> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Szép menyecskék, barna zenészek, rablógyilkosság
- URL: https://www.uh.ro/szep-menyecskek-barna-zeneszek-rablogyilkossag/
- Published: 2023-07-24T14:48:18.000Z
- Updated: 2025-04-01T14:25:16.000Z
- Description: Utazások vadkeleten, avagy Parajd a hosszú 19. században – Miklós Alpár bemutatta a szülőfalujáról írt monográfiáját.
- Author: Szilágyi István
- Tags: Itthon, 19. század, ballada, butyka imre, fürdőturizmus, gyógyturizmus, könyvbemutató, miklós alpár, Parajd, rablógyilkosság, sóbánya, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

A „hosszú” 19\. századi Parajdról szóló friss kötetét mutatta be **Miklós Alpár** a felsősófalvi művelődési házban július 18-án, a 27\. Székelyföldi Néptánctábor részeként.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/parajdi_konyvbemutato-14.jpg)

A parajdi származású, de Kolozsváron élő kutató nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy **feltárja a folyamatot, amely során Parajd utazási célterületté vált a köztudatban**, azonosítva azokat a társadalmi és természeti elemeket (Sószoros, sótűrő növényzet, gyógyvíz, Rapsóné vára, sóbánya, gyufagyár stb.), amelyek az idők során a Parajd-kép összetevőivé váltak. A közel másfél évtizedre visszanyúló kutatás kapcsán a szerző így fogalmazott:

*„Azt szoktam mondani, hogy kétféle olvasata van a munkámnak. A negatív olvasat az, hogy beleragadtam egy kutatásba, és 15 éve ugyanazt csinálom. És ez valóban igaz, hiszen az első egyetemi szakdolgozatom már Parajdról szólt, majd a mesteri dolgozatom, és később a doktori értekezésem is – a könyv ez utóbbinak az átdolgozott változata. A pozitív olvasat meg az, hogy elmélyültem a témában. Az volt a cél, hogy egy valamelyest kerek képet rajzoljak Parajdról, és a Parajd-kép egyes elemeit, a rendelkezésemre álló időkerethez igazodva, történetiségükben bontsam ki. Persze, sok kompromisszumot kellett kötni – csak a gyufagyár történetéből is doktori értekezést lehetne írni.”*

A Kolozsvárról hazalátogató Alpár láthatóan otthonosan mozog a felsősófalvi művelődési ház tájékán, lépten-nyomon rokonok, barátok köszöntik, nemcsak helybelisége miatt, hanem mert gyermekkora óta a népzene és néptánc világában él. Régi ismerősként, a táborban zenélő-tanító Miklós Károly fiaként, a közösség egyik büszkeségeként mutatta be őt **László Csaba**, a tábor alapító-főszervezője.

*– Még a megnyitón elhangzott, hogy a sófalvi táborból lehet előrehaladni, fejlődni. Például a polgármester úr volt a táborunknak a kapusa annak idején, és lám, milyen nagyra vitte. Alpár főtt kukorica eladással kezdte a karrierjét, és lám, ma már ő az egyik előadó* – konferálta fel viccelődve a tábor neveltjét.

# Mitől lenne „hosszabb” a 19\. század?

A könyv tulajdonképpeni ismertetésére az előadás első 15 percében került sor, a szerző a tartalomjegyzék mentén ismertette a kiadvány fő egységeit, majd a hátralevő 45 percben, a tábor jellegéhez igazodva, olyan forrásanyagokat emelt ki a könyv adattárából, amelyek a sóvidéki néptánccal és népzenével kapcsolatosak.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/parajdi_konyvbemutato-6.jpg)

###### A kiadvány megrendelhető [a kiadó honlapján](https://www.eme.ro/kiado?ref=uh.ro), megvásárolható a székelyudvarhelyi Árnika könyvesüzletben, és kölcsönözhető a Városi Könyvtárból.

