> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Párttitkárnak lenni Vásárhelyen
- URL: https://www.uh.ro/parttitkarnak-lenni-vasarhelyen/
- Published: 2014-01-31T12:50:16.000Z
- Updated: 2014-01-31T12:07:14.000Z
- Description: Nem határokon, csak egy európai úton ível át, és te is mindig meg akartál állni, legalább egy kávéra. Megtettük, hogy neked ne kelljen.
- Author: Szász Attila
- Tags: #Import 2025-09-04 12:38

![the Bridge Grill Marosvásárhelyen](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/konyha/bridgegrill-0131/grill_restaurant-13.jpg "Fotó: Kakasy Botond")

Nem határokon, csak egy európai úton ível át, és te is mindig meg akartál állni, legalább egy kávéra. Megtettük, hogy neked ne kelljen.

Utazgatás közben mindannyian látunk egy-két olyan helyet, ami előtt többször is elmegyünk, és minden egyes alkalommal megfogadjuk, hogy „na, ezt legközelebb megnézem magamnak". A Marosvásárhely keleti kijáratánál, Koronka közelében levő **the Bridge Grill** is tipikusan egy ilyen hely: mi is százszor mondtuk már, hogy egyszer ide beülünk, de **most sort is kerítettünk rá.**

![the Bridge Grill Marosvásárhelyen](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/konyha/bridgegrill-0131/grill_restaurant-11.jpg)

A hely **Kelet-Európa egyetlen függő éttermeként** hirdeti magát, és a *butik étterem* kategóriát érzi magáénak. Ennél [sokkal többet nem is tudunk meg honlapjukról](http://www.bridgegrill.ro/?ref=uh.ro), így maximum a butik étterem fogalmából indulhatunk ki, ami kb. a luxuskategóriát fedi. Ezt sejteti az is, hogy az étterem a **Business Hotel** része, és a business jelzőt sem szokás útszéli kiskocsmákra aggatni.

## Híd egy másik rendszerbe

Helyet foglalunk, és az első dolog, ami eszünkbe jut, hogy úgy érezzük magunkat, mintha egy '89 előtti elit étterembe ülnénk be, ahol a húsosfazékhoz közeliek, **a párttitkárok és komáik tömték degeszre magukat.** Nem mintha olyan sok tapasztalatunk lenne ezen a téren, csak ez jut eszünkbe.

A székeken bársony borítás, a pincéreken a legódivatúbb mellény (igazi *pincér-ținuta*!), és az egész helyből árad valami erőltetett, de évek óta megporosodott „elegancia". **A porosodás kézzelfogható** a sztenderd kiszerelésű só- és borstartón.

![the Bridge Grill Marosvásárhelyen](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/konyha/bridgegrill-0131/grill_restaurant-04.jpg)

Persze a híd névhez is kell kötődni valahogy: ezt úgy oldották meg, hogy a hosszú, egyterű éttermet helyenként óriási, vastag, ébenfekete fémoszlopok szabdalják. **Az egész hely sötétséget áraszt** egyébként, az ablak kívülről sötétített, ne lássa a nép, hogy eszik a businesst. Van egy kis repülőgép-fíling is, a plafonon halvány fényű világítás fut végig, és enyhén csapott is a széle, mintha épp egy WizzAir járatra készülnénk beszállni.

## Business, érted? Biz-nisz!

Ha eddig nem esett volna le, hogy egy business helyen járunk, akkor az – egyébként gyorsan érkező – pincér hozza is az újabb szeletét a tettetett eleganciának: két menüt hoz, az egyik csupa olasz kaját listáz, de van egy régi, nagyméretű újságokra emlékeztető **business menü** is. Kell az ide, hát már hogyne.

![the Bridge Grill Marosvásárhelyen](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/konyha/bridgegrill-0131/grill_restaurant-06.jpg)

Mondanom sem kell, hogy az árakat is a kategóriához szabták: 18 lej alatt talán semmi ennivalót nem láttunk, de egy közepes méretű spagettiféle inkább a 20-30 lejes sávban mozog. A kávét 5,5-ért főzik, és **egészen finom, bár picit keserű**, és nem tudtuk nem észrevenni a szintén régi időket idéző, piros karimájú fehér csészét.

Amíg a lasagnera és tortellinire várunk, bámulunk kifele az ablakon, hiszen ez lenne a hely fő erőssége. A látvány kimerül néhány közeli dombban, a városszéli tömbházakban és a Dedeman parkolójában. Az mondjuk kb. két percig érdekes, **ahogy a kamionok eltűnnek alattunk**, mintha valami alagút szélén ülnénk, de azért ne számítsunk vizuális orgazmusra.

## Drága húsnak is híg a leve

Sokat nem kell várnunk, érkezik is a táp: széles karimájú fehér tányéron, aránylag ízlésesen tálalva, díszítés nélkül. Nagyon hamar gyanús lesz valami, ugyanis az étel fele szinte hideg, egy része viszont tűzforró. A következtetés egyértelmű: **ezt mikrózták, barátom!**

![the Bridge Grill Marosvásárhelyen](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/konyha/bridgegrill-0131/grill_restaurant-09.jpg)

A mértéktelenül használt, olcsó paradicsomszósztól savanyú szájízzel konstatáljuk, hogy a business itt nagyjából csak az étteremnek jó: mikróban melegített, a legolcsóbb alapanyagokból készített, vállalhatatlan valamit tesznek elénk. A tortelliniben **a sonka a porcos fajta**, még olyan kis finoman ropog is az ember foga között, de a lasagne sem sokkal biztatóbb.

Végül kerek ötvenlejes cechhel (egy tortellini, egy lasagne, két kávé), egy sajátosan balkáni biznisz-életérzéssel, és két szalvétával távozunk: ezekkel töröljük könnyeinket, miután megsirattuk egy újabb példáját annak, hogyan lehet egy zseniális ötletet szinte minden ponton elcseszni.

Azért a kávé tényleg jó volt.