> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Tizenhárom év elment egy perc alatt
- URL: https://www.uh.ro/tizenharom-ev-elment-egy-perc-alatt/
- Published: 2019-01-23T17:01:55.000Z
- Updated: 2025-04-01T17:26:26.000Z
- Description: Mihalcea, Szász, Rusia, Kuzmanoski és Orbán Szilárd így emlékeznek az egy éve elhunyt Verestóy Attilára.
- Author: Gál Előd
- Tags: Sport, évforduló, Goran Kuzmanoski, Mihalcea Andrei, Orbán Szilárd, Szász András, SzKC, Verestóy Attila, Vladimer Rusia, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:47

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/verestoykupa-4.jpg)

##### Mihalcea, Szász, Rusia, Kuzmanoski és Orbán Szilárd így emlékeznek az egy éve elhunyt Verestóy Attilára.

###### Fotó: Az SzKC Facebook-oldala/CSEDŐ ATTILA

Már **egy éve annak, hogy Bécsben elhunyt Verestóy Attila**, vegyészmérnök, politikus, szenátor, az RMDSZ képviselője, és nem utolsó sorban a Székelyudvarhelyi Kézilabda Club tulajdonosa.

Repül ugyan az idő, de azt a bizonyos tizenhárom évet, amíg az SzKC létezett, örökre szívükbe zárták a játékosok. Verestóy halálának évfordulója előtt felkutattunk néhányat közülük, hogy kérdezzük meg őket, hogyan **emlékeznek – ahogyan mindannyian szólították – a szenátor úrra**.

# **Andrei Mihalcea**

**Tálas Huba** mellett a másik alappillére volt a csapatnak, ők ketten és az SZKC elválaszthatatlannak tűntek, ott voltak a csapat alakulásakor és megszűnésekor is. A szélső felesége, akinek a Challenge-kupa fináléja előtt kérte meg kezét Andrei, néhány napja ikreket hozott világra, ezért az újdonsült apuka itthon tartózkodott és szívesen nosztalgiázott velünk.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/mihalcea-5.jpg)

Elsőként Verestóyval való első találkozásáról mesélt, ami még 2005-ben volt. A politikus azt ígérte az akkori ISK játékosoknak, ha ők nagyifjúságiként megnyerik az országos bajnokságot, akkor létrehozza a felnőtt csapatot, és naná, hogy a fiúk **Bakó Lajos**sal Medgyesen meg is szerezték a bajnoki címet.

„Odajött gratulálni, elmondta, hogy legalább tíz éves terve van a csapattal, bízzunk benne. Mondta, hogy ugyan ő nem ért hozzá, megfelelő szakembereket fog keresni. Mi később nagyon jó kapcsolatban voltunk. Amikor voltam Bukarestben a válogatottal, kétszer-háromszor meg is látogattam, és úgy láttam, **ahogy teltek az évek, ő is beleszeretett ebbe az egészbe.** Amikor kikaptunk, mérges, amikor nyertünk, nagyon boldog volt. A szenátor nagy erénye volt, hogy képes volt elhitetni a csapattal: mindenkit képesek megverni” – emlékezett vissza Andrei, aki azóta a Bukaresti Steaua játékosa.

Andrei szerint mindig meghallgatta a játékosok kéréseit, és örökké úgy intézte a dolgokat, hogy elsősorban nekik legyen jó. Meghallgatta az óhajaikat, ugyanakkor azt is elmondta nekik, hogy ő mit vár el tőlük. Jól beszélt angolul is, így a külföldi játékosokkal is jól megértettette magát. Elkísérte edzőtáborozni a fiúkat, például Barcelonába, de Szovátára is. Egy-két napot ott töltött velük, aztán ment intézni az ügyeit és mindig úgy vált el a csapattól, hogy szólt, ha bárkinek problémája van, hívják.

Utoljára fél évvel a szenátor halála előtt találkoztak személyesen, akkor kötöttek új szerződést, és bár akkor már sok szponzor kilépett a csapat mellől, Verestóy azt mondta, valahogy egyben tartja a gárdát. Andrei **ekkor még nem sejtette, hogy ez volt az utolsó találkozásuk**. Fél évvel később **Ladányi Kinga**, a klub gazdasági igazgatója hívatta őket a Juniorhoz januárban, itt tudták meg, hogy a játékosoknak új csapatok után kell nézniük.

