A pénzről és a szexualitásról is beszélni kell a fiatalokkal
Át kell törni az üvegplafont, ha érteni akarod őket – vallja Géczi Levente evangélikus lelkész.
A valódi újságírás nem a semmiből születik. Emberek dolgoznak nap mint nap azért, hogy a rólunk szóló történeteket hitelesen és szabadon mesélhessük el. Vannak írások, amelyekről azt gondoljuk, mindenkinek látnia kell. Ez is ilyen. Ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheted, kérünk fizess elő az uh.ro-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.
A fiataloknak van egy külön világuk, ez a TikTok, Insta, a Netflix, és ha el akarja érni őket, akkor ott is otthon kell lennie az egyháznak – mondta Géczi Levente evangélikus lelkész. De hogyan lehet a templomból belépni a feedbe?
Az előző és a következő részek tartalmából
Ebben a sorozatban azt járjuk körbe, milyen kapcsolatban áll egymással a Z generáció és az egyház. A dolgot a két végéről fogtuk meg: előbb a korosztályba tartozó fiatalokkal, majd az Udvarhelyen jelen lévő felekezetek lelkipásztoraival beszélgettünk arról, mi foglalkoztatja, aggasztja a mai tizen-huszonéveseket.
A legújabb részben Géczi Leventével beszélgettünk, akit néhány hónapja szenteltek fel evangélikus lelkipásztorrá, ő az első saját lelkésze az egyháznak Udvarhelyen. Bár kis közösségről van szó, vannak fiataljaik, és van közösségi élet is számukra egy kicsit tágabb környezetben. Mivel az interjúnak több mint fele azokra a témákra épül, amelyeket a fókuszcsoportban részt vevő fiatalok említettek – volt, amiről beszélgetni.
A közösségben keressétek
Géczi Levente úgy látja, a mai fiatalokat két kérdés foglalkoztatja igazán. Az egyik a saját személyük és az életük alakulása: ilyen téma a továbbtanulás, fejlődés, a munka világában való elhelyezkedés, a családalapítás. A lelkipásztor szerint a fiatalok nagyon követik az otthonról hozott modelleket.
Ez is érdekelhet:
Máté Emőke
A másik téma a közösséghez való tartozás, beilleszkedés.
Hogy hol találnak ezekre a kérdésekre válaszokat? A közösségben – állítja a lelkipásztor. És mivel a fiataloknak fontos, hogy közösséghez tartozzanak, közösségben legyenek, részt vesznek az egyházi ifjúsági eseményeken, ahol válaszokat kaphatnak a bennük megfogalmazódó kérdésekre – vélekedett a lelkipásztor.
Udvarhelyen innen, Brassón túl
Az evangélikus egyháznak Székelyudvarhelyen fiókegyházközössége van, így nagyon kevés fiataljuk van, ők viszont aktívan részt vesznek a közösség életében – mondta Géczi.
A fiataloknak szánt programjai az egyháznak többnyire Brassó megyében zajlanak, ott szoktak nekik mindenféle eseményeket szervezni, táborokat, ifjúsági bibliaórákat. Ott próbálják számukra megteremteni azt a közösséget, amit ők keresnek, illetve a tradíciókat igyekszenek átadni. Azt viszont kiemelte a lelkipásztor, hogy egyház is próbál megújulni, a fiatalok kéréseinek eleget tenni.
Fontos szerinte az is, hogy vannak ügyes, fiatal lelkipásztoraik, akik foglalkoznak velük. Van egy EVIKE nevű (Evangélikus Ifjúsági Keresztyén Egyesület) szervezete az evangélikus egyháznak, amely szintén szervez ifjúsági eseményeket, akárcsak az egyházmegye és az egyházkerület is.
Át kell törni az üvegplafont
Úgy hiszi, minden kapcsolatnak a legfontosabb része a bizalom, amit az egyházi közösségekbe járó fiataljaik már megelőlegeznek a vezetők és a közösség felé.
Hogy a megelőlegezett bizalmat kiérdemeljük, és az el is tudjon mélyülni, Géczi szerint mindkét oldalról kell a nyitottság, azonban „az idősebbnek kell okosabbnak lenni”, azaz a lelkésznek kell nyitottabbnak lennie, és a fiatalok igényei felé mozduljon.
– Arra gondolok itt például, hogy a fiataloknak van egy külön világa, ez a TikTok, Insta, és ebben a világban az idősebb személyek – akár én is, mindjárt ötven felé vagyok – nincsenek annyira benne, de valahogy ebben a világban is otthon kell legyünk, kell követni. A Netflixen van egy nagyon érdekes film, a Kamaszok, ami egy külön világról beszél. Valahogy át kell törni ezt az üvegplafont, és a fiataloknak ebben a világában otthon kell legyen az egyház. Ugyanakkor mi, az egyház, egy tradíciót adunk tovább, ebből építkezünk, és valahogy ezt a tradíciót is meg kell tartani, tehát egyáltalán nem könnyű ezt összehozni – magyarázta.
