> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Valóban terápiára szorul Udvarhely turizmusa? Pszichológust kérdeztünk.
- URL: https://www.uh.ro/valoban-terapiara-szorul-udvarhely-turizmusa-pszichologust-kerdeztunk/
- Published: 2026-10-02T09:19:21.000Z
- Updated: 2026-10-02T09:25:16.000Z
- Description: A természet, a gasztronómia és néhány eldugott városi kincs is elég lehet ahhoz, hogy Udvarhely ne csak egy éjszakára szóló megálló legyen?
- Author: Máté Emőke
- Tags: (Túl)élő, Életmód, #sticky

Vannak olyan tájaink, amelyekért egyáltalán nem kell Oroszországig utazni. Képesek lennénk arra, amit a japánok vagy a baszkok kitaláltak, de akár az Azori-szigetek példáját is követhetnénk. Kicsiben kínálhatnánk azt, amit Svájc vagy Lengyelország – minden lehetőségünk adott, a kérdés csak az: tudunk-e élni vele?

Újabb városnéző túrára indultunk, ezúttal **Dimény-Varga Tünde** pszichológust, integratív gyermek-pszichoterapeutát és gasztrobloggert kísértük el. 

***Ez is érdekelhet:***

[Két gombóc fagyi és egy rakás turkáló. Ennyi lenne Székelyudvarhely?Mit lát a városból az, aki ma polgármesterként próbálja alakítani a jövőjét? Most Szakács–Paál István mutatta be nekünk Udvarhelyt.![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/icon/uh-logo-2-3321c972-b09f-4689-be2a-45a42e7bcd2c.png)Udvarhelyi HírportálMáté Emőke![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/thumbnail/szakacsp--38-of-38--2f083d60-8ba5-4af9-a8bc-8515dd4ca4fe.jpg)](https://www.uh.ro/ket-gomboc-fagyi-es-egy-rakas-turkalo-tenyleg-ennyi-lenne-szekelyudvarhely/)

Eddig Tünde végezte el a legalaposabban a „házi feladatot” a helyszínek kiválasztásakor: felkerestünk egy udvarhelyszéki és egy udvarhelyi látványosságot, valamint egy olyan helyet, amely személyesen is sokat jelent neki. Egy gasztrobloggerhez méltóan, az ízek kapták a főszerepet.

## Bennszülött érzés a székely tajgán 

Péntek délután vesszük fel Tündét a tömbháza környékén. Utunk számomra teljesen ismeretlen terepre vezet. 

Bár a többiek már jártak ott, rajtuk is látom az izgatott várakozást. A tájban gyönyörködve megállapítjuk: maga az út Fenyőkút felé – különösen Korond után – önmagában is látványosság. Az erdők már most pompásak, de pár hét múlva, a levelek sárgulásával még lenyűgözőbbek lesznek.

Fenyőkút varázslatos kis település; először az embernek olyan érzése támad, mintha nem is Romániában járna – aztán attól a csupa három embertől, akivel útközben szembemegyünk, azért otthonosan érezzük magunkat, mert jó székelyhez méltóan ezer idegennek is határozott fejbiccentéssel köszönnek.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/10/dvt--38-of-62-.jpg)

Tündének eszébe jut, hogy van egy mulatságos és egyben különös története az úticélunkról, jókedvünk végig kitart miatta:

> *„Kicsik voltak még a gyerekeink, talán először vagy másodszor jártunk itt, és azt terveztük, hogy szalonnát sütünk velük – ami tömbházas gyerekeknek különösen nagy élmény. Elő is készültünk, elkezdtük a sütést, amikor megérkezett egy autó, amiből mindenféle üvegeket, lekvárokat, szörpöket pakoltak ki. Nem sokkal később befutott egy mikrobusz is tele izraeli turisztikai szakemberekkel. Amikor megláttak minket, azonnal előkapták a fényképezőgépeket és kattogtatni kezdtek. Megkérdezték, hogy szabad-e, de akkor éltem át életemben először azt a *‘bennszülött’* érzést: milyen az, amikor te vagy a furcsaság a külföldiek számára, mert valami teljesen mást látnak, mint ami a saját világukban megszokott”* – meséli nevetve.

Amikor megérkezünk a Fenyőkúti tőzegláphoz, magam is picit bennszülöttnek érzem magam a medveveszélyre figyelmeztető tábla láttán. Elgondolkodom, mennyire természetes már ez nekünk – vajon Afrikában az oroszlánokkal is így vannak az emberek? 

