A magyarabbik válogatott jutott ki az EB-re

Egy magyar-román párharc mindig érzelmektől túlfűtött, így a futsal Európa-bajnoki pótselejtező is pikáns összecsapást ígért.

Főleg a leginkább érintett játékosoknak: Vatamaniuc-Bartha Dávid Udvarhelyen született, de Szombathelyen vált profi futsalossá és ott kapta első meghívóit is a magyar válogatottba.

Jelenleg Nyíregyházán játszik, ahol csapattársa az a Hadnagy István, aki tavaly még udvarhelyi színekben ontotta a gólokat, de korábban Kecskeméten is légióskodott.

Ugyancsak a romániai válogatottban szerepel a VSK játékosa, Miklós Tamás is, aki korábban néhányszor játszott már magyar címeres mezben is, de nem hivatalos találkozón, így ölthette magára a román trikolórt.

Felvezetőként sokszor szóba került a tíz évvel ezelőtti párharc, amikor ugyancsak a debreceni Főnixben egy utolsó másodperces Dróth Zoltán fejessel ütötték el a magyarok az éppen Jakab Zoltán által irányított romániai válogatottat a belgrádi EB-től. A magyarországi Sportrádió is épp ezzel a két Zoltánnal emlékezett vissza rá és vezette fel a múlt csütörtöki debreceni meccset.

Két udvarhelyi szemszögéből...

Én már a július harmadikai sorsolás után eldöntöttem, hogy két játékos szemszögéből figyelem majd ezt a párharcot. Meg is kérdeztem az újdonsült nyíregyházi csapattársakat – Dávidot és Hadnagy Istit –, mi a véleményük. Hadnagy nem rejtette véka alá, hogy nem örült neki, Vatamaniuc-Bartha pedig úgy vélte, mindegy lett volna, kit húznak ellenfélnek, a pótselejtezőben már nincs könnyű dolguk. Mi több, 50-50 százalék esély szinte mindenki ellen lenne a magyaroknak is, mondta.

Mielőtt válogatottjaik edzőtáborába vonultak volna a selejtező előtt, mindkét nyíregyi játékosunk kitűnően meccselt a magyar bajnokin, így érthető, hogy önbizalommal telve búcsúztak el egymástól. Kérdéseinkre is bizakodóan válaszoltak, Isti egy minimális különbségű vereség gondolatával vezetett Nagyváradig, Dave pedig inkább azt remélte, hogy elegendő mennyiségű játékpercet kap a bizonyításra.

A debreceni Főnix Aréna nem lett teltházas, de így is remek hangulatot biztosított a mérkőzés szintjéhez – csak a szurkolók cigányozása rondított a képbe, aminek majd a magyar játékosok ihatták meg a levét a visszavágón –, a tét viszont rányomta bélyegét a játék színvonalára. A vendégek Toniță – Miklós, Gavrilă, Kanyó, Hadnagy kezdősora nagyon ismerős lehetett az udvarhelyi futsalkedvelők számára, a magyaroknál viszont abból főzött Sergio Mullor, ami maradt a kamrában.

Miután Rutai és Szalmás besárgult az utolsó selejtező meccsen, és Dróth érthetetlenül nem kapott meghívót az utóbbi időben. Mi továbbra is hiányoltuk a székelyudvarhelyi Bíró Attilát, aki azóta maradt ki a keretből, hogy a spanyol kapitány fiatalítást hirdetett meg és honosíttatta az Attikával szinte ugyanannyi idős Rafinhát….

Fegyelmezetten kezdtek a csapatok, leginkább a biztonságra törekedtek és távoli lövésekkel próbálkoztak. Pál bombája a kapufán csattant, de ennél több érdemleges nem is történhetett szünetig. Vatamaniuc-Bartha nem kapott helyet az első két sorban, végül a félidő derekán túl lépett pályára, mintegy hét perc jutott neki.

Szünetben már arról beszéltünk, hogy egyetlen hiba döntheti el a mérkőzést, de Nostradamus nem rokonunk, így a játékosok gyorsan meg is cáfoltak. Előbb Rafinha bombázott a kapuba, de Crișan hamar egyenlített egy megpattant lövéssel. Rábl Jani Trent-szerűen végzett el egy oldalberúgást és a kényszerből behívott center, Büki odaért a hosszúra: 2-1.

A szünetig nem játszó, de utána kitűnően beszálló Szabó Lali már a második gólban vállalt szerepet, Hadházi labdaszerzése után vele háromszögelt, Miklósék beleszóltak volna, de addig ügyetlenkedtek a gólvonalnál, amíg Hadházi bekotorta a harmadik magyar gólt.

Robbant a csarnok, Kacsó Endre, a románok szövetségi kapitánya egyből kihasználta utolsó időkérési lehetőségét és lehozta kapusát. Lehetne vitatkozni, hogy Rafinha taktikai fegyelmezetlensége vagy Hadnagy klasszis sarkazása eredményezte, hogy Gavrilă szépíthetett, így amiért utazott a vendégcsapat, azt elérte: Magyarország – Románia 3-2.