Oszd meg az élményt és az előfizetés árát a barátaiddal! A Megosztó csomaggal hárman is olvashatjátok a lezárt cikkeinket – a legizgalmasabb, legbotrányosabb és legviccesebb sztorikat. Ne maradj le a csattanóról!
Elmondta, ő kicsit könnyebb helyzetben van azzal kapcsolatban, hogy témába kerüljön a fiatalok valóságával, hiszen háromgyerekes családapa, és a gyerekein keresztül sok mindenbe belelát. Otthon és lelkipásztorként is próbálja edukálni az ifjakat, hogy „csínján kell bánni” a kütyükkel, bizonyos egyházi ifi alkalmakon korlátozzák is a használatukat.
A másik módszer
Azon túl, hogy valahogy bele kell kóstolni az ő valóságukba, Géczi szerint kiscsoportos foglalkozásokon keresztül lehet számukra olyan teret teremteni, ahol bátran és őszintén meg mernek nyilvánulni, akár mélyebb, nehezebb témákban is. Ugyanakkor azáltal is, ha konkrét tematikákra épített foglalkozásokat tartanak, „amelyek ezzel foglalkoznak, hogy mik a te gondjaid, vagy mi az, amiben szeretnél fejlődni. És akkor akár egy igerészhez hozzákötni, és annak a vonalán lehet témákat megnyitni a fiatalokkal”.
Segíteni kell, ha nem találja a helyét
– A fiatal, aki eljön egy ilyen közösségbe, az valamit keres, őt fel kell karolni, a kérdéseire meg kell próbálni választ adni. Ugyanakkor lelkészként, ha azt látom, hogy a fiatal nem találja a helyét, vagy valamilyen kirívó tevékenységgel próbálja meg felhívni magára a figyelmet, akkor őt kapcsolatba kell hozni olyan szakemberrel, aki segíteni tud neki – felelte a kérdésre, hogy milyen szerepet vállalhat az ifjak mentális egészségének támogatásában.
Ez is érdekelhet:
Pál Edit Éva
Hozzátette, most már az egyházi berkekben is egyre több olyan lelkész akad, akinek mentálhigiénés végzettsége van, sőt, a teológián is vannak ilyen jellegű tantárgyaik, ami segíti a felismerést és előbbi esetben akár a segítségnyújtást is.
Ugyanakkor úgy hiszi, a közösségnek emberformáló ereje van, így az egyházi ifjúsági közösségekbe való járás, barátkozás által jó példákat lehet látni. Másrészről pedig a lelkipásztornak segítség is a többi fiatal, akik jobban rálátnak arra, mi van a társukkal.
„Egy egyszerű példa: valakinek születésnapja van, de otthon a családjában nincs lehetőség arra, hogy megünnepeljék, vagy egyáltalán nem is figyelnek rá oda. Ilyenkor szólnak nekem, és a közösségben megtartják a születésnapot együtt.”
A jézusi aranyszabály
Ahogy az interjú elején is utaltam rá, a beszélgetés két részből áll: az első, hogy milyen tapasztalatai vannak az adott lelkipásztornak a fiatalokról, hogyan és mivel tudják őket az egyház szárnya alatt tartani, illetve milyen szerepet vállalnak a mentális egészségük támogatásában.
A második félidőben azok a témák kerülnek elő, amelyeket tizen-huszonéves fiatalok mondtak a velük készült fókuszcsoportos beszélgetésekben. Csupa olyan dolog, amelyeket a hétköznapokban problémaként, szorongásfaktorként élnek meg, vagy egyszerűen csak érdekli őket.
Ilyen például a jövő miatti szorongás, amin az utóbbi évek egymást érő globális változásai sem segítettek. Hogy hogyan tudnák megteremteni az anyagi biztonságot, megtalálják-e a nagy őt, és miért baj az, ha a nagy ő velem azonos nemű? – ezekről a kérdésekről és még néhány dologról beszélgettünk Géczi Leventével, aki egyébként jól tippelt a legelején: a jövőtől való szorongásba beletartozik a közösségbe való beilleszkedés és a saját jövőjük alakulása is.
Ez is érdekelhet:
Máté Emőke
A többi téma – amelyekről egyébként itt olvashatsz részletesebben – a lelkipásztor szerint mind olyan, amire nemcsak a fiatalok, hanem az egyházi közösség is, illetve a lelkipásztor is kíváncsi: „Ebben a világban élünk, ezek az alaptémák, akár a klímára gondolunk, akár a házasságra.”
