorú gépezik. A jelenlegi helyzetet nem ismerem, de gyanítom, nem véletlenül jött fel ez a probléma. Ha léteznek olyan játékgépek, amelyek csak személyi felmutatása után működnek, akkor kötelezni kellene a tulajokat, hogy ilyeneket szerezzenek be, vagy valami hasonló megoldást. Magyarországon nincs is játékgép a kocsmákban, erre külön kijelölt terek vannak, ahova csak buletinnel léphetsz be, mint a dohíba.”

„Véleményem szerint a játéktermek és kaszinók teljes megszüntetése a városban nem feltétlenül lenne a legjobb megoldás. Sokan nem gondolnak bele abba, hogy ezek a helyek hány embernek biztosítanak munkalehetőséget. Ebben a városban amúgy is meglehetősen gyengék a munkalehetőségek, így egy ilyen döntés következtében sokan munkanélkülivé válhatnának, ami tovább nehezítené a helyi családok megélhetését. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az online szerencsejáték lehetősége továbbra is adott. Ha a fizikai játéktermeket bezárják, attól még az emberek nem feltétlenül hagynak fel a játékkal, csak éppen az interneten folytatják. Ebben az esetben viszont főként a helyi dolgozók veszítenék el az állásukat, miközben maga a probléma nem szűnne meg. Fontos kiemelni azt is, hogy senki sincs arra kötelezve, hogy belépjen egy játékterembe vagy kaszinóba, és ott hagyja a pénzét. A döntés minden esetben egyéni felelősség kérdése. Természetesen szükség van megfelelő szabályozásra és felelős működésre, de a teljes tiltás helyett talán érdemesebb lenne szigorúbb ellenőrzéssel, prevenciós programokkal és tájékoztatással kezelni a problémát. Összességében úgy gondolom, hogy a kérdést nemcsak erkölcsi vagy érzelmi alapon kellene megközelíteni, hanem gazdasági és társadalmi szempontból is alaposan mérlegelni kellene a döntés következményeit.”

„20 éve járok kaszinóba, max. egy héten egyszer vagy kéthetente! Egy csomag cigi árát szoktam próbára tenni (nem cigizek). Soha senki nem húzott be erőszakkal, és nem kényszerítenek növelni a tétet! Így 20 év után elmondhatom, nem állok sem nyerésre, sem vesztésre. Egy játék nem több! Sajnos látni lehet nagyon kemény játékosokat, akik képesek a fizetésüket, az utolsó pénzüket is kockára tenni, de úgy gondolom, ezért nem a kaszinók a hibásak.”

„Teljes tiltásnak örülnék! De reálisan nézve ennek ma kevés az esélye. Ritkán írom le a véleményem, de úgy gondolom, ez most egy minimum társadalmi felelősség. Ha nem lesz teljes tiltás, akkor legyen valódi védelem azoknak, akik ki akarnak szállni. Kötelezően biztosított, jogilag erős önkizárási rendszerre van szükség: bárki saját döntéséből 10 évre vagy akár véglegesen kizárhassa magát minden szerencsejáték-teremből, visszavonhatatlan módon. (...) Nyilvánvaló, hogy nem szünteti meg teljesen a problémát, és persze nem véd meg mindenkit – különösen a fiatalok könnyen találnak online alternatívákat. De ettől még fontos eszköz lehet. Mert ha már néhány embernek valódi segítséget jelent a kilépéshez, akkor társadalmi szinten már megérte bevezetni. A cél nem a tökéletesség, hanem az, hogy legyen kapaszkodó azoknak, akik élni akarnak vele. A szerencsejáték-függőség nem egyszerű „rossz szokás”, hanem elismert viselkedési addikció. A kontrollvesztés valós jelenség, és a következmények nemcsak az érintettet, hanem a családját is sújtják – gyakran súlyos anyagi és mentális károkkal, ami a végletekig fajulhat. A kérdés nem az, hogy mindenkit meg lehet-e menteni. A kérdés az, hogy adunk-e valódi eszközt azoknak, akik segítséget akarnak.”