Felvezetésként a szerző a cím „gyengéire” mutatott rá. Az eddigi könyvbemutatók tanulsága alapján ugyanis magyarázni kell a köznyelvben kevéssé használatos **„hosszú 19\. század” fogalmát, amely a francia forradalomtól az első világháború végéig** tartó időszakot fedi – a polgárosodás időszaka ez, aminek részeként az utazáskultúra is megváltozik.

Magyarázni kell a „Parajd-kép” fogalmát is, amely a szerző szóhasználatában elsődlegesen nem vizuális reprezentációt (fényképet, festményt, grafikát) jelent, hanem általánosan Parajddal kapcsolatos információt, ismeretet – a kiadvány azt járja körül, hogy milyen Parajdra vonatkozó ismeretekkel rendelkezhettek az emberek az egyes időszakokban. „Ha valakinek a világképéről beszélünk, akkor is az illető ismereteire utalunk”. Az előadó végül rámutatott, hogy a kutatott térség jelölése is „csalóka”: a kutatás fókusza Parajdra esett, de a kiadványban **Szovátafürdőről, Korondfürdőről, Bucsinról is sok szó esik**, a kontextualizáló fejezetekből pedig egy általános erdélyi utazás- és turizmustörténet körvonalazódik.

A címoldal „kivéreztetése” után – ahogy az előadó viccesen fogalmazott –, a monográfia fő egységeit ismertette, útmutatással a könyv használatához, olvasásához. Ezt ugyanis **nem kell feltétlenül az elejétől a végéig olvasni**: a szerző sokkal inkább arra buzdítana, hogy a tartalomjegyzék alapján keressünk rá azokra a fejezetekre, amelyek valamiért érdekesek, izgalmasak számunkra. Szerencsés olvasási stratégia lehet ez már csak azért is, mert a kiadvány első, közel száz oldalon át húzódó egysége egy olyan elméleti-módszertani rész, amely kifejezetten a szakmának íródott – ez a legnehezebben emészthető egysége a könyvnek. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/parajdi_konyvbemutato-11.jpg)

A következő nagy fejezetet olyan tudomány-, utazás- és fürdőtörténeti gondolatmenetek alkotják, amelyek kontextust biztosítanak a rögzített Parajd-történet számára. Ez után következik a számomra legizgalmasabb, olvasói szempontból eleve könnyebben fogyasztható rész: azoknak az utazóknak az ismertetése, akik írtak erdélyi, ezen belül a sóvidéki, parajdi utazásaikról, kirándulásaikról. 

# Tudtad, hogy II. József császár is járt itt?

Bizony, kétszer is! Meg **Teleki József, Jókai Mór, Herman Ottó, Cholnoky Jenő vagy Szádeczky Lajos** – hogy csak a számomra ismerős neveket említsük. Az utazók életrajzából több minden kiderül: hogy ki volt az illető, honnan érkezett Erdélybe és Parajdra, milyen műveltséggel bírt, milyen motivációval indult útra, mennyit időzött a térségben és milyen formában rögzítette a tapasztalatait.

A Parajd-kép elemzésének első egységében továbbra is utazástörténeti kérdések merülnek fel, de a fókusz ezúttal már nem az egyes utazókra, kirándulókra esik, hanem magára a falura és szűkebb vidékére – hogy milyen járművekkel, milyen utakon lehetett közlekedni az egyes időszakokban, milyen szállás- és étkezési lehetőségek álltak rendelkezésre Parajd térségben, milyen szolgálatkészséggel vagy milyen biztonsági kihívásokkal szembesültek az adott korszak utazói. Az elemzés második nagy egységében Parajd nevezetességei, látnivalói kerülnek fókuszba: a bányászati és ipari létesítményei (*só- és kőbányászat, gyufa-, bútor-, kőedény-, pokróc- stb. gyártás*), a Sóhegy, a Sószoros, vagy éppenséggel a Parajdhoz köthető híres személyiségek (pl. **Hankó Vilmos vagy Áprily Lajos**).