## Ahol megállt az idő: a talpunk alatti évezredek 

Az út egészen a tőzegláp bejáratáig jól járható autóval. Tünde megmutatja a hírhedt szalonnasütő helyet, majd elindulunk a tanösvényen. A környezet, a mini-tajga világa annyira szokatlan és izgalmas, mintha egy teljesen más dimenzióba csöppennénk.

Séta közben felmerül a kérdés: mibe kerülne kicserélni a tanösvény korhadt, törött deszkáit? Sokat elvesz az élményből, hogy folyamatosan a lábunk alá kell figyelni. Pedig – ahogy Tünde rámutat – **a sétány eredetileg akadálymentes övezet**, ha karban van tartva, kerekesszékkel is bejárható lenne. A bejáratnál biciklitároló áll, és a fabudi is meglepően akadálymentesített rámpával és tágas belsővel bír. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/10/dvt--43-of-62-.jpg)

Elmosolyodunk: a felszereltség ezen a téren előrébb jár itt, mint Székelyudvarhely belvárosában.

> *– Szeretem ezt a helyet, mert mindig az az érzésem, mintha évezredeket utaznék vissza az időben. Ez egy ősi maradványvilág, egy igazi tajga. Nem kell Oroszországig mennünk, itt van a lábunk alatt a vastag tőzegréteg, ami ezt a különleges növény- és állatvilágot élteti. A fenyők a talaj sajátosságai miatt nem tudnak magasra nőni, bonszáj méretűek maradnak* – magyarázza Tünde.

Megtudjuk tőle, hogy honos itt egy húsevő növény, a kereklevelű harmatfű, valamint egy apró virágú, különleges rozmaringfajta is. Kis szerencsével foltos szalamandrával vagy elevenszülő gyíkkal is találkozhat az ember.

*„Kicsit olyan, mintha egy szigetre érkeznénk. Bármikor jövünk, szinte sosincs senki: csend van, jó a levegő, lehet üldögélni és relaxálni”* – teszi hozzá Tünde, aki néha könyvet is hoz magával a napsütéses délutánokon.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/10/dvt--61-of-62-.jpg)

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/10/dvt--62-of-62-.jpg)

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/10/dvt--54-of-62-.jpg)

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/10/dvt--45-of-62-.jpg)

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/10/dvt--46-of-62-.jpg)

Szerinte a tőzegláp teljesen eltér Székelyföld más részeitől, ezért is lenne érdemes jobban beemelni a köztudatba. A tanösvény információs táblái oktatási anyagot is nyújtanak, a Zöld Hét keretében akár iskolai csoportokat is ki lehetne hozni ide. Ez az érintetlen természet az a környezet – a fenyőkkel, az áfonyával, a borókával és a madárcsicsergéssel –, amit a leginkább hiányolna, ha valaha el kellene költöznie innen. Ez jelenti számára az otthon érzését.

Azt is kéri a jövő generációitól, hogy a természettel kapcsolatban találják meg azt a bizonyos kényes egyensúlyt:

0:00 

/0:27 

1× 

Visszaúton az autóhoz menet áfonyatípusokat és gombákat számlálunk, és rácsodálkozunk a moha ezer színére. Medvenyomokat keresünk, de a tőzegláp ruganyos, paplanszerű talaján semmi sem hagy nyomot. Fütyülünk, hangoskodunk, fülelünk. Hunor előresiet telefonálni; azzal viccelődünk, vajon megeszi-e a medve, mert ha igen, lőttek a hazautunknak. Szerencsére épségben találjuk a sofőrünket, így visszaindulhatunk Udvarhely felé. 

## Gasztronómia, erdőfürdő és a baszk példa 

Az úton a térség turisztikai lehetőségeiről beszélgetünk. Elég sok fantáziát lát a térségben, különösen a gasztroturizmus, a családi kikapcsolódás és a lelki egészséget támogató turizmus terén.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/10/dvt--36-of-62-.jpg)

*– Itt vannak ezek a csodálatos erdeink. Mindig irigyeltem a japánoktól, hogy kitalálták az erdőfürdőzést (shinrin-yoku) – azt a mindfulness-szerű élményt, amikor az ember kivonul a természetbe és egyszerűen elmerül benne. Kár, hogy ezt nem mi találtuk ki, pedig minden adott lenne hozzá. Ez a vidék tökéletes lehetne az elcsendesedésre és a feltöltődésre* – vélekedik Tünde.