A mérkőzés után mindkét főszereplőnket családjuk körében találtuk a pálya szélén, mondanom sem kell, hogy Isti volt a boldogabb, azzal fogadott, hogy „én megmondtam”. Dave még mindig nem értette, csapattársa miért kellett annyira kilépjen az utolsó gólnál, de bízott benne, hogy nem kapnak ki Olténiában – ahol még nem is járt.

Jöhetett a visszavágó.

Kedden már mindkét válogatott megérkezett Craiovába. Dave nem volt elragadtatva a látványtól és még azt sem tudta, másnap benne lesz-e a meccskeretben, Isti pedig továbbra is magabiztos volt, de még cukkoltam, hogy ha januárban busszal nem viszik őket Ljubljanába, én szívesen lefuvarozom a magyarok meccseire.

Annyi változott, hogy az eltiltását letöltő Rutai be-, Vatamaniuc-Bartha pedig kikerült a magyar meccskeretből, a hazaiaknál pedig Iszlai is felkerült a meccs jegyzőkönyvébe.

Ahogy az várható volt, a meccs kezdetén a magyar játékosokra zúdult az a harag, amit már múlt héten jósoltunk, de öt és fél perc elteltével kiderült, hogy a hazai szurkolóknak mindegy, ki az ellenfél, berontottak a pályára. Inkább a rendfenntartókkal volt bajuk. A mintegy félórás szektorürítés és szellőztetés után folytatódhatott az összecsapás a pályán is, immár egy-nulláról.

Mert az intermezzo előtt hiába lövöldözött Rutai, Suscsák a felezővonalnál rátekeredett a labdára, a hazai kontrából pedig Hadnagy lekészítette a második hullámban érkező Nastainak, aki zseniálisan fordult le védőjéről és csorgatta be az alsóba.

Viszont Kacsó Endre legénységét jobban megzavarhatta a nemkívánatos közjáték, mert a magyarok egyenlítettek egy gyönyörűen végig vitt akcióból, és továbbra is veszélyesebben támadtak, ki is gyűlt Miklósék öt szabálytalansága. A román válogatott kapusa rutinosan megzavarta Rutait, váltott a magyar, így el is hibázta a kisbüntetőt. Nem úgy a túloldalon Araujo, aki magabiztosan belőtte, 2-1 szünetben.

A párharc utolsó játékrészében sokkal óvatosabban játszottak megint a felek, Mullor kapitány ugyanazt húzta elő megint, Bencsik személyében egy teljesen friss játékost dobott be, de ezúttal nem ő volt a tromf. Toniță mindent védett, Alasztics leginkább fölé lőtt félpályáról, aztán végül hátul tette a dolgát, egy támadásnál háromszor is a bravúrjaira volt szükség. Végül az utolsóelőtti percben egy nagy lövés után csak kipattant Toniță-ról, Rábl megint kiszolgálta Bükit, aki higgadtan lőtt a hálóba: 2-2.

Másodedzőként Mánya benyújtotta a T-betűt, Kacsó Iszlaira adta a megkülönböztető mezt, de a magyarok ezúttal nem hibáztak, lepergett a maradék százöt másodperc.

A szűnni akaró fütty közepette magyar örömtánc következett Olténia fővárosában. A 2016-os belgrádi EB óta nem sikerült a magyar válogatottnak egyetlen világversenyre sem kvalifikálnia, a romániai válogatott még korábban, 2012-ben mérettetett meg utoljára Európa-bajnokságon.

A lefújás után nem sokkal Hadnagy István kérdésünkre csalódottan válaszolt:

Nagyszerű hangulatban kezdődött a meccs, jól indítottuk a játékunkat, meg is volt a vezetés, sajnos a nézők szégyenletes viselkedése is befolyásolhatta a további játékunkat. Mégis a végén dőlt el csak, egy kipattanót tudtak bepofozni, ami nekik egy továbbjutást erő döntetlennel ért fel. Gratulálok nekik és sok sikert kivánok az EB-n!

Vatamaniuc-Bartha Dávidot sokkal később tudtuk elérni csak:

Tudtuk, hogy mi vár ránk, hiszen két olyan nemzet találkozott egymással, amelynek nagy múltja van, nem csak a sportágunkat tekintve! Nem kezdtük megilletődve a mérkőzést, mégis hátrányba kerültünk viszonylag korán, aztán történt, ami történt…  Mi kellően a helyén kezeltük a szituációt és igyekeztek a srácok minden fajta atrocitást kizárni, ami történt ebben az időszakban.  A mérkőzés a továbbiakban is ugyanolyan parázs maradt, mint ahogy kezdődött, rengeteg helyzetünk volt, koncentráltan védekeztünk és a végén én úgy gondolom, az a sok munka, amit évekig a játékosok és a stáb beletett ebbe az egészbe, az kifizetődött! Boldog vagyok, hogy a csapat tagja lehetek és izgatottan várom az előttünk álló időszakot!

Főszereplőink hétfő este már vállvetve fognak küzdeni a magyar élvonalban, az Aramis elleni meccsen, mi pedig remélhetően január végén a futsal Európa bajnokság szlovéniai helyszínéről, Ljubljanából fogunk helyzetjelentést adni, a magyar válogatott EB-szerepléséről is.