> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Tibet, Kína Székelyföldje
- URL: https://www.uh.ro/tibet-kina-szekelyfoldje/
- Published: 2013-10-18T10:04:55.000Z
- Updated: 2013-10-18T10:04:50.000Z
- Description: A mesés Tibetbe is eljutott már Kobra: közel van a tízezer kilométerhez, visszafordították, a vízummal is meggyűlt a baja, de kitart.
- Author: Szász Attila
- Tags: #Import 2025-09-04 12:41

![Kobra Tibetben](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/kobra1018/kobra1018-06.jpg "Fotó: kobrazoli.wordpress.com")

A mesés Tibetbe is eljutott már Kobra: közel van a tízezer kilométerhez, visszafordították, a vízummal is meggyűlt a baja, de kitart.

A Kínai tartomány régóta vonzza a bringást, szeptember végén pedig **végre el is juthatott oda.** Október 4-én már vissza is fordították az általa választott, problémásnak kikiáltott tibeti útszakaszról – az indoklás szerint a következő térségben gondok voltak, melyek miatt engedély nélkül tilos az átutazás, ám ezt a vízumhosszabbítás során nem említették neki.

Ráadásul azon az estén ugyanott kellett éjszakáznia, ahonnan reggel elindult, mégis körülbelül **két hete volt arra, hogy belelásson a tibeti közemberek és szerzetesek életébe.** Különlegesebbnél különlegesebb élményekkel gazdagodott ez idő alatt is: kolostorokban járt, szerzeteseknél és építőmunkásoknál is megszállt, rövid időre részévé vált egy igazi tibeti nagycsaládnak, de a kapzsiság nyomait is felfedezte időnként a térség lakóinak viselkedésében.

## Fösvény gazdagok, jótékony szegények

A tibeti térséget a fekvőbringás utazó eddigi több mint kilencezer kilométeres útjának egyik legszebb szakaszaként jellemezte. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy könnyű terep volt számára: a négyezer méter fölötti magasságokban ugyanis **helyenként már hó borította a tájat**, a góbé itt-ott enyhe havazásban is karikázott.

![Kobra Tibetben](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/kobra1018/kobra1018-01.jpg)

Az utak többnyire éppen javítás alatt álltak: nem mindenütt voltak tehát jó minőségűek, a helybéliek segítségkérésre történő reakcióját pedig igencsak változónak találta. Volt, ahol **a buddhista szerzetesek sem bizonyultak segítőkészeknek**, másutt azonban a legszegényebbek is befogadták otthonukba, hogy melegben, biztonságban húzza ki az éjszakát – sátorozni ugyanis azon a szakaszon már nem lehetett a hideg miatt.

Múlt héten például egy kis településen tapasztalta meg az emberi természet visszásságát: a helyi üzlet tulajdonosa elutasította szálláskérését, ám **egy rossz anyagi helyzetben lévő fiatal pár örömmel sátrába engedte**, teával kínálta, s a földön – ahova ők is hajtották fejüket – alvóhelyet is biztosítottak neki.

Múlt pénteken Dawu városka közelében – egy különösen nehéz nap után, amelyen Kobra harmincöt kilométert megtéve az addiginál ezer méterrel magasabbra kapaszkodott fel – egy kereskedőnek 3,5 eurót kellett fizetnie, hogy a konyhájában lévő padon alhasson. Hasonló mértékű kapzsiságot tapasztalt október ötödikén is, egy teherautó vezetőjétől, aki kétszáz kilométernyi fuvarért 110 eurót akart elkérni tőle.

„Tibeti sofőr volt, **csökönyös, mint a székelyek.** Ebben nagyon hasonlítottunk egymásra. Megkereshette volna pár napi pénzét öt-hat óra alatt, de egymásnak feszült a két akarat, és végül pedáloztam tovább" – számolt be az esetről blogján.

