A mai nap jó híre: új teret kaptak hagyományaink

Átadták a székelyudvarhelyi Hagyományok Házát, mosollyal, lelkesedéssel, tánccal, énekszóval, napsütéssel – milyen kár, hogy nem csak a táncosok és zenészek átéléséről, tehetségéről szólt az ünnepség. Összekenték politikával, megkaptuk a kötelező, választások előtti „iránymutatást”: kinek és miért kell hálásnak lenni, kire kell szavazni és hogyan kell szépen a nemzet része lenni.

De ne kezdjük ilyen borongósan, csak később beszéljünk arról, hogy nagyra becsült politikusaink milyen mondatokkal borzolták a kedélyeinket, előbb nézzük, mit kell tudni a Hagyományok Házáról.

Aki keresné, a Villanytelep utca 9. szám alatt találja meg a jó nagy, sárga épületet. Mint kiderült, 700 ezer euróért vásárolták meg, ezt a magyar kormány fizette ki. Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány a ház tulajdonosa, és az Udvarhely Néptáncműhely adminisztrációjában fog működni. Több intézmény, a már említett Hagyományok Háza, a Néptáncműhely és a Kaszaj Egyesület fogja belakni, számos tevékenységet szerveznek a város lakói számára: táncházak, néptáncoktatás és próbahelyszín, népzeneoktatás, kézműves foglalkozások és népi mesterségek – ide költöznek a Néptáncműhely azon tevékenységei, amelyekre korábban a Művelődési Házban szorítottak helyet.

Milyen volt az átadó? 

A hétköznapi – pénteki, március 13-ai – déli óra ellenére népes társaság gyűlt össze az épület átadására: intézményvezetők, az udvarhelyi kulturális élet képviselői, iskolaigazgatók, politikusok. A polgármester és a szenátor Nacsa Lőrinc államtitkárral egyszerre gurult be az épület udvarára – a dress code-ot egész az autók színéig összeegyeztették, vagy csak a fekete kocsi a politikusmódi.

Gyors puszi-puszi, szervusz, ruhaigazítás, arcmattítás és már vágták is a szalagot: Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Dolhai István főkonzul, Antal Lóránt szenátor, Szakács-Paál István polgármester, Kelemen László, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány elnöke és Orendi István, az Udvarhely Néptáncműhely igazgatója.

– Na, most derül ki, milyen ollókat lehet kapni Udvarhelyen – fogta poénosra az államtitkár, akit hamar meg is nyugtattak: ha nem jó az olló, elővesszük a bicskát.

A szalagvágás után megnyílt az épület világos és tágas beltere, ahol Kallós Zoltán erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő fényképei voltak kiállítva. Idén ünneplik a Kossuth-díjas Kallós születésének 100. évfordulóját. Az épületbe érkezve a karzat alatt berendezett nézőtér és a bejáratnál kikészített pezsgő várta a résztvevőket.

A beszédek között az Udvarhely Néptáncműhely táncosai és a Kaszaj Egyesület népzenei műhelyének diákjai örvendeztettek meg bennünket csodás produkcióval. Olyan átéléssel csinálták, annyira természetesen, amit talán nem is lehet tanítani, erre születni kell. A rivaldafény ma mégsem rajtuk volt.

Orendi István és Szakács–Paál István beszédeiből megtudtuk egészen pontosan, hogyan is jutottak el addig, hogy az épületet megvásárolják. Ha visszaemlékeztek, még tavaly októberben itt járt Gulyás Gergő, Magyarország miniszterelnökséget vezető minisztere.

– Mi akkor egy listával érkeztünk a miniszter úrhoz. Tudtuk azt, hogy egy fél év van gyakorlatilag a választásig. Tudtuk azt, hogy válságos időket élünk, és tudtuk azt, hogy egyáltalán nem könnyű most a helyzet. Voltak benne oktatási projektek, voltak benne sporttal kapcsolatos projektek, voltak benne kulturális projektek, minden olyan, ami fontos Székelyudvarhely számára. (...) Miniszter úr elvitte, és nem telt el egy hónap, amikor már az államtitkártól kaptuk a telefont, hogy zöld utat kapott az egyik projekt – idézte fel a polgármester. 

A teljes listát, amire finanszírozást, segítséget kértek a magyar államtól, nem hozták nyilvánosságra azóta sem, de jó idő van, a kedvünk is remek, úgyhogy elhisszük, hogy ez is a része volt, és épp ezt az egyet hagyták jóvá.

Az épületet magát már 2022-ben kinézte Orendi, úgy látta, épp megfelelő lenne a céljaik számára, de nem volt rá keret, már el is engedte lélekben, mire a polgármester jelezte: lett pénz az elképzelésre.

Orendi elmondta, nagy lesz a programválaszték, már az egész kicsi gyerekekkel – például mondókázókon keresztül – kezdődően mindenki találhat valamit, ami érdekli. Az igazgató reméli, hogy sokak kedvelt helye, a közösségi élet központja lesz ez a ház, „hálás vagyok” – fogalmazott.

No Fidesz, no party.

Na, de a kultúra sajnos most csak körítés volt egyeseknek, akik „jó szokásukhoz” híven hamar „hazataláltak”, rátértek a közelgő magyarországi választásokra. A beszédek jelentős része nem az épületről, hanem a „16 éves sikertörténet” megvédéséről és a „kutya kötelességünkről” szólt.

Nacsa szerint például aki rosszul dönt áprilisban, az mindent kockára tesz, amit ez a ház képvisel. Fordítjuk: no Fidesz, no party.

S persze, hogy elhangzott Antal Lóránt szenátor részéről, hogy „kutya kötelességünk” hálát adni az elmúlt másfél évtizedért, mert végre „látnak és meghallgatnak” minket. Úgy tűnik, hogy a Hagyományok Háza nemcsak a múlt megőrzésére, hanem a szavazatok begyűjtésére is alkalmas helyszín. Ja, s még egy jó tanács a szenátortól: „járt utat a járatlanra soha ne cseréljünk”. Persze, ez a népi bölcsesség ezúttal nem az erdőjárásról, hanem a politikai stabilitás (vagy stagnálás?) fenntartásáról szólt. Egy szó, mint száz, itt is kiderült: aki nem a most regnáló kormányra szavaz, téves úton jár, nem ismeri a történelmet, rosszat akar a nemzetnek, s sodródik az értéktelenséggel, stb.

Miután végeztek az értékeinkről s hagyományainkról szóló beszédükkel, egy állófogadással – s Antal Lóránt szenátor egy bőrszivarral – tették fel a koronát az ünnepélyes avatásra. Most épp úgy jött össze, hogy a Dohányozni tilos tábla mellett.

Hajrá, Székelyudvarhely! Hajrá, magyarok!