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/parajdi_konyvbemutato-10.jpg)

*„Utazás- és imázstörténeti szempontból érdekelt ez a dolog, azt kezdtem el vizsgálni, hogy egykor hogyan zajlottak a bányalátogatások, hogyan zajlottak a gyufagyár-látogatások. Egyáltalán mikortól tekintünk látnivalóként a sóbányára, vagy mikortól képez kirándulási célpontot a Rapsóné vára?”* A kiadványban minden utazáshoz kapcsolódik egy szöveges és egy térképes nyomvonal-rekonstrukció. Ha a forrásanyag kellőképpen részletes, szinte bokortól bokorig követni lehet, hogy merre járt az utazó – szemléltette Alpár.

Az elemzés számára alapot vető adattár két részből áll: a Parajdra vonatkozó szövegek együtteséből, valamint a Parajd-vonatkozású grafikus reprezentációk gyűjteményéből. A Parajdot érintő forrásszövegek egy-két kuriózumtól eltekintve nyomtatásra nem kerültek – ezek egy újabb kötetet megtöltöttek volna –, de a kiadvány sok idézetanyagot tartalmaz, és a szöveggyűjtemény teljes terjedelmében elérhető az interneten, lehetőséget kínálva a böngészésre, kulcsszavas keresésekre. **Ma ez Parajd legteljesebb szöveggyűjteménye és bibliográfiája**, hangzott el a bemutatón.

Az adattárból szemléltetésre kerültek a különböző műfajú forrásszövegek (enciklopédiák, lexikonok, szótárak, szakkönyvek, tankönyvek, útleírások, útikalauzok, fürdőprospektusok, hírközlések stb.) és a Parajd-vonatkozású grafikus anyagok is: metszetek, kéziratban megőrződött térképek és rajzok, festmények, fényképek és képeslapok. Ezek között az a metszet is, amely egy 1789-ben megtett utazás alkalmával rögzült, és 1791-ben került közlésre Nürnbergben. A kutatás mai állása szerint **ez a legkorábbi, nyomtatásban megjelent grafikus illusztráció**, amely Parajd nevéhez köthető.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/parajdi_konyvbemutato-4.jpg)

Szóval „egy gazdag, sokszínű adatbázisról van szó” – nyomatékosította a szerző –, amelyből a néptánctábor kedvéért Korondfürdő zenei felhozatalával, zenekaraival kapcsolatos információkat szemlézett. Ehhez annyit kell tennünk, hogy az online elérhető pdf-dokumentum keresőjébe beírjuk a megfelelő kulcsszót (pl. „zene”, „zenekar”, „Musik”) és máris megjelennek a találatok – mutatta be Alpár az egyszerű műveletet, ami más érdeklődési körök esetében is alkalmazható.

# Székely nóta, barna zenészek, szép menyecskék

Az első találat egy 1839-ből való (eredetileg német nyelvű) fürdőleírás szövegében jelenik meg – a vendég nincs elragadtatva Korondfürdő zenekarától: *„A kútnál naponta kétszer-háromszor összegyűl egy nyomorúságos cigánybanda, akik zenéje szinte megcsonkít minden valamelyest érzékeny fület, és akiknek minden fürdővendég egy nem csekély heti járandóságot, plusz napidíjat kénytelen adni.”* 

Egy 1869-as beszámoló szerzője ezt teszi szóvá: *„A zene réz hangszer hiányában nagyon gyenge.”* Egy újabb példa 1873-ból: *„Délután zene s akárhányszor rögtönzött bál a fűzfa sétány mellett”* – vagyis ez a szöveg is azt sejteti, hogy a fürdő saját zenekarral rendelkezett. Egy 1882-es fürdőismertetésből tudjuk, hogy Korondfürdőnek *„van jó fölszerelése, kitünő konyhája, erősitő hatású ivó-vize, kecsketej-kúrája és Maros-Vásárhelyről a Nátyi hires zenekara.”* 

