> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Visky András: A valóság lett a legkevésbé hihető számunkra
- URL: https://www.uh.ro/visky-andras-a-valosag-lett-a-legkevesbe-hiheto-szamunkra/
- Published: 2021-09-23T10:26:28.000Z
- Updated: 2025-04-01T15:10:55.000Z
- Description: A politikumnak vannak számunkra szabadságjavaslatai, ezeknek azonban nincs semmi közük a szabadsághoz.
- Author: Ambrus Bernadett
- Tags: Kultúra, 12. dráMA fesztivál, dramaturg, író, színház, T.E.A., Visky András, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:38

Műveit a felgyűjtött érzetekből, ahogy ő állítja, „testből” írja, és ha éppen egy regényen dolgozik, rendszerint az emeleten elzárkózva lehet megtalálni. Ilyenkor éli meg **Visky András** – megfogalmazása szerint – „a hisztériás, keveset kommunikáló ember időszakát”, és ez idő alatt olyan művei születnek, mint a *Ki innen*, vagy a tavaly megjelent, *Mire való a színház?*, mely köteteket most, a 12\. dráMA fesztivál első T.E.A. beszélgetésére is elhozott.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/visky-andras-2021-09-21-apor-07.jpg)

###### **Fotók: Szabó Apor**

Drámaíró, rendező, dramaturg, költő, művészeti aligazgató, tanár és szakíró – konferálja fel a T.E.A. első meghívott vendégét **Dálnoky Réka**, a társulat művészeti vezetője. Noha rendezett már néhány színházi előadást, **Visky András** mégis túlzásnak érzi, ha valaki rendezőként emlegeti őt: „ha a könyvespolcom rendezgetésére gondolok, akkor igen, rendező vagyok”, tréfál, majd hozzáteszi, nem tudná belső hierarchia szerint elrendezni azt, amit csinál:

– Én a létezés-szakmában vagyok érdekelt. Ezek nem annyira különálló, mint inkább egymással mély dialógust folytató foglalkozások, amelyekben a szellemi létünk különböző anyagai jelennek meg – fogalmaz, majd az egyetemet és a színházat emeli ki.

– Azért tanítok, mert nem szeretnék észrevétlenül bezárkózni a saját nyelvembe. A tanítást egy közösségi beszélgetésként fogom fel, semmint akként, hogy *„ezeket a tanulatlan szerzeteket fel kell emelni a tudás valamilyen fokára.”* Ez a legmagasabb fok: a közös beszélgetés, a közösség megélése.

# **Na, de *Mire való a színház?***

„*A színházban mi nem a szöveget értjük* – és ezt sokszor mantrázom a hallgatóimnak, *hanem a színészt*. A színház a legjobb hely arra, hogy megfigyeljük, hogy egy anyag egy bizonyos térben milyen gondolatokat tud megszülni” – jelenti ki Visky András, aki sosem íróként, hanem nézőként ül be egy előadásra, és az tölti el örömmel, ha közben megfeledkezhet a szövegről, és a színpadra vitt sorsnak a tépelődéseit, örömeit élheti át.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/visky-andras-2021-09-21-apor-14-1.jpg)

– Egy drámát mindannyian rendezőként olvasunk, hiszen megjelenik előttünk a színházi tér: halljuk, hogyan beszélnek a karakterek, látjuk a világot működni, mozogni. Az olvasás maga a színre vitel, és meggyőződésem az, hogy egy színházi esztétikát javasol az író, mondja Visky. A *Mire való a színház?* című munkájában az foglalkoztatja, hogyan fordul át a színház többezeréves története, holott – mint fogalmaz –, „az mindig is istenek színe előtt lejátszódó közösségi játék volt.”

– Van egy rendkívül jelentős váltás a színháztörténetben. Én azt látom, hogy a színház most **valóságrekonstrukciókat javasol, mert a valóság lett a legkevésbé hihető a számunkra.** Valóságérzékelésünk megroggyant és ebben szerepet játszik a médiakor: nagyon sokféle identitással bírunk, és identitásunk nagyon erősen a politikum tárgyává vált – mondja, majd hozzáteszi: azokat a napokat éljük, amikor a politikumnak hozzánk illő szabadságjavaslatai vannak, amiknek azonban nincs semmi közük a szabadsághoz.

Ezzel a gondolatmenettel zárul *Mire való a színház?*, na meg egy Pseudo-Augustinus-dialógussal a színházi siker természetének vizsgálatáról. Merthogy jótékony és gonosz siker is létezik, könyvében többek közt ezeket a terminusokat fejtegeti.

**– Mi egy díjfetisizmusban élünk** – jelenti ki Visky András, reflektálva az ókeresztény íróra. – Holott a díj éppen azt bizonyítja, hogy nem történt jelentős dolog, és hogy a színészek elvesztették annak a lehetőségét, hogy valóságos dolgokra törekedjenek a színpadon, idézi a késő antikvitás legnagyobb hatású gondolkodóját. Ezért van az, hogy az énekesek nem tudnak énekelni, mondja, mert sikerre törekszenek. **A siker az egyetlen dolog, ami a létünket igazolja és egyben teljes félreértése a létezésünknek** – magyarázza a szerző.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/visky-andras-2021-09-21-apor-06.jpg)

# **De akkor mi teheti teljessé identitásunkat?**

– Felszabadító érzés személyes élményeket megírni – vallja az író, aki jelenleg is egy személyes tapasztalatokon alapuló regényen dolgozik. Úgy látja, a saját történet elmondása egy emberi feladat, ami teljessé teszi az identitásunkat. *Ehhez pedig nem kell írónak lenni*, mint mondja, hiszen olvasóként is szembesülhetünk saját történetünkkel.

– **Az emlékezet nem csupán konstrukció**, az események élettényekké válnak, amiket nem szabad megkérdőjelezni, hiszen **megmutatják az emberi létezésnek a nagyon nagy komplexitását, ennek a felfedezése pedig mindig felszabadító –** mondja a hallgatóságnak Visky. 

Készülő regényében azt a családi élményt próbálja megírni, amiről édesanyja sosem mesélt: a nyolc hónapot, amit a Lăţeşti nevű lágerfaluban töltöttek nem sokkal azután, hogy édesapját börtönbüntetésre ítélték. Erről a családi történetről és az ehhez való viszonyáról [Az ellenség gyermekei](https://www.youtube.com/watch?v=g5s9C39uhzw&ref=uh.ro) című sorozatban is beszél az *On the Spot* stábjának.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/visky-andras-2021-09-21-apor-16.jpg)

– Elkezdtem olvasni a román titkosszolgálati iratokat, elutaztam, hogy megpróbáljam felépíteni a helyszínt a tudatomban. Meg akarok érteni tulajdonképpen sorsokat, olyan emberekét, akik egy lágerben laktak velünk. Ez egy olyan láger volt, ahol, ha az ember a foglyok közé ment, hol franciát, hol németet, hol orosz nyelvet hallott, az elmúlt rendszer magas rangú figuráit.

Tulajdonképpen valamit ki szeretnék deríteni és már nagyon közel járok hozzá – osztja meg velünk, majd hozzáteszi: én mindenkinek azt mondom, aki megkeres azzal, hogy ő *írni akar*, hogy: írjon! *Nem írónak kell lenni, hanem ki kell fejezni önmagunkat*, de a gyakorlat is borzasztóan fontos: **a leíráskor olyan, mintha zongoráznánk**. A mondatok egyre nagyobb súllyal fognak bírni számunkra, és majd azt a kérdést tesszük fel, hogy „ez mit jelent? Jelent még valakinek valamit ez a mondat?”