> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Rémálom a Kossuth utcában
- URL: https://www.uh.ro/remalom-a-kossuth-utcaban/
- Published: 2024-03-12T13:21:26.000Z
- Updated: 2025-03-27T12:50:54.000Z
- Description: A Román Posta bemutatja legújabb pszichothrillerét: egy rekordgyorsan felvett boríték hetekig rejtélyesen eltűnik, és mire megkerül, már nincs ott. Vagy mégis?
- Author: Szilágyi István
- Tags: Életmód, eltűnt boríték, Elveszett levél, prioripost, román posta, #wp, #wp-post, #Import 2025-03-27 14:04

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/03/romanposta-gyujto1-1-8.jpg)

Abból indulsz ki, hogy alapvetően jó a viszonyod a postával, nem okoztak még különösebb csalódást a hosszú sorokon kívül, nem maradtak el a csomagok, legfennebb később értek célba vagy visszajöttek, ha nem vették át őket időben. Ám a posta a fejedben akkor is csak posta, egy helyhez kötött szolgáltatás, ahová el kell menni, így amikor futárra van szükséged, egyszerűen nincs rajta a mentális térképeden, eszedbe se jut. Egészen addig, amíg meg nem pillantod őket az [online csomagküldő portálon](http://www.colete-online.ro/?ref=uh.ro). 

Nem a legjobb a *Prioripost* értékelése, de te csak legyintesz a vörös zászlóra, hisz a személyes tapasztalat felülírja, nem is olyan sürgős a csomag, és a legjobb ár elcsábít. Adjunk neki egy esélyt, gondolod, miközben magabiztos gyorsasággal zongorázod le a küldemény és a bankkártyád adatait. Pár perc és kész is vagy vele egy random szerda este, nem is álmodva, 

# hogy másnap reggel már el is viszik!

Pedig de. A meglepettséggel egyenesen arányosan még egyet ugrik a belső bizalomindexed – 5-ből 6 csillagot kapna a *Román Posta*, ha lehetne. Jobban nem is alakulhatott volna, gondolod magadban, hisz ez még a héten, vagyis péntekre ott lesz Csíkban, ha így haladunk. Persze, nem sürgős, nyugi van, de azért milyen jó lenne. Nem is követed a csomagot online (az AWB-szám alapján), nem stresszelsz, nem presszingelsz, jól alszol hétvégén. Hétfőn azért kíváncsiságból felhívod a címzettet, hogy ugye megkapta, csak biztos elfelejtett szólni. De még nem… Akkor biztos majd holnap, tudod le a dolgot. Ráér, nincs semmi gond. Olyannyira, hogy észre sem veszed, 

# máris eltelt egy hét a rendeléstől,

mire először ránézel a [nyomkövetőre](https://www.posta-romana.ro/track-trace.html?ref=uh.ro). Fura… azt írja, hogy már másnap délután átadták a címzettnek, viszont azzal egyidőben – percre pontosan – azt is írja, hogy feldolgozás alatt van a csíki postán. Biztosan valami tévedés lehet: vagy megkapta, vagy nem, olyan nincs, hogy is-is. Felhívod a címzettet, hogy mi a helyzet. Őt nem hívta, nem kereste senki, nem is hagyták hátra a kollégáinál. Erre már kicsit felmegy a cukrod, felkutatod az összes postai telefonszámot a neten, az udvarhelyit is, a csíkit is, 

# de egyik sem cseng ki!

Nem javul a cukorszinted, de azzal nyugtatod magad, hogy bár fontos, szerencsére nem sürgős. Ezért csak nem fogsz külön bemenni, mert akkor mi értelme volt házhoz rendelni a futárt? Megfogadod magad is, megkéred a címzettet is, ha majd arra jár esetleg, kérdezzen rá. *Jó*. Közben, mint egy eszement, folyton csekkolgatod a nyomkövetőt, de a helyzet változatlan: az ominózus napon 14.33-kor át is adták, meg nem is – mint a magyar népmesében. S valahogy napról napra kerül valami olcsó kifogásod arra, hogy miért nem mész be a postára, akkor sem, amikor a közelében jársz. Titokban pedig azt reméled, hátha közben megoldódik, de persze, hogy nem. Mire végre eljutsz, akkor vagy sor van, amihez pont nincs időd/türelmed, vagy mire eszedbe jut, hogy rákérdezz, arra már végeztél az éppen aktuális ügyeddel, és szépen kiálltál a sorból! S megint péntek van, úgyhogy marad hétfőre. Ráér, mantrázod magadban, de azért 

