> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Untold: az én el nem mesélt történetem
- URL: https://www.uh.ro/untold-az-en-el-nem-meselt-tortenetem/
- Published: 2021-09-17T08:27:51.000Z
- Updated: 2025-04-01T15:11:25.000Z
- Description: Kalandjaim meseországban, ahol az előítéletek kellemes csalódássá válnak.
- Author: Szilágyi István
- Tags: Életmód, Electric Castle, fesztivál, Kolozsvár, stadion, untold, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:38

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/img_20210911_194609_hdr-1.jpg)

###### Meseország kapuja: az ezerarcú nagyszínpad.

Kicsit úgy voltam az Untold-dal, mint a bolgár tengerrel. Tudtam róla, mégsem érdekelt, mert **sokáig az hittem, nem is nekem való. Tele voltam előítéletekkel**, amikkel nem is kellett megbirkóznom, mert ott volt az Electric Castle, ami tökéletesen megfelelt. Ezzel nem is voltam egyedül, már az elejétől fogva érezhető volt egy olyan, hogy az *alterhipszter elektrikesek* és a *tüc-tüc untoldosok* ki nem állhatják egymást, s talán jobb is, hogy két külön fesztivál van a *homo festivus* eme két alfajának.

Nem tudom, hogy az untoldosok mit gondoltak rólunk, de nekünk eléggé sarkos véleményünk volt róluk: kényelmes városiak, akik nem bírják sem a sátort, sem a sarat, de a modern mulatóst annál inkább, s képesek egy olyan „zenész” kétbites ütemére hajnalig ropni, aki csak a gombokat nyomogatja, hangszert talán életében nem fogott. Ráadásul nem elég nekik a kolozsvári stadion, az évek során a bonchidai kastélyban is egyre több *picipoánka* meg *kokalár* jelent meg teljes hadi díszben bájologni. Akaratlanul is velük azonosítottuk az Untold-ot, mert ők voltak a leghangosabbak és legfeltűnőbbek, nem is tartottuk őket „igazi” fesztiválózoknak, csak divatmajmoknak. Kultúrfölény, amennyi belefér.

Az Untold megítélése akkor kezdett puhulni, mikor egyre nagyobb lett az átfedés a két fesztivál kínálata között. A szervezők rájöhettek, hogy jobban megéri mindkét célcsoportot megcélozni, így az Untoldra is kezdtek több, nagyobb nevű – élőzenés – fellépőt, zenekart hívni. Sajnos közben az Electric is rájött, hogy jobban megéri a színpadon a DJ-ket keverni, mint többtagú zenekarok gázsiját fizetni. Szóval teltek az évek, egyre jobban piszkált a bogár a fejemben, hogy csak jó volna elmenni egyszer. Az első élő találkozás potyázósra sikerült, a Szamos partját közelítettük meg, a túlsó oldali színpadról az egyik kedvenc előadóm szólt, még ha nem is a legjobb minőségben. Amit még a falgyűrű mögül is lenyomott néha a stadion elképesztő döngése. **Akkor fogadtam meg, hogy egyszer be kell jutnom.**

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/img_20210911_235248_hdr.jpg)

Teltek megint az évek, de az Electric mindig beelőzte, vagy éppen lagziba kellett menni, s így sose maradt pénzem az egyre drágább Untoldra (*2021-ben 600 volt az akciós bérlet, 300 a napijegy*). Mire eltökéltem magam, hogy bármi jöhet, úgyis megyek, arra ránk tört a kovid, mégis annak köszönhetem, hogy végül eljutottam. Ugyanis az Electric 2021-re lemondott a sztárfellépőiről, az Untold viszont nem, így be is lőttem egy napot, még mielőtt tudtam volna, kik fognak aznap koncertezni. Igazából mindegy volt nekem, abból a szempontból, hogy a fő DJ-k ugyanabban a műfajban (*dance*) mozognak, egymás számait is játsszák, végül a szombatra esett a választás, mert hétvégén van több idő és nyugalom – utazni meg pihenni is.

Ismerősöknek meg az internetnek köszönhetően nagyjából tudtam, mi vár rám a cifra kapun túl, meseországban, de azért voltak így is meglepetések, újdonságok, érdekességek. Vegyük sorra,

# mit is kapunk a pénzünkért.

## **Sok-sok látványt.**

A magyar operától a stadionig az egész sétatért behálózza a fesztivál, szinte nincs is olyan sarka, ahol ne lenne egy stand, sátor, pult, kiállítás, food-truck, nincs négyzetméter, ahol ne lenne legalább egy fekvőágy, babzsák, vagy valamilyen látványelem. Persze, mindez éjszaka lesz igazán izgalmas, amikor felkapcsolják a sok-sok fényt, lézereket, füstgépeket, girlandokat, tűzijátékot lőnek, és jól feltekerik a hangerőt. Ekkor vált át a családias parkfesztiválból tomboló tömegbuliba.

Mind közül **a nagyszínpad díszlete a legütősebb**, a pályát teljes széltében és magasságában kitöltő, egyszerre világító, füstölő, tüzelő falról alig tudod levenni a tekinteted. Mert folyamatosan változik, az éppen lejátszott zenére hajszálpontosan vált színt és formát, szóval külön élményt nyújt az a koreográfia, amit minden koncertre egyenként kitaláltak. Mintha fogták s elhozták volna nekünk a belgiumi *Tomorrowland*\-et, *steampunk* berendezések, robotok, akrobaták és mázolt testű táncoslányok tették még varázslatosabbá az esténket.

