A design Sepsiszentgyörgy felől

Így foglalható össze röviden, amit kollégáim, mind Sepsi Design Week-veteránok, elmondtak róla.

Miért nem kellene léteznie?

Részben a design-semleges, szentgyörgyi couleur locale miatt. Mintha a város alábbhagyott volna az ambíciójában, igényeiben. 

A Petőfi-szobor körüli, mindmáig nem feloldott, kínos jelenetsorozat arról szól, hogy valami, ami amúgy elég banális, és percenként megoldják a világban, itt mégsem talál kedvező végkifejletet. 

A formakultúra egy gondolkodásmód, egy sajátos matematika: ebben benne van a felhasználó, a tervező, a megrendelő és az értékszemlélet valamiféle harmóniája vagy strukturált feszültsége. Vannak kulturális közegek, ahol ez a kombináció könnyen kattan össze, van, ahol nem.

A másik vonatkozás talán ugyanez, csak éppen számokban. A székely megyék Románia szegény megyéi közé tartoznak. Ez közösségünk legnagyobb politikai tabuja. Hatalmas indulatokat vált ki egy Petőfi-szobor sziluettje, de a politikusok immunitást élveznek a szegénységgel kapcsolatos témákban. Pedig ha a romániai átlag nettó kereset 5.400 lej körül van, a székely megyékben ez 4.200 körüli.

Ha a környező megyéket nézzük, akkor mindenhol magasabb az átlagkereset: Bákó 4.400, Maros 4.600, Brassó 5.200, Szeben 5.300.

A design szolgáltatások iránti igény pedig ott terem, ahol van rá pénz. És az Romániában nem elsősorban Székelyföldön. 

Mégis, Csíkszereda is, Sepsiszentgyörgy is megbízhatóan hozza a maga Design Week-jét, és ez egy igazán remek dolog. Ráadásul ezek a rendezvények nem másolják egymást, nagyon különböznek a formátumaik. 

Csíkban ott a Csíki Székely Múzeum mint professzionális szervező, aki a részletekre szinte kényszeresen odafigyelő, nemzetközi reputációval rendelkező kurátorral dolgozik, és erősen, proaktívan részt vesz benne a városvezetés is. Korodi Attila és csapata láthatóan élvezik a design eseményt. A szentgyörgyiek rendezvénye civil indíttatásból, romantikus szakmai dacból jön létre.

Az idei csíki kiállítás számomra arról szólt, hogy a design tele van ambícióval, komplexitással, és az élet nagy, nem komfortos kérdéseire is reflektálhat akár. 

A sepsiszentgyörgyi más. A sepsiszentgyörgyi olyan anyagokat is befogadott, amelyeket a csíki nem. Ezért többet mesélt a design szürke hétköznapjairól, a tanulási folyamatról, a piacról és a szakma állapotáról, vagyis a galérián kívüli valóságról. A csíki egy design projekt maga, a szentgyörgyi a design jelenség karnális realitását mutatja meg, és pont ezért izgalmas, tanulságos.

Lebeszélnéd-e a gyermekedet arról, hogy székelyföldi designer legyen? Így elsőre azt mondanám, hogy igen. Kis pénz, kis igény, kis közeg, kis design, kis elégtétel. Aztán bevillan például az Esztány, annak is pár kiállított fotója a Sportlux-kollekcióból. A kollekció táskái viszont nem voltak kiállítva, sajnos. 

Talán azért, mert Szentgyörgy városhatáránál nem engedte be a tárgyakat a nemzeti ízlés inkvizíciójának komment­szekciója – ki tudja. Ám valószínűbb, hogy amiket a képeken láttunk, prototípusok, és nagyon vigyáznak rájuk.

Nem tudok sokat az Esztány brandről, de úgy sejtem, erős modellértékű egyrészt az, hogy a tervező előbb lokális kulturális jelenséggé válik, aztán továbblép, és van bátorsága előállítani egy több kategóriával szofisztikáltabb, erősen nemzetközibb, némi luxusallűrt hozó új vonallal. 

Persze egy luxusbrand nem nevezi el a kollekcióját Sportluxnak, de egy emergens brand miért is ne tenné. Röviden: ha jó modelleket keresünk, és az egy lokálisra alapozott, de nemzetközileg is érthető, a legmagasabbra célzó designer-életút, akkor például az Esztány érvényes modell lehet.