Szigorú feltételekkel a város szélén

Végül nézzük azt, mi Szakács–Paál István álláspontja a kérdésben, mikor számíthatunk arra a bizonyos közvitára.

A vita konkrét időpontját még nem tudta megmondani, de már szervezés alatt áll a dolog, meg lesz hirdetve a Polgármesteri Hivatal felületein, és várják mindazokat, akiknek hozzászólnivalójuk van, vagy érdekli őket a téma. Ha ez lejár, az önkormányzati testület elé fogja terjeszteni a témát a polgármester. De azt mondta, már most van olyan képviselő, aki jelezte, hogy „ő a teljes betiltást támogatja és szorgalmazza. Én azt mondtam, hogy ezt a vitát mindenképpen le kell folytatni, az álláspontokat ütköztetni kell. A tanácsban is biztos, hogy lesznek olyan álláspontok, amik nem feltétlenül egy oldalon vannak. Ezeket megint csak egyeztetni kell, és meg kell találni azt az utat, amit fel tud vállalni mindenki.”

Szakács–Paál az eddig kommentben látott válaszokból azt szűrte le, hogy „az emberek jó 90 százaléka nem akar játéktermeket Székelyudvarhelyen, és van az a 10 százalék, amelyik bizonyos feltételekkel, komoly szigorításokkal elfogadja ezeknek a jelenlétét.”

Neki az álláspontja az, hogy szigorú feltételekkel működjön egy-két ilyen hely, de kimondottan a városközponttól távol, a város szélén.

– El tudom fogadni, ha nem lesznek játéktermek Udvarhelyen, de azt figyelembe kell venni, hogy a városban van 15–20 lokál, ahol lehet ilyenfajta játékot űzni, ezeknek a teljes megszüntetése 80–90 munkahely elvesztését eredményezné a város szempontjából. És hát nyilván üres üzlethelyiségeket. Illetve azért várjuk azt is, hogy más városok hogyan fognak dönteni. Mindenki egy kicsit ködösít ebben a témában, kíváncsian várom azt, hogy az első önkormányzatok, akik erről érvényes határozatot hoznak, hogy döntenek. Nyilván ezt is figyelembe fogjuk venni, és ami a legfontosabb, a közvitán elhangzó álláspontokat is – mondta.

Amint korábban láthattad, a játéktermek teljes felszámolása ellen három fő érvet hoztak fel a kommentelők: munkahelyek szűnnének meg, az online tér továbbra is helyet ad a függőségnek, és a játéktermek adói kiesnek a város költségvetéséből – ezekről is kérdeztük a polgármestert.

– A munkahelykérdés igazán érzékeny most itt Udvarhelyszéken, ezt a vetületét is figyelembe kell venni – tette hozzá, a kommentszekció azonban nem reprezentatív, tisztább képet a lakosság véleményéről a közvitán remél.

Az adókról elmondta, azok többnyire nem maradnak a városban, „Udvarhelyre a személyi jövedelemadók jönnek be, a cégek maguk egyébként nagy többségben nem ide vannak bejegyezve, úgyhogy ilyen szempontból ez annyira nem nagy a kiesés.”

– Ez egy kis város, hogy az ember bemegy, és tegyük fel, eljátszik 500 lejt, lehet, hogy ő szégyelli a másik 500 lejt is betenni, mert még hárman pattogtatnak a gépen, vagy ismeri az elárusítónőt, aki megmondja, hogy a fél fizetésed itt már eljátszottad, és ennek híre megy. Az online térben mindenki azt csinál, amit akar. Fogja a telefonját, ha akarja, felteszi az egész fizetését. Ez egy valós érv – vélekedett erről a kérdésről, megjegyezve, látta, hogy a hozzászólásokban van olyan is, aki játékteremben dolgozik, és azt panaszolják, hogy az online szerencsejátékok így is elvitték már a „kenyerük javát”.

Szerinte az mindenképpen fontos, hogy Udvarhelyen szigorítva legyenek a játéktermekhez kötődő feltételek. Felhívta a figyelmet, hogy van lehetőség arra is, hogy az ember hivatalosan kitiltassa magát a játéktermekből, ha úgy érzi, problémái vannak, és változtatni szeretne.