Ugyancsak az 1880-as évek forrásanyagaiból nyerünk információkat a fürdőzenekar sajátos munkaprogramjáról is: *„A fürdőn elsőrendü czigány zenekar mulattatja a közönséget, mely saját pavillonjában mindennap kétszer játszik reggel 6–8-ig, d. u. 5–7-ig. Ezenkivül minden héten házi hangversenyek, műkedvelői előadások stb. szórakoztatják a közönséget.”* E sajátos munkaprogram minden bizonnyal a korabeli fürdőkultúra jellegével függött össze: az éjszakai tivornya nem fért össze a gyógyászati célokhoz igazított fürdőrenddel. Így működött az ivókúrára berendezkedett, a „magyar Gleichenberg” névvel illetett, de valójában szegényesebb, csupán helyi jelentőségű Korondfürdő az első világháború előtt.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/parajdi_konyvbemutato-3.jpg)

A Sóvidéket érintő néprajzi gyűjtések egyik korai esete a *Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságának* 1864-es marosvásárhelyi nagygyűlése kapcsán idéződött a hallgatóság elé. E nagy horderejű rendezvény programjába sóvidéki kirándulást illesztettek a szervezők, és ugyanennek keretében egy néprajzi gyűjtemény összeállítását is elhatározták. A kiállításhoz Szabó Sámuel marosvásárhelyi tanár és diákjai gyűjtöttek kiállítási anyagot Székelyföldről. A gyűjtőútról az egyik diák, **Mentovich Gyula** készített feljegyzéseket Parajdról, így: *„A délelőttet járkálással a vásárban töltöttük el, hol az iparczikkek helyett a szép menyecskéket nézegettük. Az ebéd ideje eljöttével visszamentünk a paphoz, hól két szép papné, a parajdi és sóváradi társaságában jól megtöltöttük a szomorút.”* Szállást, étkezést tekintve egyébként így zajlott a gyűjtőút: többnyire ismerőstől ismerősig jártak, barátoknál, tanítóknál, papoknál szálltak meg, így nem került nagyon sokba nekik az utazás – mutatott rá Alpár.

A tudóstársaság Szovátára és Parajdra tett kirándulásáról ugyancsak rendelkezünk beszámolókkal, a rendezvényről az erdélyi és a magyarországi sajtó is visszatérően hírt adott, de **még a bécsi sajtó is közölt egy-egy beszámolót**. E beszámolók a vendéglátás mikéntjét is ismertetik, és ezek részeként a zenés-táncos mozzanatokat is. Az egyik forrásszöveg így: *„Minden kocsi, rendre, a mint megérkezett, szállásra lőn vezetve, s igy ez éjszakára a vendégszerető parajdiak több mint 400 embert fogadtak el. (...) A sátor közepén egy emeltebb hely a zenekar számára rendeztetett el. (...) Az udvarhelyi barna zenészek reá huzták azt a jó székely nótát, s mintegy kilencz óra tájban a vacsora elkezdődött. (...) Ezután a társaság oszlani kezdett, az éltesebb urak szállásaikra, a fiatalok pedig a bálba, s azokkal a kedves szép kicsiny udvarhelyszéki leánykákkal ki is rugták ki világos virradtig.”* 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/parajdi_konyvbemutato-12.jpg)

E sóvidéki kirándulás kapcsán mindössze egy grafikus illusztráció került elő: a *Vasárnapi Ujság* metszetben jelenítette meg a nyárádszeredai villásreggeli helyszínét. A metszet egy szegletében táncosok és zenészek figyelhetők meg. A kutatás folyamán azonosított illusztrációk közül ez az egyetlen, amely táncosokat és zenészeket jelenít meg a térségből – mutatott rá Alpár.