Szerinte amiért az emberek Izlandra vagy Svájcba utaznak – az érintetlen természet élménye –, az nálunk is karnyújtásnyira van. Annyira természetesnek vesszük, hogy észre sem vesszük az értékét: elég 10 kilométert kimenni a városból, és olyan a levegő, hogy harapni lehet, az erdő pedig teli van gombával. Egyre több embernek fontos a természet ismerete és a gyógynövénygyűjtés; erre a tudásra nagyban is lehetne építeni. A tőzeglápot is lehetne babakocsi- és kerekesszék-barát különlegességként hirdetni, ha a struktúrája megfelelő lenne.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/10/dvt--42-of-62-.jpg)

> *„Életem nagyobbik részét már Udvarhelyen éltem le, sokat gyalogló emberként rengeteget jelent, hogy séta közben felnézhetek a körülöttünk magasodó dombokra, vagy látom a kertekben megújuló növényvilágot”* – vallja.

A legnagyobb kitörési pontot mégis a gasztronómiában látja. „Ez valahogy például sikerült Baszkföldnek. A világ ínyenc kultúrája jött létre ott, és valamilyen szinten hasonlítunk mi a baszkokhoz, ugyanilyen kicsi nép, mint a székelység, és a természetes alapanyagaik – a húsok, a vadnövények, a gombák – nálunk is bőségben rendelkezésre állnak. Székelyföldet igazi ínyenc paradicsommá lehetne varázsolni” – lelkesedik.

Jó kezdeményezések, alapok már vannak a régióban: a *Taste of Transylvania* rengeteg látogatót bevonzott, 2027-ben pedig Hargita megye az Európa Gasztronómiai Régiója címet viselheti, ami óriási esélyt kínál a nemzetközi nyitásra Tünde szerint.

**– *Udvarhely finom!*** – vágja rá, amikor arról kérdezem, milyen szlogennel adná el a várost. 

> *„Gasztrobloggerként hazabeszélek, de Udvarhely tényleg finom – *ezt érthetjük kulturálisan, de olyan értelemben is, hogy itt jókat lehet enni.* Milyen jó lenne, ha lennének ilyen random főzőiskolák, hogy csak betérsz és elkészítesz valamit egy délelőtt folyamán, akár helyiként is. Ott van a városi piac, annyi jó dolgot lehet venni! Mi lenne, ha egyszerűen csak megvennéd ott a helyi alapanyagokat, a sajtot, a szalonnát, a zakuszkát, és lenne, ahol elfogyaszd. De akár főhetne is a zakuszka egy kondérban így ősszel, nem?”* – meséli ötleteit.

***Ez is érdekelhet:***

[Kisvárosi méret, nagyvárosi önbizalom. Tényleg ennyi lenne Székelyudvarhely?Mit lát az, aki földúton, terepjáróval járja körbe a várost? Most Berkeczi Zsolt mutatta meg nekünk Udvarhelyt. Felülnézetből.![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/icon/uh-logo-2-cfad9fe9-bad2-4e94-a99f-10c1343b0d68.png)Udvarhelyi HírportálMáté Emőke![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/thumbnail/berkeczi--41-of-41--63acc619-2302-47f6-a7f5-e2272aecb474.jpg)](https://www.uh.ro/kisvarosi-meret-nagyvarosi-onbizalom-tenyleg-ennyi-lenne-szekelyudvarhely/)

Ha te is ismerőse vagy Facebookon Tündének, akkor gyakran gondolhatsz valami hasonlót, mint én: bezzeg, milyen menő helyeken járnak! Annak tudatában, hogy mennyi mindent látnak a nagyvilágot járva, nem tudok elmenni a kérdés mellett: járt már olyan helyen, aminek hasonlóak az adottságai Udvarhelyszékhez, a térséghez és példaként lehetne követni?

Példaként ismét Baszkföldet hozza fel, ahol 50 éve még nem létezett a mai turizmus, ma pedig a világ gourmand-jai csodájára járnak a végtelenül egyszerű, mégis csúcsminőségű alapanyagokra építő konyhájuknak. Másik példája az Azori-szigetek, ahol a vidéki életmódot sikerült úgy összekötni a vendéglátással, hogy nem zsákmányolták ki a természetet.