## **Sok-sok zenét.**

Főleg elektronikus zenét, de azért hébe-hóba egy-egy rockzenekar vagy egy rapbanda is megtöri a monotóniát. S ha nem bírod jól a tömeget meg a bezártságot a három nagy színpadnál (*Main, Alchemy, Galaxy*), akkor a fák között, a sétány mindkét oldalán felbukkan néhol egy-egy pult, ahonnan folyton szól valami muzsika.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/e-com-gif-maker-1-gif.gif)

###### Színpadon az elektro-folkot játszó Subcarpați.

Szombat este például *trance*ban voltak az emberek a Kaszinó előtt, a pár éve felújított boltíveket fantasy figurákkal meg fényvetítéssel szabták fesztiválosra. Nagy sikere volt még a Retro Nostalgia diszkónak is, ahol valósággal tombolt a nép a 90-es évek román slágereire, a 3SudEst, az O-zone, az A.S.I.A-ra komikus örökzöldjeire. Éjjel már itt sem lehetett csak úgy elejteni valamit. 

S még egy dolog, ami kifogástalan volt minden színpadnál: **a minőségi hangtechnika.** Életemben olyan hangerőt, mégis tiszta hangzást nem tapasztaltam, mint a nagyszínpadnál, döngött a mellkasom a basszustól, pedig a küzdőtér közepe tájt álltunk. Egyből megértettem, hogy miért nem tudnak aludni a szomszédok egész éjjel, pláne tanévkezdés előtt.

## **Kaját, piát**

– igaz, ezekért már pluszba kell fizetni. Azért van a karkötőd, amit elég sok *kreditkiosk*nál fel tudsz tölteni pénzzel, ha még marad miből. Mert az árak jó fesztiválosak: egy víz, egy üdítő, egy sör tíz lej körül, egy koktél már 25-30 lej felé húz, a 15 lejes krumplitornádótól a 30 lejes gyroson át a 45 lejes hamburgerig elég nagy a választék, s a vegá(no)k meg az édesszájúak is biztosan találnak valami finomságot. A csel viszont az, hogy a *foodcourt* nem egy helyen van, hanem a standokat szétszórva találod. Elég megtévesztő volt elsőre, hogy alig öt standot találtunk ott, amit mi kajaudvarnak hittünk. 

**Az alkoholos italkínálat** viszont bosszantóan szűk volt, csak az egységesen leszerződött márkákból mértek. A tömény szekcióban így inkább olyan piák voltak, amit magára nem biztos, hogy meginnál, inkább valamivel keverni kellett: vodka-narancs, whisky-energy, rumoskóla, gin tonik. Szóval hiányoztak a közkedvelt partyshotok: a jéger, a Tatratea, a tequila, Stroh és társaik. Tény, hogy a koktélok finomak voltak, a piát sem spórolták ki belőlük. S talán bort is lehetett kapni, de azt pont kihagytuk, meg valami új ízesített szódavizet promóztak, de nem eléggé, mert a nevét is elfelejtettem.

## **Társaságot – ha kellett, ha nem**. 

A 75 ezres létszámküszöb bár kisebb, mint a fesztivál teljes befogadóképessége, mégis irtózatos, folyamatosan hömpölygő tömeggé tud változni, ezt élőben tapasztalhattuk meg. Érdekes módon nem is a stadionba vagy a szomszédos sportcsarnokba volt problémás a ki-be járás, hanem inkább a sétatéren volt tumultus, mintha minden ember egymást keresztező irányba haladt volna. S láss csodát! Nem is a magamutogató bájgúnárok meg díszpintyek vannak többségben, hanem teljesen átlagos kinézetű fiatalok, családos emberek, idősebbek is vannak bőven, a Subcarpați koncert tele volt *elektrikes* arcokkal. S milyen jól megférünk! Vagyis, majdnem.

**Részben felszabadító, részben ijesztő érzés is volt** újra ennyien egy helyen lenni, bulizni, még akkor is, ha csak beoltott és letesztelt embereket engedtek be – ezt a bejáratnál rendesen ellenőrizték, tesztközpontok is voltak. Talán éppen emiatt sem követelték meg a maszkhordást, ahogyan sok más rendezvényen sem, ahol a nyár folyamán jártam. Ami szabadtéren még érthető, de zárt térben már kevésbé, vagy ha akkora a zsúfoltság helyenként, hogy már a nyakadba lihegnek. Egyedül a maszkos hatóságiak, önkéntesek, pultosok emlékeztettek arra, hogy meseországban is járványhelyzet van. Utólag olvastam, hogy alig pár száz(!) esetben figyelmeztettek/büntettek a csendőrök, de igazából lehetetlen lett volna a teljes ellenőrzés. Abszolút létszámfölényben voltunk.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/img_20210911_231558_hdr-1.jpg)

Azon lehetne még sokáig vitatkozni, hogy helyes volt vagy sem egy ekkora rendezvényt megengedni, amikor várható volt a negyedik hullám, vagy – ami évente felmerül – hogy van-e helye egyáltalán egy ekkora fesztiválnak a város kellős közepén, én mindenesetre arra jutottam, hogy – a határozott pluszok mellett és a kisebb mínuszok ellenére – **megérte.** Az életben **legalább egyszer el kell menni** a kolozsvári stadionba, mielőtt ítéletet mondanánk felette.