Elárulta, ekkor már több fizetésükkel el volt maradva a klub, amit azóta sem törlesztettek. A szélső szerint, ha januárban az addigi adósságokat kifizették volna, **ingyen is folytatták volna**. Nyilván nem az összesen, nem a külföldiek, de voltak ezzel így néhányan. „Úgy gondoltuk, hogy megyünk 2-3 kocsival is, ha kell, fizetjük mi és játszunk, lesz, ami lesz. Sajnos nem jött össze” – mondta.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/verestoykupa2.jpg)

„Akartam menni hozzá Bécsbe, a kórházba, de a fiától, Attilától hallottuk, hogy nem engedtek volna be. Akkor már nagyon rossz állapotban volt. Nagyon nagy fájdalom volt a szívemben. Már egy éve, hogy meghalt, de én még most sem hiszem el. **Tizenhárom év elment egy perc alatt**. Tizenhárom év” – mesélt könnyeivel küszködve a szélső.

Andrei biztos benne, hogy egy ilyen szintű klubot nem lehetett volna nélküle egyben tartani. Sokszor felidézik a szenátor urat Hubával, Andrissal, soha nem fogják elfelejteni. És valószínűleg olyan szívvel sem fog játszani már Bukarestben, mint itt tette.

Persze, ebben a szurkolóknak is nagy szerepe van, és a szenátor ezt az egészet a szurkolók miatt is csinálta. Most nagyon furcsa neki, hogy Bukarestben csend van a lelátón. Olyan soha nem lesz, mondta egyre-másra beszélgetésünkkor. Elmesélte, hogy Homoródalmáson jártak a barátaival, egy eldugott helyen találtak három házat, és még ezek lakói is felismerték őket: „mondták, hogy szia Mihalcea, szombaton jövünk”.

# **Szász András**

jelenleg a Dinamo București 24 éves beállója, ő már a csapat 2018-as megszűnése előtt továbbállt. 2017 nyarán a Bukaresti CSM-hez igazolt, a következő idénytől pedig a másik fővárosi klubnál, a Dinamónál szerepel. Az ő színeikben a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott. Szász az SzKC saját nevelésű játékosa, láthattuk, amikor még fiatalon kevés lehetőséghez jutott, **figyelhettük, hogy érik be válogatott-szintű beállóssá.**

Mivel már kiskorától a csapat tagja, nagyon korán találkozott Verestóy Attila tulajdonossal. „Amikor először megláttam, még tizenöt éves voltam, kicsit **meg voltam lepődve, nagyon meg sem mertem szólalni**, csak igennel és nemmel válaszolgattam neki. Aztán megismertem, és utána már sokat beszélgettem vele” – emlékezett vissza első találkozásukra.

Az utolsó találkozásuk is megmaradt neki, hiszen azon a nyáron, amikor eligazolt, Verestóy még sokat foglalatoskodott a csapat körül. „Még a szüleim is ott voltak, amikor elköszöntem tőle, emlékszem, akkor **kijelentette, hogy fogok én még SzKC-mezben játszani**, sajnos, ez már nem fog megvalósulni” – mesélte.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/szaszandris.jpg)

Ő úgy emlékszik vissza a volt szenátorra, mint egy különleges emberre, aki rengeteget harcolt a csapatért, a városért és a székelyekért. A csapatból szerinte családot kovácsolt, éppen ezért ezt a „családtagok” soha nem fogják elfelejteni.

„Nekem a legkedvesebb emlékeim azok, amikor minden meccs után együtt énekelhettük a székely himnuszt, és láttam, hogy mennyire büszke a csapatra, és mennyire boldog” – nosztalgiázott András. Megtudtuk tőle, Verestóy sokat járt be a sportcsarnokba, edzések közben is meglátogatta a fiúkat, főként meccsek előtt, ilyenkor elmondott egy lelkesítő, biztató beszédet is.

