> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Pont. Mint az uh és a ro között
- URL: https://www.uh.ro/pont-mint-az-uh-es-a-ro-kozott/
- Published: 2019-03-05T11:39:20.000Z
- Updated: 2025-04-01T17:21:57.000Z
- Description: Oláh István, az Udvarhelyi Híradó volt publicistája az újság megszűnéséről.
- Author: Udvarhelyi Hírportál
- Tags: Vélemény, Oláh István, publicisztika, Székelyhon, Udvarhelyi Híradó, uh.ro, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:47

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/siratofal-udvarhelyi-hirado-1.jpg)

**Oláh István, az Udvarhelyi Híradó volt publicistája az újság megszűnéséről.**

###### fotó: Oláh István

A minap kérdezgetett valaki, megszűnt netán az Uhá? Tulajdonképpen januártól kérdeznek állandóan, mert **úgy látszik, közügy**. Ki így, ki úgy, de a hiány megfogalmazástól függetlenül mindenkit ugyanaz foglalkoztat. Dehogyis, mondom, az uh.ro megvan. Rendben, de akkor mi nincs meg? – mert láttam, kedves barátom, a fotódat a fészbúkon, aminek az volt a címe, hogy *Siratófal*, a kép alatt pedig *In memoriam UH*.

# Hát persze, a kép.

Ami a pisaitorony- vagy piramistrükk egy mulatságos utánzata, és ami a perspektíva alaphelyzete: **a messzi dolgok aprónak tűnnek**, a közeliek (a távolihoz mérve) aránytalanul nagynak. A tér e huncut optikáját kihasználva a képen valaki szerencsésen megtámasztja a ferde tornyot (informális műemlékvédelem, szakemberek armadája megirigyelheti), vagy az egyiptomi királysír tetejére illeszti ujját!

És most a helyi szín: a piacközeli vasúti átjárónál van egy emeletes raktárépület, a hátulsó falfelületet egy [eredetisége szerint vitatható reklám foglalja](http://theinspirationroom.com/daily/2007/australia-post-touch/?ref=uh.ro). Évek óta ott látni, én pedig hirtelen arra gondoltam, le kellene fotózni az imént mondott technikával. Úgy is lett, másnap már egy udvarhelyi lokálpatrióta ölelte a raktár, az újságreklám teljes felületét.

A cím eléggé dagályos, *Siratófal*, ami költői, az is lehet, kisvárosi túlzás. A kép alatt pedig a szöveg, *In memoriam UH*. És persze, a nevem. Ezen a ponton jött a nagy kérdés, mi van, megszűnt az uhá pont ro? Hát nem, **annál inkább csak az Udvarhelyi Híradó**. Érdekes, mondja erre az illető, én a kettőt amolyan sziámi ikreknek gondoltam, hogy az egyik papíron, a másik meg az onlájn magasában. Hát nem, nem ennyire egyszerű a helyzet, de legalább bonyolult.

# A lap szűnt meg,

felszívódott a ködben. Volt, nincs. Néhány hónapig még a kétéltűség furcsa állapotában leledzett – az új és mértéken felül tervezett – fejlécen még olvasható volt, hogy mellékesen *Az Udvarhelyi Híradó*.

Aztán ez a statisztaszerep is megszűnt, január elsejétől **pontosan az lett, ami**, és a sajtótörténeti előzményekre már nem asszociált.

Mindmáig nem értem, hogy valaki visszakaphatja a történelmi időkben épült udvarházat csak azért, hogy lebontsa, és helyére tollúfosztót, kukoricamorzsolót, ilyesmiket építsen, és ezt minden további nélkül megteheti? Ez történt az újságunkkal is. Nem hiába kértem annak idején a főszerkesztőtől, hogy az impresszumban mindenképpen jelenjen meg a bejelentés – a … az Udvarhelyi Híradó jogutóda. (A kipontozott hely a be nem lőtt reklámé.) Az új lap megsemmisítette az UH-t.

# A történetnek nincs vége.

Megkértem egy ismerőst, helyezze el a *Siratófal*at a fészbúkon, ami nekem nincs. Az illető ki is tette, ám vagy három napra rá **kommentárostól eltűnt**. Fogalmam sincs hogyan, és ezt nem a törléstechnikákra, hanem az eltüntetés valószínű előzményeire értem.

Beküldtem a lapcsalád csíki központjába, és nem minden gúny nélkül alájegyeztem: **az első oldalra kérem!** A Gyergyótól Vásárhelyig tömbösített napilap (+ Csík, + Udvarhely) vezére, alighogy beérkezett a „főkép”, azt kérdezte: hát ez meg mi? Nyilván nem érthette. Ezt sem, mást sem.

Időközben **többen felmondtak, az olvasók viszont le**. Hogy lapjuk legyen, ha már megveszik saját pénzen. Egyetlen szerencsés kivétel van ebben a legújabb székely újságbábelben. A reklám helye itt is üres marad, de örömmel látom, hogy legalább a korábbi és olvasmányos rovatokba, annak a lapnak a struktúrájába nem piszkált bele senki. Pedig szintén a „lapcsalád” tagja. Én óesztendő utolsó napján köszöntem el, pontosan akkor, amikor az Udvarhelyi Híradót némi magyarázkodással süllyesztőbe tették. És ezzel pont. Mint az uh és ro között.

*Oláh István*