Elmondta, a témák mindegyikével foglalkoznak az evangélikus tankönyvek, van mindegyikre tanítás a Bibliában is, és természetesen van mindenkinek magánvéleménye is ezekben a kérdésekben.
„Mindez a jézusi aranyszabály szerint kell, hogy működjön: úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket; olyat ne kövessünk el egy másik testvérünkkel, amit nem szeretnénk, hogy velünk elkövessenek. Ez az egészet meghatározza, akár a különböző kisebbségekről beszélünk, akár a fiatalok önazonosságának kereséséről, a családi kapcsolatokról, a pénzügyekről, a munkahelyről – próbáljuk arra nevelni őket, hogy valahogy úgy éljenek ezen a Földön, hogy mindig saját magukra is gondoljanak, amikor másokkal közösségben vannak, hogy úgy cselekedjenek, úgy nyilvánuljanak meg.”
Szerinte két dologról nem beszélünk eleget a fiataloknak: az egyik a pénz – hogyan kell megkeresni, hogyan kell kezelni, vigyázni rá –, pedig a Bibliában is gyakori téma. A másik nagy kérdéskör a szexualitás, kezdve a kisebbségektől az agresszión át egészen addig, hogy ez alapvetően egy szép része az életünknek. „Ezek mind Isten által teremtett dolgok, és Isten vigyáz az ő gyermekeire.”
Fel kel majd a nap
Mit mondanál annak, aki azzal keres meg, hogy szorong a holnap miatt? – böktem rá a már általa is említett témára.
– Elmondanám annak a fiatalnak, hogy milyen parányiak vagyunk ebben a nagy világmindenségben, amit a Jóisten teremtett. És hogy mindig van gondviselés. Mindig van egy Jóisten. Mi ugye Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromságnak nevezzük, de ő, ha kicsit másképp szeretné, akkor másképp is lehet nevezni. És ez mindig ott van, és gondoljon arra, és higgyen ebben. A Római levélben is benne van, hogy hit által leszünk – felelte.
Szeretné, ha a fiatalokban tudatosulna, hogy mindig van másnap, van az életben vidámság és mosoly.
„Ha ez a nagy univerzum megteremtődött, létezik, akkor valahogy megvan mindenkinek a helye benne. Higgyük el, hogy van egy felsőbb erő, egy gondviselés, aki vigyáz ránk.”
Úgy hiszi, ezen a gondolaton túl a másik fontos dolog a kommunikáció: beszélni kell a problémákról, gondokról és a jó dolgokról is, „a kommunikáció megkönnyebbülést hoz.”
Hasznos és vidám leszek, ha nagy leszek
Ahogy a videóban is láthattuk, a lelkipásztor az élet értelmének témájával szólítaná meg a templomba nem járó ifjakat. Több fiatalt is érdekelt a fókuszcsoportos beszélgetés során ez a kérdés különböző kontextusokban: volt, akit a lét célja, mást a halál foglalkoztatott inkább.
Ez is érdekelhet:
Máté Emőke
Géczi úgy látja, évről évre változik egy kicsit a definíciója az élet értelméről. Most úgy hiszi, az a lényeg, hogy végig kell menni az úton – ezért rendelt minket ide Isten. Útközben pedig be kell tartani a szabályokat, a tízparancsolatot, közülük is leginkább azt, hogy tiszteljük és szeressük a felebarátainkat.
– Ez a lényeg: végigmenni az úton és az életet megélni a keretek között. Persze vannak a modellek – ezek a modellek mások itt Európában, más keleti társadalmakban, megint más az iszlám világban. Mi itt, az európai, a mi székelyföldi kultúrkörünkben, egyházi közösségünkben tudjuk, hogy az élet nagy fordulópontjai a születés, a keresztelés, az esküvő, a házasság és a halál. És ezeken a stációkon végig kell menni. Közben oda kell figyelni, hogy ne történhessenek tragédiák, el kell kerülni a szenvedélybetegségeket, segíteni kell azokat, akik már benne vannak. A közösségnek pedig hasznos, vidám és mosolygós tagjaként kell élni – vélekedett.
Meddig tart a felebaráti szeretet?
– Én, Levente, elfogadó vagyok, nyitott vagyok, úgy gondolom, hogy mindenki azt kell megélje, amit a szíve mélyén legbelül érez. Nem jó az, ha ráerőszakolunk bárkire bármit, nagyon sok információ és séma jön velünk szembe, és nagyon jól kell tudni szűrni. Az erdélyi egyházak ebből a szempontból a kisebbségeket kezelik, a roma kisebbséget is próbálják integrálni. Az LMBTQ-kisebbséggel még van mit fejlődni, de szerintem ezt a gondviselés alakítja valamilyen szinten – mondta.
