> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Úgy élünk-e?
- URL: https://www.uh.ro/ugy-elunk-e/
- Published: 2021-11-01T09:49:49.000Z
- Updated: 2025-04-01T15:08:22.000Z
- Description: Hogy a kérdésekeinket és a válaszainkat meg merjük világítani?
- Author: Pál Edit Éva
- Tags: Vélemény, gyertya, halottak napja, kérdések, világítás, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:38

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/img_61472-1.jpg)

##### Hogy a kérdésekeinket és a válaszainkat meg merjük világítani?

###### A szerző felvétele

Halottak napján belenézünk a tükörbe. Ahogy mindannyiszor, amikor a halállal és a gyásszal találkozunk. És megkérdezzük magunktól: honnan jöttünk, hová megyünk? Onnan jöttünk, és oda megyünk, ahol épp állunk: sírtól sírig tart az életünk. Elvesztett szeretteink az életünk forrásai, irányítűi, hiszen azért megyünk a sírjukhoz, mert az emlékük ma is fontos nekünk.

Ha rászánjuk az időt és az energiát, akkor önkéntelenül is felmerül bennünk az emlékezés által az, hogy: tőlük mit kaptunk, mit tanultunk, nekik életükben mit adtunk?

És aztán eltávolodva tőlük,

# az emlékük biztonságos fényében

még inkább magunkra fókuszálhatunk:

**Vajon* értelmes életet élünk? Vajon azok vesznek körül, akiket szeretnénk magunk körül látni az életünkben?*

**Ott vagyunk*, és úgy vagyunk, ahol és ahogy jó nekünk? Milyen kompromisszumokat és miért kötünk?*

**Mit tehetünk*, hogy a tükörben egy jobb, egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb, önmagunk, a világ és az Isten számára – ha elfogadjuk, hogy Isten az ember életében a végső jóság és szeretet kifejeződése, mely önmaga képére teremtetett, az út és a cél, a tökéletesség meg a tökéletességre törekvés egyben – hasznosabb, tetszőbb életet éljünk?*

**Úgy élünk-e,* hogy majd, amikor utódaink állnak a sírunknál, kedves emlékeket tudjanak felidézni rólunk?*

**Hogy* *jólessen nekik a sírunknál állni*, mert az emlékezés által előhívott közelségünkben jó lenni, meg lehet nyugodni, *a nyugtalanító kérdéseket a gyertyafény meleg ölelésében bátran feltenni*?*

Ezek azok a kérdések, amelyeket valójában én teszek fel magamnak 2021\. november 1-jén, csak sokkal könnyebb magamtól kicsit eltávolítva, egy képzelt közösséget alakítva többes számban beszélni róluk. Mindannyiunknak vannak kérdései és válaszai. És az is kérdés, hogy meg akarjuk-e,

# **meg merjük-e**

**őket az élet origójaként, a lehetőségek kezdeteként**, nem pedig a lesajnált, vissza nem hozható és lezárásra, felejtésre ítélt múlt fényében világítani, a jövőbe vezető utat tisztábban, fényesebben meglátni?

Ez a – nem túl jól sikerült, de számomra fontos – kép október 23-án készült Székelyudvarhely központjában. Ha belenéztem, ezt láttam benne: kirakat, templom, zászló, tükör, tükör a tükörben, festett bútor, autók és a mobiltelefonnal ezt megörökítő sziluettem. Néhány tárgy, egymással összerendeződött szimbólum, néhány szó, amit kaptunk, kaptam, és amit magunk, magam után hagyok.