![Kobra Tibetben](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/kobra1018/kobra1018-02.jpg)

Ezért a kellemetlenségért még aznap kétszeresen kárpótolta a sors: előbb két tibeti motoros fiatal segítette ki azzal, hogy az egyik járműhöz kötötték a fekvőbringát, és felvontatták a 4500 méter magas emelkedőre. Később, 86 kilométer megtétele után, egy kínai teherautósofőr felvette, elvitte egy több száz kilométeres szakaszon, s nemcsak hogy **legyintett, amikor Kobra a segítség ellenértékét firtatta**, de az út végén egy csomag kávéval és két pár munkakesztyűvel is megajándékozta.

A mindeddig elfogadott segítséget Kobrának többször is volt lehetősége viszonozni: az őt ingyen fuvarozó teherautósnak segített az árut lepakolni – feltehetően ezért kapta végül az ajándékokat. Más alkalommal egy lhászai, némaságba burkolózó gyalogos vándort kínált meg vízzel, gyümölccsel és hússal – utóbbit a tibeti visszautasította –, pontosan úgy, ahogy őt is annyiszor megvendégelték azelőtt és azután.

## Családonként egy szerzetes

Nem a néma vándor volt az egyetlen szokatlan szerzet, akivel tibeti kalandozása során találkozott. Még aznap szembement vele „Kína legboldogabb lánya", aki Pekingből indult motorral, Lhásza, a Kailásza hegy és Katmandu felé tartva.

„Jó érzés találkozni boldog, csavargó emberekkel, jólesett az ölelése" – vallotta be a bringás, aki elmondása szerint Germu városa óta nagyon nehezen érintkezik az itthoniakkal: telefonos próbálkozásai nem jártak sikerrel, ugyanis **Kínából majdhogynem lehetetlen telefonos kapcsolatot létesíteni**, internet pedig a legtöbb szálláson nem volt.

![Kobra Tibetben](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/kobra1018/kobra1018-03.jpg)

Egy ennél jóval zártabb, hagyományaihoz, vallásához sokkal inkább ragaszkodó közösség a tibeti: Kobra megfigyelései szerint a fiatalok túlnyomó többsége is tartja vallását, s a térségre jellemző nagy családoknál sok a hagyomány.

Még szeptember végén lehetett, hogy behívta egy vendégszerető család, amelyben tíz gyerek – hat fiú és négy lány – volt. Az egyik fiúról kiderült, hogy fiatal szerzetes, aki három évet élt Indiában, majd az édesanyja kérésére költözött haza. Mint Kobra leírta, a tibetieknél az a szokás, hogy **a családból egy fiút szerzetesnek taníttatnak.**

## Hagyományok kontra állami befolyás

A kultúra, a szellemi örökség ápolása azonban másutt is felfedezhető: a régió jellegzetességei az imazászlók, amelyekre a hagyomány szerint imákat, az egyes istenségek képmásait, mantráit, illetve saját jó fohászaikat nyomtatják, hogy a szél minden irányba közvetítsék azokat.

Ezeken kívül **számos imamalmot látott** a székely utazó, de rengeteg helyen felfedezte az egyik leggyakoribb buddhista imádságot, a *Mani*t kövekre festve – ezek mind jelzik, hogy a tibeti kultúra ma is él, s aligha csökkent szerepe a társadalom életében.

![Kobra Tibetben](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/kobra1018/kobra1018-04.jpg)

Ide kapcsolódnak Kobrának az egyik nagyobb tibeti várossal kapcsolatos meglátásai is: „Yusu város 25 kilométer hosszan nyúlt el a völgyben. A Mani-kövek városa. Hidakon, épületeken, útszélen mindenütt írott, szent kövek. Nagy halmokban állnak a központban is. Igazi tibeti város, de itt is igaz, amit **mindenütt láttam Kínában, hogy építés alatt áll.**

Itt viszont láttam nagyon szép, tibeti stílusú új házakat, nagy épületeket. Mindenütt láttam kínai és tibeti nyelven is feliratozást: épületeken, buszokon, forgalmi tábláknál. Nagy hidak, utak, lámpák vannak készülőben, valószínűleg kínai pénzekből, de itt a tibeti jellegzetességek, épületdíszek mindenütt láthatók.

