> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Sorra kaptuk fiatalságunk slágereit fehéren-feketén
- URL: https://www.uh.ro/sorra-kaptuk-fiatalsagunk-slagereit-feheren-feketen/
- Published: 2022-09-07T12:00:38.000Z
- Updated: 2025-04-01T14:47:40.000Z
- Description: Szóval színpadon a Kispál és a Borz, Lovasi, Kispál és Dióssy kiegészülve Bajkai Ferenccel és Szesztay Dáviddal.
- Author: Lukács Zsolt
- Tags: Kultúra, fesztivál, Fishing on Orfű, Kispál és a Borz, koncert, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/kispal.jpg)

###### Fotók: a fesztivál Facebook-oldala

Augusztus utolsó hétvégéjén tromfolva tért vissza a színpadra a 2010-ben visszavonult *Kispál és a Borz* zenekar, ugyanis a szombati napra pillanatok alatt elkapkodták a jegyeket, így átgondolták a pénteki napra tervezett **Kispál-Lovasi** duó akusztikus fellépését, **G. Szabó Huno**r ült a dobokhoz és **Babcsán Bence** szaxofonozott, majd a koncert felénél **Németh Juci** is berobbant a színpadra!

# Visszakaptuk a 10 évvel ezelőtti Fishingünket!

– ez volt az első érzésem, amikor péntek délután sátrat állítottam a *Panoráma kemping* domboldalában. Aztán a második is, ugyanis pillanatok alatt szerezhettünk ételt/italt, feljutottunk a *Borfalu*ba is, ahol **csak az elbontott színpad miatt lehetett cseppnyi hiányérzetünk**, de lassan ezzel is megbékéltünk. Az itt kialakult évtizednyi barátságokat tovább erősítette, hogy nem kellett egyezkedni, mikor s hol találkozunk, szinte mindenki itt volt most is. Örömömre szolgált az is, hogy a négy üzemelő színpad között voltak kedvenceim is: a világ legszebb építménye, az *Orfűi féregjárat*, illetve a *Tűzhöz közel* a maga lenyűgöző helyszínével az erdei tisztáson.

**Szeder, Lecsó, Müller Péter**ék zenéltek a különböző színpadokon, de szinte kézzel fogható volt a várakozás a Kispál és Lovasi duóestjére, már az előttük fellépő *Aranyakkord*ra is szinte teljesen megtelt a Nagyszínpad előtti domboldal.

[„A rétek halványak, letérdelni nincs idő”](https://www.youtube.com/watch?v=SgEWjDBByQg&ref=uh.ro) – csendült fel és innentől kezdve már csak szombat reggel ült egy kis csend a kempingre. **Sorra kaptuk fiatalságunk slágereit fehéren-feketén, ráadásul olyanokat, amelyek korábban is nem csak ritkán fértek be a koncertek setlistjébe.** Bármerre néztem, önfeledten énekelt kicsi s nagy, öreg és fiatal, volt, illetve még aktív válogatott sportoló, színész és zenész. Másfél óra elteltével mindenki összeállt egy képpé, és már azon gondolkodtunk, hogyan varázsoljuk vissza a hangunkat másnapra, holott még az erdei színpadnál nem kis éneklés várt ránk: **Bérczesi Robi** itteni fellépései mindig léleksimogatóak.

Szombaton délután az időjárás ránk ijesztett egy kicsit, de végül csak a tóban fürdőzőket verte el egy zápor, a kemping dombját szépen elkerülte. Ahogyan az *idegen szállják meg a lépcsőházat*, úgy szállta meg a kispál-generáció a Féregjárat színpad előtti teret és környékét. Sem **Szántó Faszi**, sem a közönsége nem hazudtolta meg magát, természetesen szájukra vették a *pesti lányok*at, és a *Bocika* sem maradt ki. Annyira jól sikerült ez a koncert, hogy már arról beszéltünk, ez kellett volna legyen a közvetlen felvezetése a Kispál és a Borznak.