# **Goran Kuzmanoski**

sokáig volt az SzKC csapatkapitánya. A macedón irányító 2010 nyarán érkezett a klubhoz, úgy emlékszik, akkor Verestóy benézett az edzésükre, és a csapathoz szóló biztató szavak mellett külön köszöntötte őt az SzKC családban. Ezt a találkozást sok munka követte, amit sok siker koronázott meg, ezek a sikerek meg a csapat és a szenátor nagyszerű együttműködésének köszönhetőek.

„Ő építette fel ezt a klubot és gondoskodott arról, hogy minden feltétel adott legyen nekünk ahhoz, hogy maximálisan teljesíthessünk. Rajtunk, a csapaton keresztül egy **gyönyörű ajándékot adott a városnak.** Az ő munkája által a Székelyudvarhely nevet nagyon sokan megtanulták az egész országban, és Európában is” – írta róla Kuzmanoski portálunknak.

„Nem csak anyagiakban, lélekben is mellettünk állt mindvégig. Lejött a meccseinkre, sőt edzésekre is, ha tehette, és támogatott minden lehetséges módon. Ha nyertünk, nagyon boldog volt, amikor veszítettünk, ő volt az első, aki ránk szólt határozottan, hogy: fel a fejjel, megyünk tovább. És **mentünk is, amíg volt ereje, hogy megvalósítsuk, amit elképzelt**” – mesélt tovább levelében.

Az ő legszebb emléke a Challenge-kupa győzelem volt 2015-ben. Verestóy odament Kuzmanoskihoz, megköszönte neki mindazt, amit a klubért tett, és azt mondta neki, hogy ezzel az arannyal a világ legboldogabb emberévé tette őt a csapat.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/kuzmanoskival.jpg)

„A halálával a csapat is meghalt. Nekem nagyon nehéz volt, rengeteget változott azóta az életem. El kellett hagynom a várost, haza kellett térnem, új csapatot keresnem, ahol folytathatom a karrieremet. Nagyon **nehéz volt végignézni, hogy a lányom, Kalina életében ez volt a valaha megélt legszomorúbb élmény**. Egyéves volt, amikor Udvarhelyre költöztem, ott volt napközis, ott járta az első osztályait, neki Udvarhely jelentette az otthont.

Azt hittem, Udvarhelyen fejezem be a pályafutásom, még lett volna néhány év hátra, és tudom, **a szenátor úr, soha nem engedte volna, hogy eljöjjek.** Elégedett volt a munkámmal, és én meg mindet beleadtam a munkába, hogy elégedett lehessen velem. Csodálatos ember volt és hatalmas veszteség, hogy nem lehet közöttünk többé” – zárta a mondandóját az egykori csapatkapitány, aki most a macedón Europharma Rabotnic Bitola játékosa.

Verestóy egyben szerette volna tartani a Challenge-kupa győztes csapatot. Többen is így emlékeznek erre.

# **Orbán Szilárd**

azt mesélte el nekünk, a győztes döntő után odament hozzá a szenátor, és azt mondta neki, hogy „**mindig lesz helyed a csapatban**”. Akkor Szilárd védett a teljes második félidőben. A székelyudvarhelyi kapussal mégsem hosszabbított szerződést a klub 2016-ban, de ez Szilárd szerint a szakmai stáb döntése volt, szerinte a szenátor nem is tudott róla. Persze, hozzátette, a szenátornak rengeteg dolga volt, nem volt tőle elvárható, hogy minden, csapat körüli üggyel ő foglalkozzon.

A székelyudvarhelyi kapus szinte a kezdetektől tagja volt a csapatnak, már a feljutásból is kivette a részét. „A szenátor úr már akkor lejárt edzésre, elmondta a jövőre vonatkozó meglátásait, az elejétől kezdve **bízott bennünk**, szerette volna, hogy minél hamarabb felkerüljünk a legjobbak közé, és ott is helyt álljunk, bízott is abban, hogy képesek vagyunk” – mesélt.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/orbannal.jpg)

Az oroszhegyi kilátóhoz, a Hargitára is voltak kint együtt a csapattal, ilyenkor a szenátor is elkísérte őket. „**Nagyon visszafogott volt** ilyen szempontból, kijött egy órácskára, vacsorázott velünk, mondott néhány szót a csapatnak, és nem sokára ment is. Nem bontakozott ki nagyon közöttünk” – emlékezett vissza Szilárd, amikor kérdeztem, hogy szórakozott-e a fiúkkal, amikor alkalom volt erre.