Kívülállók még kérdezhetik, hogy hová ugrál Tibet, mit jár a szája a Dalai Lámának, hiszen fejlődés van, kétnyelvűség. Ezt a nézőpontot vallották még Kasgárban is a francia, spanyol utazók. **Valószínűleg egy román is így gondolkodik.**

Mégis nyugtalanok a tibetiek, forrongnak, tüntetnek, hirdetik kultúrájukat kőben, épületben, öltözékben, imazászlóikkal. Hiába, az önrendelkezés édes dolog. A függetlenség, a szabadság az emberek vágya. Ezek fontosak ahhoz, hogy egy közösségnek önbecsülése legyen."

![Kobra Tibetben](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/kobra1018/kobra1018-07.jpg)

Más helyen épp a másik oldalt ábrázolja: „**a kínai hatalom sem maradt észrevétlen.** Kolostorok mellé helyezi iparát, imazászlók mellé a telefonantennákat, utak építésével hagyományos házakat bontanak le, cserébe tömbházszerű épületeket építenek – mindezt a fejlődés neve, leple alatt."

## Vissza a 21\. századba

Mindezen élmények birtokában Tibet Kobra egyik kedvenc útszakaszává vált. Nehéz volt búcsút intenie neki: a kínai városok gondolatától irtózott is kissé a csendes, nyugalmas tibeti falucskák után.

„Közeledem Dawu városkához, és **iszonyodom, hogy tömbházakat fogok látni.** Zavar a hirtelen megnövekedett városi forgalom, az emberek tolakodása BéBikém körül. Elvadultam én is a hegyekben, sivatagban töltött idő alatt" – vallotta blogján. A kínaiakról meglehetősen szokatlan képe alakult ki: „szeretnek fotózkodni, cigiznek, krákognak, szürcsölnek". Egy másik bejegyzésében leírta, mindannyian az utcán esznek, hangoskodnak este, s **mind odavannak Jackie Chanért.**

![Kobra Tibetben](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/kobra1018/kobra1018-05.jpg)

S az ország lakóinak egy mindezeknél jóval megdöbbentőbb jellemzője: „A kínaiak nem csinálnak nagy ügyet a vécézésből. **Ahol utoléri őket a szükség, leguggolnak**, nem zavarja őket, hogy más látja. A szálláson, közvécében az ajtót be sem csukják. Az egyik városban a szálláson, ahová este értem be, az emeleten volt négy fülke, mind a négyben guggoltak, az ajtók nyitva, és mindenki telefonált" – osztotta meg a nemzet fiainak kevésbé ismert szokásait a székely utazó.

Az árak egyébként is elég magasak, az időhiány miatti stoppolás, valamint a szállás díja pedig tovább növeli a költségeket. A hideg térségből **Laosz felé indul** – bringán, ha sikerül még egy hónappal meghosszabbíttatnia tartózkodási engedélyét –, majd Vietnam tengerpartjáról valamelyik sziget érintésével Ausztráliába utazna át.

![Kobra Tibetben](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/kobra1018/kobra1018-08.jpg)

„Érthető a döntésem, csak rá kell nézni a reggeli képre" – írta blogjára, célozva az általa átszelt havas kínai tájra. A vietnami vízumot Laosz fővárosában, Vientiánban kérvényezné, mert elképzelhető, hogy Kínában erre már nem lenne ideje. Tervei szerint a karácsonyt meleg éghajlat alatt töltené, s **szeretné, ha lánya is ott lenne vele.**

Bárhogyan alakuljon, a Góbé termékcsalád által támogatott udvarhelyi fekvőbringás további útjáról hamarosan ismét tudósítunk.