Az arculat- és reklámtervezés területe viszont már egészen más. Székelyföldön kevés az értő, szakmai szempontok iránt nyitott, fizetőképes ügyfél. A piacon pedig nem kevés az olyan játékos, akinek nincs szakképesítése, a social media trendek felől jön az iparba, hobbi-autodidakta, és hajlandó nagyon kevés pénzért is dolgozni. 

A profik számára az egyik túlélési stratégia az lehet, hogy Székelyföldön dolgozol, de kevésbé a helyi ügyfeleknek. Van, aki így csinálja. Vagy helyi ügyfeleknek dolgozol, de eredendően kevesebb erőforrással és kevésbé szakosodott csapattal, mint a nagyvárosokban működő, a székely piacon veled is versenyző, akár nemzetközi tapasztalatú műhelyek.

Hogy Székelyföldön normálisan megélj, 

helyi ügyfelek számára készített arculati és reklámmunkákból, nem elég jónak lenni. Nagyon jónak kell lenni. Igen speciálisan kell jónak lenni. És nagyon megértőnek is. Acélidegekkel. És nem árt a szerencse sem. És hogy ne kerülj politikailag feketelistára.

Nem könnyű. Mégis úgy gondolom, hogy a design, legyen az tárgy- vagy brandidentitás-design, egyre fontosabb lesz. Egyrészt azért, mert versenyelőnyt nyújt, és nemcsak esztétikai, hanem üzenethordozói értelemben is. Vagyis az eredmény nemcsak szép, de jót is mond. És abban a vizuális kondérban, amit a social media összekatyvaszt, igen hasznos lehet az, ha valami nemcsak üvölt, hanem beszédhangja is van.

De mi történt a Sepsi Design Weeken?

A nagy közönség számára a legfontosabb esemény az egykori cigarettagyár épületében tartott kiállítás. Különleges tér, különleges lehetőségekkel.

Személyes best of következik:

01 / Belső dekor

A Wave csapat (Varga Ildikó és Melegh Benjámin) akusztikai- és fénypanelje a Wave a fény és anyag találkozásából született lebegő hatású design objektum. 

A koncepció alapját egy véletlenül felfedezett, gyéren szőtt textil adta, amely fény hatására különleges, fémes csillogást kelt. A textilt ipari keményítővel hullámfelületre formálták, így jött létre a mágnesekkel rögzíthető, cserélhető külső burok. 

A panel 600x600 mm-es egységekből épül, amelyek sorolhatóak, de önállóan is látványosak. A hangelnyelő textil és a hullámos felület együttesen kiváló akusztikai teljesítményt biztosítanak, míg a beépített led szalag és matt plexi finom, homogén fényt eredményez. A formatervezés és fotó hátterű alkotók közti együttműködés új perspektívákat nyitott, és jelenleg a LumoConcepttel közösen dolgoznak a gyártható prototípus továbbfejlesztésén.

02 / Logó design

Ugyan oktatója vagyok a Partiumi Keresztény Szabadegyetemnek, a munkák javát ismerem, mégis meglepett ez a logó fal. A munkák az oktatás folyamán készültek, és amolyan hard skill gyakorlatok. Az irányítótanár Kolcsár Zsolt.

03 / Arculat

Porcsalmi Balázs csapata azon 4–5 romániai magyar műhely egyike, amely nemzetközi díjakat is el tud hozni. A We Bring Fire to Ice szép, kerek koncepció: sárkány/tűz + hoki/jég × energikus, nagyon racionálisan, a sportarculati trendek szerint kalibrált, de szerethető arculati csomag.

Amikor az ember ilyet lát, az első gondolata: milyen jó, hogy a megrendelő hagyta a kollégákat dolgozni. Üzenet, történetmesélés, kivitelezés – szépen egyben van. Well done!

04 / Közönségkedvenc

A Let There Be Light egy Biblia-inspirálta, komplex, szerepjátékos társasjáték. Szemlélete nem hittérítő, hanem mitologikus. Ez egy diplomamunka: Imreh Aliz, Kincses Ágnes és Dóczi Antónia közös fejlesztése. Erős atmoszférájú, részletgazdag munka, külön standot is elbírt volna. Talán egyszer majd kereskedelmi forgalomba is kerül.

Befektetők welcome.