> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Ráolvasás #3
- URL: https://www.uh.ro/raolvasas-3/
- Published: 2019-01-22T09:46:00.000Z
- Updated: 2025-04-01T17:26:38.000Z
- Description: Könnyedén, mint egy fehér pólyás bébiszörny.
- Author: Győrfi Kata
- Tags: Kultúra, Hetivers, ráolvasás, Sylvia Plath, Tandori Dezső, Tulipánok, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:47

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/sylvia-plath-1.jpg)

## Sylvia Plath

**Tulipánok**

A tulipánok túl nyugtalanok, itt tél van.  
Nézd, milyen fehér minden, csöndes, hófödte.  
Tanulom a békém, fekszem egyedül, csöndben,  
Mint a fény e fehér falakon, az ágyon, e kézen.  
Nem vagyok senki; robbanásokhoz semmi közöm.  
Nevem, ruhám leadtam a nővéreknek,  
Történetem az altatónak, testem a sebésznek.

> Sylvia Plath (Boston, Massachusetts, 1932\. október 27.) amerikai költő, író, novellista, gyerekkönyvíró.

Fejemet párna és paplanhuzat közé felpolcolták: Lehúnyhatatlan fehér szemhéjak. Buta pupilla, be kell fogadnia mindent. Jönnek-mennek a nővérek, nem zavarnak, Fehér bóbitás sirályok a parton, Sürgő-forgó kezek, egyik olyan, mint a másik, S így lehetetlen megmondani, hányan.

A testem kavics nekik, ápolják, ahogy a víz  
Símítgatja kavicságyát, melyen átfolyik.  
Tompultságot hoznak fényes tűkkel, álmot.  
Most hagyom magam, a csomagokból elegem -  
Kis lakkbőröndöm fekete gyógyszerdoboz,  
Férjem-gyerekem családi fényképről mosolyog;  
Mosolyuk bőrömbe akad: apró, mosolygó horgok.

Hulljanak szét a dolgok, a harmincéves teherhajó,  
Mely makacsul nevemhez-címemhez kötődik.  
Lesikálták rólam az érzelmi szálakat.  
Riadtan, csupaszon, a zöld műanyagpárnás tolókocsin,  
Néztem: teáskészletem, szekrényem, könyvtáram  
Süllyed, már nem is látszik, a víz átcsapott rajtam.  
Most apáca vagyok, még nem voltam ilyen tiszta.

Nem akartam virágokat, csak azt, hogy  
Fekhessem kitárt tenyérrel, teljesen üresen.  
Micsoda szabadság, nincs róla fogalmunk -  
Békességébe belekábulunk,  
S csak egy név-flepni kell hozzá, apróholmik.  
Erre csukódnak végül a halottak; elképzelem:  
Szájuk mint áldozótablettát, körbezárja.

A tulipánok túl pirosak, kezdjük ott, sértenek.  
Hallom a díszpapíton át is, lélegeznek,  
Könnyedén, mint egy fehér pólyás bébiszörny.  
Pirosuk sebemhez szól, megfelel neki.  
Ravaszok: mintha lebegnének, s lenyomnak,  
Zaklatnak gyors nyelvükkel és szinükkel,  
Nyakamnál tucatnyi, vörös mérőón.

Eddig senki se figyelt, most figyelnek.  
Néz a tulipáncsokor, s mögöttem az ablakot,  
Melyben a fény naponta lassan szétterül, és fakul,  
S látom magam: nevetséges kartonpapír-árny  
A nap szeme s a tulipánok szeme közt,  
S nincs arcom, azt akartam, ne legyen.  
Az élénk virágok eleszik előlem az oxigént.

Míg nem jöttek, a levegő nyugodt volt, járt  
Lélegzetről lélegzetre zavartalan.  
A tulipánok betöltik most, mint egy zaj.  
A levegő most kavarog körülöttük, ahogy a folyó  
Kavarog egy elmerült, rozsdaszín gép körül.  
Összpontosítják figyelmem, mely addig  
Boldogan játszott, s pihent rögzítetlen.

S mintha a falak is fölmelegednének.  
Rács mögé a tulipánokat, veszélyes ragadozók;  
Úgy nyílnak, mint egy nagy, afrikai macska pofája,  
S felfigyelek szívemre: nyitja-csukja  
Vörös virágkelyhét, merő szeretetből irántam.  
A víz, melyet ízlelek, meleg és sós, mint a tenger,  
S ahonnét jön, messze, mint az egészség.

Tandori Dezső fordítása.