A baleset előtt jobbkedvű volt, azután sok műtétje volt, és rengeteg dolga. **Érezni is lehetett, hogy rengeteg a teher rajta.** Mégis jól kezelte ezt a terhet. Ha a klub tartozott a játékosoknak, mindig elmondta, miért van, mikor tudnak törleszteni, és hogy ne aggódjanak. Úgy emlékszik, utolsó találkozása a szenátorral a győztes Challenge-kupa döntő volt.

Miután nem kötöttek vele szerződést, Szatmárnémetiben egy első ligás csapatnál folytatta pályafutását egy fél évig, aztán Dániába ment, itt a Sus Nyborg csapatában védett, mindeközben dolgozott és tanult a skandináv országban.

**Szilárd a kézilabdával együtt visszatért** azóta Székelyudvarhelyre, a Szejke kapusa, és nagyon pozitívan beszélt a csapatról, amikor az öltözői hangulatról, a kohézióról kérdeztem.

„Fiatal csapat vagyunk, magyar csapat vagyunk, ezért az öltözői hangulat nagyon jó, én nagyon jól érzem magam, fantasztikus dolog számomra, hogy a saját anyanyelvemen tudok beszélni. A stábbal is meg van elégedve, régebb óta ismerik az edzőt, adnak a szavára, megbíznak benne. Szilárd nagyon bizakodó a jövőre nézve. Úgy látja, akár a Final Four sem elérhetetlen a csapatnak idén”. Mi meg bizakodunk, hogy igaza lesz, lesz még Udvarhelyen rangos kézilabda.

# **Vladimer Rusia**

Orbán Szilárddal ellentétben talán már soha nem lép pályára, egy ideje ugyanis felhagyott az aktív kézilabdázással. Beteg gyereke miatt Londonban éli mindennapjait az SzKC egykori domináns átlövője. A hatalmas termetű grúz kézilabdázót Facebook-on értük el, ő is nagyon szívesen mesélt volt csapata elhunyt tulajdonosáról.

Vladimer 2009-ben érkezett Székelyudvarhelyre, akkor írta alá első szerződését a csapattal, így akkor is találkozott először Verestóy Attilával. Jó ember volt, mondta róla Rusia, aki hét évet töltött el városunkban és úgy véli, ezalatt soha nem volt egy ember a klubban, aki valamiért elégedetlen lett volna, aki valaha is panaszkodott volna a szenátorra. Neki szintén **nem volt soha egy rossz szava a játékosokhoz, még akkor sem, ha nem ment úgy a szekér.**

„Amikor bejött ilyen alkalmakkor az öltözőbe, mindenki azt várta, hogy a földbe döngöl minket, és mindig meglepett, hogy ilyenkor is motiválni próbált. **Elmondta, olyan a sport, mint az élet, hogy nem lehetünk mindig fent,** emberek vagyunk, de kemények, és fel kell tudnunk állni” – mesélt Rusia.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/orbansrusia.jpg)

Az átlövő a 2013-2014-es szezonra elhagyta a csapatot, a Știința Bacău csapatát választotta, de a szezon után vissza is tért Udvarhelyre. „Bementem a szenátor úr irodájába. Ő mindig nagyon komoly volt, akkor viszont rám mosolygott és **megkérdezte, hogy haza szeretnél jönni?**” – emlékszik vissza. Ezután még két évet töltött az SzKC-nál, egészen míg 2016-ban beteg gyermeke miatt felhagyott a kézilabdázással, hogy családja mellett lehessen. Utolsó találkozásukat a helyzet miatt nem is nevezi a legvidámabbnak, hiszen nem szívesen bontotta fel a szerződést második családjával, de így hozta az élet, ezt kellett tennie.

Rusia azzal búcsúzott tőlünk, hogy elmondta, a szenátor történelmet írt az SzKC-val, ő meg **örökre a szívébe zárta az udvarhelyi klubot.**