> *– Nincsenek hatalmas katedrálisaink, mint Olaszországban vagy Franciaországban, de a természeti adottságaink miatt – ha lennének megfelelő feltételek – akkor eljönnének az emberek. A külföldiek egy idő után kifogynak az úticélokból, és Kelet-Európa felé nyitnak. Csak az kellene, hogy itt azt érezzék: „Wow, ilyet még sehol sem láttunk!”* – mondja, és példaként Lengyelországot hozza fel, ahol azt érezte, hogy fénysebességgel fejlődtek túl minket.

*„Például, hogy olyan helyi szezonális alapanyagokat használnak, mint a rókagomba. Olyan vendéglőben nem jártunk a két hét során, ahol étlapon nem volt nyáron rókagomba: pizzán, lepényen, tésztán, főételben. Rengetegféleképpen használták, ez nekünk is adott lenne, és ehhez képest elkészítjük kétféleképpen.”*

## Az a bizonyos udvarhelyi stílus

Rátérünk magára a városra és az itt élő emberekre is. Tünde úgy látja: az udvarhelyiségnek van egy nagyon jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető karaktere.

> *– Én nem vagyok udvarhelyi, ezért lehet, hogy picit más oldalról látom a dolgokat. Amikor még nem laktam itt, de udvarhelyiekkel találkoztam – például egyetemistaként Kolozsváron –, mindig azt éreztem, hogy ők sokkal magabiztosabbak. Harsányabbak, önérvényesítőbbek voltak. A szakmai életben is gyakran visszaköszön ez a fajta szókimondás, de ami a leginkább feltűnő volt számomra, az a nyelvhasználat* – meséli Tünde.

A jellegzetes udvarhelyi kifejezések, mint a *„hallám”*, vagy a szavak sajátos helyi jelentése nem egyszer okoztak neki meglepetést.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/10/dvt--60-of-62-.jpg)

– Amikor a gyerekeim óvodásként elkezdték használni ezeket a szavakat, vagy amikor a szomszéd arról mesélt, hogy a *„hitvány Ferike milyen beteg”* – én meg ledöbbentem, hogy szegény, nem elég, hogy beteg, még le is hitványozzák? A szó másik jelentését nem ismertem akkor. Vagy amikor idekerülve elkezdtek *„kicsi Tündének”* szólítani... Mondtam, miért kell mindig a méreteimet kiemelni? Csak később derült ki, hogy ez itt a kedveskedés jele. Ha ezeket a fordulatokat meghallom valahol az utcán, azonnal tudom: ők udvarhelyiek” – mondja derűsen. 

## Átutazó turizmusból élményturizmus: adhatjuk-e kézről kézre a turistát?

És ha már udvarhelyiek és Udvarhely, mi a helyzet a város turizmusával? Hogyan lehetne kimozdítani a várost abból az állapotból, hogy csupán egyetlen éjszakára megálló átutazóhely legyen? – vetem fel a témát.

*„Azt látom, hogy ma a legfontosabb az élmény. Akár a várost, akár a környéket mutatjuk meg, abba bele kell vinni valamiféle „csíziót”: élményszerűvé kell tenni, nem csak odaállni az épületek elé és elmondani a szakszöveget, mert az ma már unalmas. Nem Disneylandre gondolok! Ahogy a fenyőkúti tőzeglápnál is van egy tanösvény, úgy kellene a kor igényeire ráhangolódva tálalni az értékeket”* – vallja Tünde.

Szerinte a megoldás a kínálat tudatos összehangolásában és a szereplők közötti együttműködésben rejlik.

*– A turistákat kézről kézre kellene adnunk! A szálláshely adja tovább a vendéglőnek, a vendéglő egy sportlétesítménynek, onnan pedig menjen tovább egy kézműves- vagy gasztrohelyre, ahol kóstolni lehet. Ezek a részek megvannak, csak nincsenek eléggé szem előtt, utána kell keresni. Az embereket el kellene árasztani olyan élményekkel, hogy négy nap után úgy távozzanak: még többet akarnak, és vissza kell térniük* – magyarázza.

Ehhez persze az önkormányzat és a vállalkozói réteg szorosabb összefésülésére lenne szükség Tünde szerint, bevonva a turisztikai szakmán kívüli embereket is, akiknek friss, kreatív ötleteik lehetnek. Úgy látja, egyelőre a láthatósággal is problémák vannak, utána kell keresni a lehetőségeknek, nem jönnek szembe, sokkal inkább fel kellene kelteni az érdeklődést. 