# már nem alszol olyan nyugodtan,

mert eszedbe jut, hogy drága dokumentumok vannak abban a borítékban, amiből véletlenül sem tartottad meg a másodpéldányt magadnál. Nincs mese, elő kell keríteni a poklok kapujából is! Igaz, abból továbbra sem engedsz, hogy csak akkor mész vissza az udvarhelyi postára, amikor egyéb dolgod is akad náluk. *Mert különben nem ért semmit, hogy házhoz hívtad a futárt, ugye?* Ez elvi dolog! 

A fene nagy elvek meg halogatások közepette már a harmadik hetet taposod, mire végre ideális a csillagok állása: akad egyéb dolgod is a postán, pont van kedved és időd is lemenni, és nincs sor! – se előtted, se utánad, így azért se kell idegeskedj/szégyenkezz, hogy váratnál másokat. Mert te se szereted, ha valaki rákönyököl a pultra, ugye? 

Az udvarhelyi postás nénik amilyen készségesek, olyan meglepettek is, mikor lefuttatják az AWB-számot az adatbázisukban, arcukon semmi biztató. Valakit felhívnak (talán a csíki postafőnököt), akivel románul beszélnek, hogy megtudják, *mégis mi lett a csomaggal?* 

# A válasz egyszerre nyugtató és felkavaró:

megvan, ott van Csíkban, a futár megpróbálta, de „nem érte el a címzettet”, „nem talált a telefonszám” (de talált). Picit elbizonytalanodsz, hirtelen meg se tudod cáfolni, de nincs kivel vitatkozni, hisz előtted élőpajzsként az ártatlan udvarhelyi nénik állnak, akik csak segíteni akarnak. Csak magadban – de azért hallhatóan – háborogsz egy sort: *szóval meg se próbálják kézbesíteni, értesítőt (avizt) se hagynak, vissza se küldik két hét alatt, és még utána is kell menni?* Érzed, hogy itt valami sántít, nem is korrekt, de inkább nem firtatod, örülsz, hogy egyáltalán megvan. 

Már csak a címzettel szemben restellkedsz, hogy legyen szíves még aznap érte menni, nehogy visszaküldjék, mert akkor tényleg semmi értelme az egésznek. *Jó*, bemegy. Aztán csend… biztos megvan, nyugtatod magad, nem is zavarod már többet. De a kisördög nem hagy nyugton, tudnod kell! Másnap első dolgod, hogy ráírsz. 

# Jön is a rettegett válasz:

csak nincs meg! *Hogyhogy nincs meg?* Nem találják. A víz lefut a hátadon. Nincs is kit hívni, mert nem mennek a számok, ugye, csak az online rendszer, ami két hete változatlan. De ez az egyetlen esélyed, ha nem akarsz megint ajtóstul berontani a Kossuthba. Már fejből írod be a tizenjegyű kódot, reménytelenül leütöd az *enter*t. Nem hiszel a szemednek: reggel 7-kor frissítve a rendszer: „*kiszállítás folyamatban*”… Biztosan elkerülték egymást! Mégis van Isten… vagy jó volt a megérzésed – kamuztak a csíkiak, s most mentik a menthetőt –, de igazából mindegy is. 

Kicsivel később értesít a címzett, hogy most sem hívták, se nem adták a kezébe, csak egy értesítőre futotta a postaládába, amit szerencsére pont csekkolt a kollégája. Annyi baj legyen, végre kézzelfogható bizonyíték a létezéséről! Másnap jön is a boldogító igen: a címzett átvette a dokumentumot. De a mámor nem tart soká, 

# mert akad egy kis bibi.

*Mi?* Udvarhelyen is be kell mutatni az eredetit egy hatóságnál. *Amit Csíkba küldtél?* Azt. Mehet vissza postafordultával? Azzal biztos nem. Inkább küldesz egy rendes futárt, minthogy befizess az X-akták újabb székelyföldi epizódjába.