Azonban maradt így röpke órácskánk *A kutya vacsorája* fellépéséig, amit vacsorával ütöttünk volna el, de **lehetetlen volt élelmet szerezni.** Hiába pakoltak be a szervezők plusz asztalokat/padokat a pénteki naphoz képest, a pultoknál ugyanannyiak maradtak, viszont érzésre legalább kétszer annyian, mint egy nappal korábban. Ami érthetetlen, hisz elméletileg mindkét nap telt ház volt, ami egyaránt hétezer főt kellett volna, hogy jelentsen. Félórányi sorban állás után feladtuk, inkább a Borfaluban próbálkoztunk a vacsorával, de ott is reménytelennek tűnt a helyzet, így kénytelenek voltunk beáldozni a *Kutyavacsi* koncertet is, hogy legalább néhány sétáló fröccsöt szerezzünk és úgy

# verekedjük be magunkat a Nagyszínpad elé.

A zeneipar főispánja, **Bödőcs Tibor** [mondott köszöntőt](https://www.youtube.com/watch?v=PH7HhQ1mRq4&ref=uh.ro) a várva várt Kispál és a Borz koncert előtt, hogy pár percen belül a kivetítőn fedezzük fel: a tömegen keresztül, stílszerűen Barkasszal érkezik az együttes. És stílszerűen [a *Ha lefekszem a hóba* volt a nyitószám.](https://www.youtube.com/watch?v=KHlCoLuUNy8&ref=uh.ro)

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/kispal-2-1.jpg)

Szóval színpadon a Kispál és a Borz, **Lovasi, Kispál** és **Dióssy** kiegészülve **Bajkai Ferenc**cel és **Szesztay Dávid**dal. Előttük pedig a zenéjükön felnövő lelkes közönségük, akik fittyet hányva az ötven éves korukra pogóznak már az *Etetés*re. Van, aki csak torkaszakadtából üvölti gyerekkora slágereit, holott kell egy bizonyos agytekervény értelmezni a Lovasi szövegeket, miközben Kispál mosolyogva élvezi a zenélést, **nyoma sincs már annak a „fáradt öregembernek”, akivel a 2010 április elsején bejelentett négy búcsúkoncert (Kolozsvár, Udvarhely, Orfű, Sziget) egyike előtt beszélgettem** a kolozsvári sportcsarnok vécéjében.

Később **Brautigam** is a dobok mögé ült pár szám erejéig, mint kiderült, az ő kérésére került be a repertoárba a *Tejjel kifli*, csak hogy még jobban megcsodálhassuk és még jobban értékelhessük [Kispi utánozhatatlan gitárjátéká](https://www.youtube.com/watch?v=C5HjbZIv16k&ref=uh.ro)t. A *Gyónás* elején pedig Dióssy jelentkezett egy fantasztikus szólóval, hogy neki is jusson a rivaldafényből. Eljátszották a két, egymásnak teljesen ellentmondó új dalt is (*Rózsaszín, Mocsár*), ami előtt Lovasi udvariasan felkonferálta őket, hogy aki csak a régiekért jött, nyugodtan elmehessen fröccsért, de szinte senki nem mozdult a helyéről.

[Ha az életben nincs már több móka](https://www.youtube.com/watch?v=6RTVaUK7tII&ref=uh.ro) – énekelte Lovasi, majd túlgondolta: miért ne lenne? Teátrálisan [össze is esett a színpadon](https://www.youtube.com/watch?v=iFFIm2oMrmc&ref=uh.ro), egyik oldalról jöttek a mentős ruhába öltözött színészek, másikról pedig a kaszás halál, újjáélesztés majd egy ütős performansz. Mondjuk, annyira nem volt ütős, mint ahogy eltervezték, de **ha az újjáélesztés a zenekar pályafutásának szólt, akkor welcome!**

A *Hang és fény* alatt bizony megint sok könnyes szempár csillogott és sok-sok szaros csillag nézte, amint a szívünk lökdösi a *Holdat az égen át*. Visszataps után *Knight Rider*rel fűszerezett *Jövőből jövő lövő* és *Menjél messzebb*, s miután *bezárt az égbolt*, két és fél óra elteltével a *Szőkített nő*vel elérkezett a búcsú pillanata, közös fotó, LaBamba meg minden. Már épp azon gondolkodtam volna, hogy ezek után hogyan tovább, lesz-e még fellépésük vagy turnéjuk, amikor amolyan hazaküldős nótaként megszólalt a *Forever Young*. Na, **abban a pillanatban mindennek éreztem magam, csak fiatalnak nem.**