## Hol együnk egy igazán jót és mit álmodjunk közben?

A gasztronómia terén pedig határozottan állítja: Udvarhely kifejezetten jól áll a régióban!

*– Szeretem a Schwarczot, mert bár nem klasszikus erdélyi konyhát visznek, de erdélyi alapanyagokból dolgoznak és nagyon változatos az étlapjuk. Ott a Páva is, ha pedig édességről van szó, ott a Manó fagyizó vagy a Blanch süteményei. Udvarhely ezen a téren az egyik legerősebb a térségben* – állítja.

S ha már álmok és lehetőségek: **ha lenne egy varázspálcája, Tünde legelőször a Szejke ügyét oldaná meg.**

*– Egy olyan, hagyományokra épülő, mégis modern fürdőkultúrát teremtenék ott, amiért messzi földről idejárnának az emberek. A gyógyvizek, a fürdőzés, az erdőfürdőzés, a csend és a helyi ízek ötvözete olyan csomag lehetne, amiért érdemes napokat eltölteni itt. Sőt, a tavaszi vadvirágzástól – a hóvirágoktól a krókuszokon át a nárciszrétekig – mindent fel lehetne fűzni erre a természetközeli élményre.*

Ami még hiányzik a városból, az egy saját, karakteres fesztivál – valami olyan egyedi esemény, mint amilyen Sepsiszentgyörgyön a Szentgyörgy Napok vagy a Taste of Transylvania –, ami tömegeket vonzana a városba anélkül, hogy átesnénk a tömeg- vagy *„buliturizmus*” ló túloldalára.

*– Nem brit legénybúcsús részeg turistákra van szükségünk a belvárosban! Inkább a minőségi, rétegturizmusra kellene helyezni a hangsúlyt: családokra, természetjárókra, gourmand-okra, akik értékelik azt a különleges, autentikus világot, amit Udvarhely és Udvarhelyszék nyújtani tud* – fejti ki.

## Rejtett kincs a tömbházak között: a Haberstumpf-villa

Közben visszaérkezünk a városba, és átverekedjük magunkat a forgalmon. A következő helyszínünk a Bethlen negyedben található **Haberstumpf-villa**, amely jelenleg a Haáz Rezső Múzeumnak ad otthont. Tünde meséli, hogy az épületnek gazdag múltja van: működött itt tüdőszanatórium, szülészet és iskola is. Utóbbira ő maga is emlékszik, iskolapszichológusi gyűlésen járt itt, amikor az épület még meglehetősen elhanyagolt állapotban volt.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/10/dvt--23-of-62-.jpg)

*„Jó látni, hogy abból a lepattant állapotból ilyen szépen újjáépítették. Egy nagyon különleges, villaszerű épület, amiből nincs még egy a környéken. Számomra elképesztő, hogy itt lakom a közelben, és a tömbházak árnyékában egyszer csak egy ilyen kincsre bukkansz”* – meséli mosolyogva.

Hozzáteszi: a férjének sok fontos életeseménye ide kötődik, hiszen itt született, itt járt iskolába és itt is sorozták be katonának.

Ajánlja bárkinek már csak az épület miatt is a helyet, de a múzeum is egész évben megtölti többféle tartalommal, most is legalább öt kiállítást számolunk össze, ami aktuálisan megnézhető. 

*„Minden kiállításba találok valamit, ami pszichológiailag is érdekes. Most a Magyar menyasszony-nak vannak olyan néprajzi vonatkozásai, ami bemutatja a szüzességről való gondolkodást, ez például nekem nagyon tetszik.”*

Az épület udvara pedig igazi csendes oázis: sokan járnak ide kávézni, kisbabát szoptatni vagy egyszerűen csak megpihenni. Együtt képzeljük el, milyen lehetett az élet az épületben, amikor még a Haberstumpf család lakta: akkoriban több hektáros park és gazdasági épületek vették körül, és a hely még teljesen a városon kívül feküdt, amit mára teljesen körbenőtt a lakótelep.

