> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Nemcsak ünnepei, hétköznapjai is vannak a kultúrának
- URL: https://www.uh.ro/nemcsak-unnepei-hetkoznapjai-is-vannak-a-kulturanak/
- Published: 2011-01-20T14:57:04.000Z
- Updated: 2014-07-22T07:33:45.000Z
- Description: Nemcsak ünnepei, hétköznapjai is vannak a kultúrának Ezzel az üzenettel és az udvarhelyiekre kirótt, becsületbeli házi feladattal tarisznyálta fel Kányádi Sándor azokat, akik tegnap este csordulásig megtöltötték a kultúrház kiállítótermét.
- Author: Szász Attila
- Tags: #Import 2025-09-10 11:27

![Itthon_Muvelodes/kanyadi1901](http://194.38.104.52/images/stories/Emese/Itthon/Muvelodes/kanyadi1901/kanyadi_13.jpg)

Ezzel az üzenettel és az udvarhelyiekre kirótt, becsületbeli házi feladattal tarisznyálta fel Kányádi Sándor azokat, akik tegnap este csordulásig megtöltötték a kultúrház kiállítótermét.

Mesélt, anekdotázott, utánozhatatlan humorával megnevettette, Petőfiből levizsgáztatta, **Horváth Imre** *Balladájára* tanította, versmondásra biztatta és végül közös nótázásra is fakasztotta a szívének-szemének kedves, „karon ülő, botra támaszkodó" közönséget.

A tőle idegen urambátyámozást kikérő, ám a mindenkoron megtisztelőnek tartott „Sanyi bácsi" megnevezést méltónak tartó Kányádi Sándor tegnap este ismételten meggyőzött arról, hogy nemcsak a szavak, de az emberi lelkek nemes és nagy varázslója is.

b695mVz0r4Y

A 82\. éves költőt hallgatni, társaságában lenni (tegnap este a túl szűk helyszín miatt majd' a plafonon csüngve) a szó legnemesebb értelmében vett Találkozás. Mert **Kányádi Sándor** nem csak a csodás versekbe komponált szavak mágusa, de az őt hálájával, szeretetével, tiszteletével átölelő véreit is mindannyiszor meghódítja. Korát meghazudtoló fiatalosságával, a sokat járt, látott és tapasztalt bölcs tanítómesterek tudásával most sem fukarkodott – egyedül vezényelte az estet, és most is, mint mindig, lenyűgözte a szűkös teremből a levegőt kiszorító közönséget.

Az önmagát a „szavak vándorköszörűsének" nevező Sanyi bácsi, a régi mesteremberek módjára „tessék csak tessék, kicsorbult igéket, névszókat kiélezek!" felszólítással járja a nagyvilágot és ott, ahol jár, vizsgáztat és tanít érett korút és fiatalt. Magyar költőóriások magyar verseivel – úgy, ahogy az a kortárs magyar irodalom babérkoszorús költőjéhez illendő. Nem történt ez másként tegnap este sem – a kedvenc és halhatatlan Petőfi-sorokat – „*Itt van az ősz, itt van újra*" – együtt mondta a közönség. Mondta, hiszen elhangzott, ki tudja hányadik alkalommal már, a klasszikussá vált anekdota „a vers az, amit mondani kell".

![Itthon_Muvelodes/kanyadi1901](http://194.38.104.52/images/stories/Emese/Itthon/Muvelodes/kanyadi1901/kanyadi_02.jpg)

„Mindenütt jártam a világon, ahol zömében magyarok laknak, és a világon mindenhol zömében magyarok laknak, és mindenütt ez volt a vizsgafeladat. Mindenütt betéve fújták, egyedül az anyaországban bukták el" – fűzte hozzá a „magyarázatot". Versmondásból, megilletődöttségükben a verssorokba gabalyodó gyermekekből, vagy a papírról puskázó, szabadon szavaló érettebb korúakból nem volt hiány – persze, elkelt a költői biztatás is, amíg felcsendültek a klasszikussá vált Kányádi-sorok.

„Hiába, az élet a legnagyobb szervező, mert ez volt az a vers, amit itt, ebben a kultúrházban először mondtam el" – nyugtázta nosztalgiázva, amikor elhangzott az 1955-ben született *Tűnődés csillagok alatt* című verse.

Az egykori iskolavároshoz kötődő emlékek felidézése már csak azért sem maradhatott el, mert a nagyra becsült jó barát, a régi szép idők tanúja, a 90 éves **Finta Béla** bácsi, az udvarhelyi kultúra hétköznapjainak mecénása, volt kultúrház igazgató, az első sorból hallgatta és viszonozta a neki dedikált hálás köszönetet.

„Egy hét alatt letudjuk a magyar kultúrát, pedig beszélni kell a magyar kultúra hétköznapjairól is. Ne engem ünnepeljenek, hanem Finta Bélát tapsolják meg, mert az ő idejében ebben a hajlékban sokszor ünnepelték, nem hangzatosan, a kultúrát!" „Példa ember vagy Sándor öcsém! Légy továbbra is az!" – a kölcsönös tisztelet és megbecsülés meghatóan szép pillanata is osztályrészül jutott a szem- és fültanúknak.