„Németországban már vannak LMBTQ-közösségben élő házastársak, lelkészek. Ez nálunk még nincs. Nem tudom, hogy legyen, vagy ne legyen. Végül is ezeknek az embereknek is meg kell élniük az életüket. Ők is emberek, ők is Isten teremtményei.”
Elmondta, az egyház álláspontja az, hogy a család férfi és nő között köttetik, a Szentírás szerint is. Elsősorban ő is ezt a családmodellt részesíti előnyben, de elismerte: „Ezek az emberek is itt vannak velünk, és ők is szeretetre vágynak.”
– Ellenben az, ami megy a médiában, hogy a média erre ráfókuszál, felerősíti – szerintem arra is oda kell figyelni, és azt kell tudni szűrni – jelentette ki.
Ha már nehéz kérdések
A fókuszcsoportos beszélgetésekben két erős kritikai gondolat fogalmazódott meg több fiatalban is az egyház felé: az egyik, hogy hol marad el a felebaráti szeretet, amikor a homoszexualitásról van szó; a másik, hogy hol marad a felém irányuló szeretet, ha nőként teherbe esem, és minden körülményt figyelmen kívül hagyva az anyaságot várják el tőlem.
– Ez egy nagyon nehéz téma. Az egyház tanítása szerint a fogantatással elkezdődik az élet. És itt vagyunk egy olyan társadalomban, amely öregszik el – kellenek a fiatalok. Ugyanakkor ott van az a kérdés is, hogy mi van, ha egy lányt megerőszakolnak – vannak erre jogszabályok. Romániában az abortusz legális egy bizonyos korig – itt kicsit inkább a jogász beszél belőlem –, a jogszabályokat be kell tartani, de az élet védelme mellett mindenképpen az egyház kiáll – felelte, megjegyezve: ha egy lányhoz bántóan közelednek arról is beszélni kell, jelenteni kell, nem szabad, hogy ez tabu legyen.
Elmondta, el tudja képzelni, hogy egy ilyen kérdés az egyházi ifjúsági közösségekben is tematizálva legyen szakemberek (pszichológus, orvos) bevonásával.
Végső soron viszont meglátása szerint az lenne a legfontosabb, hogy a fiatalok egészséges környezetben nevelkedhessenek, egészségesen tudják megélni a szerelmet és a szexualitást – „ezek csodálatos dolgok, amikkel minket a Jóisten megajándékozott”.
Párban szép?
Elmondta, az evangélikus egyház másként tekint a házasságra, mint például a katolikus. Náluk a házasság nem szentség, ennek ellenére ők is kiállnak mellette. Vallja, hogy dolgozni kell a házasságért, de az sem szégyen, ha néhány év múlva terápiára van szükség, sőt, belátja, néha a válás a járható út: „a Bibliában is benne van, ott is történik, hogy válólevelet adnak be.”
– Egy idős bácsi, amikor volt az esküvőnk, azt mondta, hogy egyszerre ne legyetek idegesek, egyszerre ne legyetek feszültek, stresszesek. Mert ha az egyik nyugodt, akkor lássa, hogy a másikkal baj van, akkor megsimogatja, egy kicsit beszél a lelkével, és máris jobban érzi a másik is magát. Ezt tudom tanácsolni a fiataloknak is: próbáljanak megdolgozni a kapcsolataikért – a minőségi kapcsolatok nagyon fontosak.
Légy normális, mutass jó példát!
Szerinte az a legfontosabb, hogy a fiatal otthon érezze jól magát, sokat kell beszélgetni velük, jelen kell lenni a mindennapjaikban. A szülő is próbáljon „normális lenni”, mert a gyerekek általában másolják a szüleiket.
Ez is érdekelhet:
Máté Emőke
– Kell beszélni a médiáról, a mindennapokról, az egzisztenciáról, a pénzről, a nemiségről. Olyan szempontból jó a mi kis közösségünk – akár a székelyföldi, akár az evangélikus –, hogy kevesen vagyunk, ismerjük egymást, beszélünk a dolgokról. Ugyanakkor a kisebb közösségek konzervatívabbak, nagyvárosban teljesen más a történet. Szoktunk menni Brassóba, Kolozsvárra, akár Budapestre – ott látjuk, hogy más világ van. De beszélni kell a dolgokról, ez az én tanácsom: a fiatalokkal kommunikálni, meghallgatni az érveiket, elmondani a mi érveinket, hogyan látjuk mi, hogyan látják ők – nem kell felkapni a vizet.
És mindig lehet hozni a Bibliából egy jó példát: bár 2000 évvel ezelőtt történt, ami ott történt, de mindig van egy jó példa – mondta.
Az uh.ro azért működik, mert van néhány szabadságszerető ember Erdélyben, akinek fontos a szabad sajtó. Ha te is közéjük tartozol, akkor arra kérünk, legyél az előfizetőnk.