A Sóvidék térségében végzett korai népdalgyűjtések is megjelennek a kiadványban, illetve annak adattárában. Az úttörő folklorista, **Mailand Oszkár** 1901–1903-ban gyűjtött népdalokat Székelyföldön; gyűjteményét 1905-ben meg is jelentette. A könyv tartalmazza Mailand életrajzát, rekonstruált utazásait. Igazi érdekességként azonban az említhető, hogy ugyanebben az időszakban az ifjú **Áprily Lajos** **is gyűjtött népdalokat Parajdon**. A költő édesapja, Jékely Lajos az 1890-es években a parajdi gyufagyár könyvelője volt. A gyárat 1899-ben Kolozsvárra telepítették, és ezzel együtt a Jékely család is Kolozsvárra költözött. Az ifjú költő 1904-ben kolozsvári kollégistaként tért vissza Parajdra, hogy egy iskolai pályázatra gyermekkori cimboráitól népdalokat gyűjtsön. Gyűjteménye sokáig kéziratban maradt, az anyagot Almási István közölte 1987-ben.

# Kolera, farkasok, rablógyilkosság

Az előadás utolsó egysége a Parajd-környéki utak biztonságáról szólt. A 18\. századi utazó, Dominik A. Guilleaume kocsiját parajdi segítséggel emelték ki a bucsini hóból; a reformkori utazó, **John Paget számára a kolerában épp elhunyt elöljáró ágyát kínálták fel Szovátán**; a bucsini farkasok jelentette veszélyre az útikalauzok még a 19\. század végén is mindegyre felhívták a figyelmet; s noha Arthur J. Patterson már 1864-ben szükségtelennek mondta a felfegyverkezést Erdélyben, az Erdélyi Kárpát-Egyesület kerékpáros turistái még a századvégen is magukhoz vettek egy fegyvert. Mindez sejteti, hogy sokféle kihívással szembesülhetett az utazó a sóvidéki utakon. Egy sóvidéki népballada kapcsán a 19\. századi postarablások ügye is előkerült.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/parajdi_konyvbemutato-17.jpg)

Az 1880-as évek sajtójából, parajdi szerzőtől való egy panasz, miszerint *„közállapotainkat szomoruan jellemzi az itt nagyon gyakran előforduló rablás és rablási kisérlet, melynek megakadályozására, daczára a többszöri kérelemnek, ugyszólva semmi intézkedés nem történt.”* A legjelentősebb ilyen eset kétségkívül a parajdi postakocsi kirablása és **Butyka Imre közcsendőr meggyilkolása volt 1888-ban**. A korabeli sajtóhíreket böngészve azonnal megakadt ezen a kutató szeme – parajdi kisiskolás éveiből jól ismerte Butyka Imre balladáját. (Az előadás kezdetére pedig már a táborozók is megtanulhatták azt: az aznapi énekoktatás alkalmával a résztvevők épp e ballada szövegét és dallamát sajátíthatták el – szerk.) 

A hír néhány nap alatt bejárta az erdélyi–magyarországi sajtót: 1888\. február 15-én a postakocsit kísérő *„Butyka Imre megöletett, a 2840 frt 50 kr postapénz elraboltatott és a postafogatot vivő ló leszuratott.”* Az 1889-ből idézett cikkből már az elsőfokú bírósági ítéletről, a méltó büntetésről is értesülünk. Butyka Imre sírfelirata a közelmúltban még olvasható volt Alpár szerint a korondi katolikus temetőben, de – mint említettük – nem csak ez őrzi az eset emlékét: a nemrég Udvarhely díszpolgárává avatott Pávai István kutatásai alapján Butyka Imre balladájának 51 változata is ismert. Ezzel a megállapítással ért bemutatója végéhez Alpár, záróakkordként lejátszva azt az archív felvételt is, amely legközelebb áll a gyermekkorából ismert dallamváltozathoz.