Keserű szájízű vallomás is elhangzott, mégpedig a négymillió forinton megvásárolt magyar állampolgárságról, ami sem elismerést, sem lyukas garast sem hozott Sanyi bácsinak – elvi és becsületbeli kérdés ez annak a lakásából kilakoltatott, büszkeségében is sértett költőnek, akinek lakhelye a személyi igazolványában Nagygalambfalva, és aki „nem Budapestre ment Kolozsvárról, de Nagygalambfalváról ment fel Kolozsvárra."

![Itthon_Muvelodes/kanyadi1901](http://194.38.104.52/images/stories/Emese/Itthon/Muvelodes/kanyadi1901/kanyadi_04.jpg)

„Mire is jó a kettős állampolgárság?" – tette fel a kérdést a hallgatóságnak, és egy, eddig még nem hallott családi történettel adta meg a választ rá. Ízesen mesélte el a frontot megjárt édesapja esetét azzal a bakanccsal. Az 1946-ban a frontról hazatérő katona lábáról a budapesti Mátyás tér 7\. szám alatt „mértéket vettek", a bakancs 1948-ban érkezett meg és haláláig szolgálta, a sírba is elkísérte néhai Kányádi Miklós székely határőrt.

Amikor az ifjú Kányádi sok évvel utána új bakancsot akart rendelni az éltében magyar állampolgárságát kétszer is elveszítő jó öregnek, a Mátyás tér 7\. szám alatt még megvolt a fiatal katona lábáról levett mérték. „Nem kell fiam bakancs, a fontos az, hogy kicsiny hazám számon tart engem" – utasította el az új lábbelit bölcsen Sanyi bácsi édesapja. A költő így rejtette frappánsan egy anekdotába mindenki számára érthetően a „kettős állampolgárság" lényegét.

Kányádisándoros míves szavakba köszörült értékes ajándék – megfontolandó figyelmeztetés, unokáknak is örökbe hagyható üzenet és a kusza zajokkal terhes világban, amikor már mikrofon kell, hogy messzire hallatszodjon a szó, a helyes ösvényt kereső vagy a már azon (tán fától-fáig) félve haladó vándoroknak útravaló jutott bőséggel.

„Ennek a népnek egy hazája van, és ez az anyanyelv. Mi vazallus nép voltunk mindig, testvéreim, de mindig volt valami kiválóság bennünk és mindig volt, aki a mi érdekeinket képviselje. Valamikor az udvarhelyiek kétszer egy héten puccba vágták magukat és elmentek színházba, ne felejtsük el ezt!"

![Itthon_Muvelodes/kanyadi1901](http://194.38.104.52/images/stories/Emese/Itthon/Muvelodes/kanyadi1901/kanyadi_15.jpg)

S hogy ne csak az idősebbek okuljanak, de a zsenge korúak se távozzanak üres tarisznyával, és „haszna is legyen az együttlétnek, jegyezzétek meg: a balladának szépnek, szomorúnak, tömörnek kell lennie" – szólt a hozzájuk is Sanyi bácsi. S mert a dedikálásra váró kötetekkel felszerelkezett ifjúság „nem ült farhámba" együtt fújták lelkesen Horváth Imre kétsoros Balladáját. „Hogy szülőanyja a fekete Föld, erre gondolt a liliom - s letört."

Aztán, hogy ne csak a „kicsiknek", de a nagyoknak, így a költőt Sanyi bácsiként üdvözlő, egy mondattal odébb az érthető megilletődöttségben „Sándor bátyámnak " szólító polgármesternek is jusson házi feladat, nyomban mindjárt kettőt is feladott Kányádi Sándor. Véleménye szerint „jó lenne Udvarhelyen egy **dr. Bakk Elek** tiszteletére emelt szobor" és már rég elkelne egy háromnyelvű, Petőfi Sándor – Tudor Arghezi – Tamási Áron emléktábla a homoródfürdői Mária-forrásnál is.

A teremből lassan elfogyott a levegő, Sanyi bácsi elővette a tollát és mielőtt a kézjegyére várók ostromát állta volna, még „beintette" a *Tavaszi szél vizet áraszt* nótát a „kórusnak".

Nincs könnyű dolga annak a krónikásnak, aki a tegnap esti közönségtalálkozó hangulatát, történéseit szavakba akarja önteni. Aki volt már valaha Kányádi-esten (és az udvarhelyi kultúra öreg és sokat látott hajlékának kiállítótermét zsúfolásig megtöltő közönségből hála a Fennvalónak, sokaknak jutott osztályrészül ez a szerencse!), az tudja és ezért minden bizonnyal nem rója fel a szó szerint a költő lábai előtt heverő, de talpáig sem érő tudósítónak, ha a Sanyi bácsival töltött, perceknek tűnő majd' két órát nem száraz és precíz jegyzőkönyvben rögzíti. Aki pedig lemaradt az – Sanyi bácsit idézve - „ezt már nem lehet überelni" estről, akár bánkódhat is, de inkább abban reménykedjék, hogy Udvarhelyen nyílik még alkalom hasonlóképpen emlékezetes Nagy Találkozásra.

/Emese/Itthon/Muvelodes/kanyadi1901/

http://www.youtube.com/watch?v=b695mVz0r4Y