***Ez is érdekelhet:***

[Mikroközösségek és kihalt esték. Tényleg ennyi lenne Székelyudvarhely?Miért kong este az utca, és miért a Kossuth az ékszerdoboz? Udvarhelyi slow living Toth Tímeával, az UFF elnökével.![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/icon/uh-logo-2-0c5efee9-84a8-4319-b8a6-1f67be8fd524.png)Udvarhelyi HírportálMáté Emőke![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/thumbnail/tothtimi-28-66d2a053-86a9-4030-9549-830ffe7285b5.jpg)](https://www.uh.ro/mikrokozossegek-es-a-kihalt-estek-tenyleg-ennyi-lenne-szekelyudvarhely/)

Amikor a megszokott kérdéseimre terelődik a szó, rádöbbenek: megfeledkeztem róla, hogy Tünde nem tősgyökeres udvarhelyi, Háromszékről származik. Ezért inkább arról beszélgetünk, milyen volt felvenni a város ritmusát.

*– Nem az volt bennem, hogy Udvarhelyre költözöm, hanem hogy férjhez megyek, dolgozni kezdek. Jó pár évig kívülállónak éreztem magam, láttam a különbséget az udvarhelyiek és köztem. Aztán ahogy megszülettek a gyerekeink, és elkezdtünk közösségekbe járni, velük együtt lassan én is belenőttem ebbe a városba* – feleli.

Egyszerre külső és belső szemlélő is ilyen szempontból Tünde, különösen érdekel a válasza, amikor felteszem a kérdést: **ha egyetlen szóval vagy érzéssel kellene leírnia Udvarhelyet, mivel írná le?**

0:00 

/0:39 

1× 

## Varázslat: kukoricás fagyi

Az utolsó helyszínre már csak egy rövid séta vezet: elérkezünk Tünde személyes kedvencéhez, amely egyszerre jelent egy kedves helyet és utánozhatatlan ízeket. Ez a Manó fagyizó.

Arról, hogy mikor volt a legnagyobb szüksége erre a helyre, a videóban mesél, kiderül, hogy valójában honnan is ered ez a személyes kötődés.

0:00 

/1:07 

1× 

A személyes kötődésen túl ez a hely kiválóan alkalmas arra, hogy a mindennapi hajtásban az ember elszakadjon kicsit a város zajától, és egy-két gombóc fagyi mellett kikapcsolódjon. Tünde szerint a kézműves fagyi nemcsak székelyföldi, de világviszonylatban is megállná a helyét.

*„Bármelyik nap bejövünk, mindig van valami újdonság vagy szezonális finomság. Most ősz van, és olyan ízek fogadnak, mint a kökény, a birs, a som, a csipkebogyó vagy a rumos szilva. Helyi alapanyagokból dolgoznak, és a gyümölcsök valódi ízét érzed. Én, aki nem is voltam különösebben fagyirajongó, Manó-rajongó lettem! És ami a legfontosabb: a minőség az évek során mit sem változott” –* áradozik.

Közben Hunor kollégánk – aki egyébként igen válogatós – tágra nyílt szemekkel, ritka nagy lelkesedéssel fogyasztja a kukoricás fagyit, amin jót derülünk.

## Milyen jövőt remélünk? 

Tündével végül a szokásos zárókérdésről beszélgetünk: vajon mi lesz azokon a helyeken, amiket bejártunk 10 év múlva?

> *– Reménykedő ember vagyok. Bízom benne, hogy 10 év múlva a fenyőkúti tőzeglápon biztonságban, felújított tanösvényen sétálhatunk végig, ahol nem fenyeget a medveveszély. A múzeum vonatkozásában abban bízom, hogy még több embert tud megszólítani: jó lenne, ha az épület mögötti füves placc hétvégenként pezsgő közösségi térré válna. A Manó fagyizóról pedig csak azt remélem, hogy megőrzi ezt a fantasztikus minőséget és újulni tudó lendületét – esetleg egy kicsit nagyobb kiülős kerthelyiséggel* – zárja gondolatait mosolyogva Tünde.

Úton vissza az autóhoz megállapítjuk: ennél jobb befejezést nehéz lenne kitalálni egy munkahétnek. Szép helyeket láttunk, kiváló fagyit ettünk, és jólesően elfáradtunk. Csak javasolni tudjuk mindenkinek: csinálja utánunk!

Az uh.ro azért működik, mert van néhány ****szabadságszerető ember Erdélyben**, akinek fontos a szabad sajtó. Ha te is közéjük tartozol, akkor arra kérünk, legyél az előfizetőnk.

[Kipróbálom! ](#/portal/signup)